Neked Cake

Budapest

Nektarinos panna cotta

Fotó: Sebestyén László

Hozzávalók (4 személyre):
250 g tejszín
250 g tej
40 g cukor
1 vaníliarúd
csipetnyi só
6 lapzselatin
2 db nektarin

A tejet a tejszínnel, a cukorral, a vanília kikapart magjával és a csipetnyi sóval felfőzzük, miközben a lapzselatinokat hideg vízbe áztatjuk. Forráspont előtt abbahagyjuk a főzést, a kinyomkodott zselatinokat belerakjuk, majd 4-5 percig kevergetve hűtjük. Üvegtálalókba, poharakba porciózzuk, majd 4-5 órára hűtőszekrénybe rakjuk, hogy behúzzon a zselatin. Egy nektarint a panna cotta mellé szeletelve tálalunk, a másikat frissen leturmixoljuk, és öntetként kínáljuk.

Sárgabarack hab

Fotó: Sebestyén László

Hozzávalók (4 személyre):
250 g sárgabarack
200 g tejszín
50 g cukor
2 tojás fehérje
csipetnyi só
1 csepp vaníliaeszencia
1 mokkáskanálnyi citrom leve

Forraljunk egy kis lábasba vizet, egyesével rakjuk bele a barackokat 1 percre, hogy könnyen le tudjuk húzni a héját. Ha megpucoltuk az összes barackot, akkor 30 g cukorral, a vaníliával és a citrom levével botmixer segítségével turmixoljuk össze, majd rakjuk félre kihűlni. A tojás fehérjét a csipetnyi sóval és a maradék cukorral kemény habbá verjük. A tejszínt is stabil habbá verjük, és egymás után a fehérjét és a tejszínhabot óvatosan hozzákeverjük a sárgabarackoz, majd hideg poharakba töltjük, és fogyasztásig – de nem több mint 3 órára! – hűtőszekrénybe rakjuk. A hab összeesik, ezért nem szabad túl sokáig váratni.

Hello, Tourist!

(avagy budapesti ajánló egy budapestitől)

Szöveg: Kocsis Regina (Neked Cake)
Kép: Sebestyén László

Fotó: Kálló Péter (Balance project)

Legjobb barátnőm, a világjáró Ditti házasodni készül, és erre az eseményre sok barátja ellátogat hozzánk külföldről is. Bár az esküvő Neszmélyen lesz, mindenki elidőz majd pár napot Budapesten is, így azt találtuk ki, hogy tőlem kapnak egy kis mankót, hogy eligazodjanak a látványosságok, éttermek, bárok forgatagában.
Ajánlóm természetesen szubjektív, de ha még nem jártatok ezeken a helyeket, akkor csak szívből ajánlani tudom őket. Itt a szép idő, a nyár, és ha ezt nem éppen a vízparton töltitek, akkor kényeztessétek magatokat a városunkban egy kis gasztróval!
Az utóbbi néhány évben úgynevezett gasztroforradalom „tombol” kis hazánkban, ezzel gyakran túlszárnyalva sok európai országot, illetve nagyvárost is. Főszerepet kapnak az új irányzatok, de mindenkor a minőségen van a hangsúly. A vendéglátás, állítom, igazi fénykorát éli – mindent (de valóban mindent!) megtaláltok ebben a városban.
A válogatásnál a magától értetődő szempontok mellett (úgymint minőség, kiszolgálás, egyediség) fontos szerephez jutott a hely frekventált elhelyezkedése is, mint budapesti ugyan nem ezt tartom a legfontosabb szempontnak, de hát, igen… szegény kis turistáinkat nem hajszolhatom végig az egész városon egy szelet jó sütiért.

 


Törökméz
Kedves kis családi-baráti vállalkozás, ahol egész nap reggelivel várnak minket, én lelkesen üdvözlöm ezt az ötletet, pláne, hogy Buda központi helyén található. Amolyan kis delikáteszüzletként is üzemel a hely. A fő koncepció barátságos, családias, közvetlen hangulat, azt hiszem, joggal lehetnek büszkék erre, csakúgy, mint az ételek, kávék minőségére is. (Nekem a lazacos tükörtojás az egyik kedvencem.)


II. ker., Margit utca 27.
H–P: 08:00–22:00
Szo: 08:00–16:00
V: zárva

Villa Bagatelle
Az 1929-ben épített budai villa egyenesen Alice csodaországába repít minket, de itt nem kell várni a beszélő nyulakat vagy a Szív királynőt – itt a mesés környezet és a finom, változatos reggeli menü a főszereplő (és nem csak reggel rendelhetők). Dittivel imádunk a teraszon Bagatelle-reggelit rendelni (friss kenyér, sült bacon, 2 tükörtojás, bécsi virsli, mustár, konfitált paradicsom, kávé, narancslé).
XII. ker., Németvölgyi út 17.


HVP: 08:00V19:00
Szo: 09:00V18:00
V: 09:00–18:00

A la maison grand
A Nádor utcai kis bisztró egyenesen Párizs utcáira repít minket, és asztalhoz ülve is körülleng minket ez a hangulat, ám visszarepít a valóságba, amikor magyarul szól hozzánk a pincér (persze, Párizsban is belefuthatunk ilyenbe). A reggeli menük igen széles választéka vár bennünket, az étlapot megkapva mindig arra érzek késztetést, hogy végigegyem az egészet – de persze, ehhez többször is vissza kell ide térni.


V. ker., Nádor utca 5.
H–V: 08:00–22:00

(+1) Artizán
Az Artizán klasszikusan nem reggelizőhely, hanem pékség, de mint ilyen hamar a kedvencünk lehet, ha csak egyszer is leülünk a frissen sült kenyérillatban elfogyasztani a napindítót. Itt minden termék helyben készül, kiváló, magyar alapanyagokból, tudatosan adalékanyagok nélkül. Fontos tudni, hogy a legtöbb kenyérbe sok minden „idegen” anyag kerül a folyamatok gyorsítása érdekében, itt azonban hisznek a kézműves termékek sikerében. És a siker valóban folyamatos – bizony gyakran elfordul, hogy amikor napközben beesem ide, sokszor már nem jut kedvenc tökmagos kenyeremből.


V. ker., Hold utca 3.
H–P: 07:00–19:00
Szo: 08:00–16:00
V: zárva

Kollázs
Az étterem az 1907-ben épült Gresham-palotában, hazánk egyik legkiemelkedőbb szecessziós épületében található, az épületben ma Budapest egyik legelőkelőbb hotelja, a Four Seasons üzemel. A Duna-parti épület a világörökség része. Ezek után nem is kell csodálkozni, hogy az itteni brunch mindent kínál, ami szem-szájnak ingere – igazi luxus vesz minket körül. Ha ezt az „úri murit” (anyagilag!) gyakran megengedhetjük magunknak, akkor se fogjuk megunni, mert havonta változik a menü, mely vegyíti a magyar és a nemzetközi konyha ízeit, és mindez egy kellemes franciás miliőben. (11 900 Ft + 12% szervízdíj.)


V. ker., Széchenyi István tér 5–6.
V: 12:00–15:00

És bisztró
Nem véletlen, hogy ismét egy belvárosi hotelban találjuk magunkat, hiszen a brunch intézménye eredetileg szállodai műfaj. A Kempinski Hotel Corvinus alsó traktusában elhelyezkedő bisztró „vasárnapi családi ebédnek” titulálja a saját brunch-át, ahol élőzene kíséretében kóstolhatjuk végig szinte a teljes menüt, természetesen mennyiségi korlátozás nélkül. (10 800 Ft + 12% szervízdíj.)


V. ker., Deák Ferenc utca 12–14.
V: 12:00–15:00

Buja Disznó(k)
Ez „csak” egy rántotthúsozó, de legyünk őszinték – ez A rántotthúsozó! Nyitás óta állandó minőség, nagy adagok; vagy gyertek ketten, vagy doggy-bag lesz a vége. Ez a hús pont olyan, amilyennek szeretnénk, nincs túlcifrázva, és nem spórolnak ki semmit, ezt maga Bíró Lajos garantálja. Most már nem kell vasárnapig várnom a rántotthúsos ebédre!

V. ker., Hold utca 13. (Galéria 6-os üzlet)
H: 11:30–16:30
K–P: 11:30–17:30
Szo: 11:30–15:30
V: Zárva

Lakatos műhely
Az ismert hazai stylist, Lakatos Márk hódolt a családi hagyományoknak, és ő is vendéglátósnak állt, no de… csak is stílusosan. A kis piros-fehér kockás, retro hangulatot árasztó hely maradt a magyaros piaci ételeknél, elsősorban kolbászokat kínálnak, a már fentebb is említett Artizán kenyérrel kísérve. A kolbászok magyar recept alapján, hazai alapanyagokból készülnek, de cifrázva, amit Márk maga kísérletez ki nekünk, és az sem ritka, hogy ő tálalja.


V. ker., Hold utca 13. (Galéria)
H–P: 12:00–17:00
Szo: 10:00–16:00
V: zárva

Moszkva tér
Az Aranykaviár étterem csapata is úgy döntött, hogy növeli a minőségi kínálatot a Hold utcai piacon. Orosz luxus street food, igazi klasszikusokkal, kaviár, borscslevest, pelmenyi és (az én abszolút kedvencem) a kijevi csirkemell. „Kijevi csirkét” sok más helyen is lehet kapni a városban, de legtöbbször azt se tudják, mi az. Itt igazi szakértelemmel készítik nekünk, és mindig frissen! Ahogy az első késvágásnál a forró omlós csirkéből ráfolyik a fűszeres vaj a krumpli ágyra, látványnak se utolsó, és valódi ünneppé varázsolják azt a napot, amikor betér oda az ember.
V. ker., Hold utca 13. (Galéria)


H: 11:00–17:00
K–P: 11:00–18:00
Szo: 09:00–16:00
V: zárva

Budapest Bagel
A divatos angolszász szendvics, a bagel, már évek óta fénykorát éli Budapesten (is). Én a Budapest Bagelnél ettem életem első bageljét, és azóta is gyakran fordulok erre, ha gyors ebédre vágyom, bár végül is csak egy kerek „zsemle” lyukkal a közepén, de nagyon laktató, főleg, hogy nem spórolják ki belőle a minőségi hozzávalókat. A hagyományosabb ízektől a luxusig (úgymint libamáj, kacsamell) lehet válogatni, s mindez megfizethető áron.


VIII. ker., Baross utca 4.
H–P: 08:00–19:30
Szo: 08:00–19:00
V: zárva

Meatology Budapest (Grill & Beer)
Ezek a fiúk tényleg nagyon értenek a húshoz! Laza hangulat, magas minőség, „lassú kaja gyorsan” – ahogy a szlogen is mondja. Érződik a tulajdonosok örök jelenléte, és a sok munka. Nem véletlen, hogy a nyitás óta komoly fejtörést okoznak a hasonló filozófiájú helyeknek. Többször jártam ott, mindig mást próbáltam ki és… sose nyúltam mellé!


VI. ker., Bajcsy-Zsilinszky út 15.
H–V: 10:00–22:00

Lángosos
A lángos a magyar konyha hagyományos, lágy kelt tésztából készülő sült lepénye. Hagyományosan üresen (legfeljebb sóval meghintve), vagy fokhagymával, tejföllel és sajttal gazdagítva esszük – de mára már az egyéb feltétek végtelen sorával is találkozhatunk. Vigyázat, hamisítják! Itthon a Balaton-parthoz és a piacokhoz-vásárokhoz kötjük leginkább, de persze otthon is elkészíthető. Ha Magyarországon jársz, ne hagyd ki! „Ha magyar vagy, a lángos (ejtsd: LAHN-gouche) a nyár íze, a szárazföldtől körülvett ország lakosai által magyar tengernek hívott, 50 mérföld hosszú Balatonra néző pázsiton eltöltött napoké. Ha nem vagy magyar, a lángost tévedésből egy kicsi, hiányos pizzának nézheted és dúsabb örömök reményében akár ki is hagyhatod. Kár lenne!” (Ligaya Mishan, New York Times)


II. ker., Lövőház utca 12.
Fény utcai piac
1 emelet IV/1A
H: zárva
K–Sz: 07:00–16:00
Cs–P: 07:00–17:00
Szo: 07:00–13:00
V: zárva (Egy jó tanács: nem érdemes az utolsó percekben beesni, mert ha elfogy a tészta, előbb is bezárnak.)

Meat Boutique
A budai Duna-part legszebb szakaszán, a Vár alatt található ez a kis étterem, pazar kilátással a Dunára és a Lánchídra – mindig kedves kiszolgálás, és fantasztikus húsok (itt aztán nem érdemes vegetáriánusnak lenni). Én leginkább egy nyugodt, akár romantikus, vacsorához ajánlom ezt a helyet.

I. ker., Lánchíd utca 7.
H–Cs: 11:00–23:00
P-Szo: 11:00–01:00
V: 11:00–23:00

Al Dente
Kis olasz bisztró, családias környezet a pesti Palotanegyedben. Az Al Dentébe betérve mindig szezonálisan változó étlap fogad bennünket, ahol az első kellemes meglepetés a széles választék, ami túlmutat a pizzák és a tészták világán, bár nekem mindenkori kedvencem a Tagliatelle Parma e Spinaci. Ha éhes vagyok, az Al Dente mindig jó megoldásnak bizonyul.
Bővebben


VIII. ker., Krúdy utca 9.
H–P: 9:00–22:00
Szo: 10:00–22:00
V: zárva

Kiosk Budapest
A pesti Március 15. tér Budapest geometriai középpontja. A Duna és a budai oldalon kirajzolódó panoráma tökéletes látvány a Kiosk teraszáról nézve. Délben ebédmenü és harangszó csalogatja a vendégeket, délután a cukrászat kínálata és kávé a fő attrakció, este metropolitán étteremmé válik, éjszakára modern koktélbárrá alakul. Magyarországon másutt még nem találkoztam a Kiosk kezdeményezésével: a Sharing concepttel – bizonyos ételeket 2-4-6-8 adagokban tudunk rendelni, amit az asztal közepén tálalnak, így egy kis közösséget, otthonérzetet varázsolnak nekünk. Érdemes kipróbálni!


V. ker., Március 15. tér 4.
H–Sz: 12:00–24:00
Cs–Szo: 12:00–01:00
V: 12:00–24:00

Barack és Szilva Étterem
Egy meghitt kis étterem a bulinegyed szélén – házias ízek, gyönyörű köntösben, kedves kiszolgálás, rusztikus-modern környezet, és esténként a hangulatot fokozandó cimbalom szól (ami kellemesen betölti a teret, de a beszélgetést nem nyomja el). Kicsi, de gyakran változó étlapjuk van, múltkor Dittivel isteni libamájat kóstoltunk, és ezt kiegészítendő a borlap tele válogatott magyar borokkal. Nyugalmas órákra lelhetünk az állandó rohanás közepette.


VII. ker., Klauzál u. 13.
H–Szo: 18:00–24:00
V: zárva

Vicky Barcelona
Az éjszakai pörgés közepén a Gozsdu udvarban található ez a minden ízében spanyol tapasbar. Kitűnő borok, és koktélok (természetesen nagy kedvenc a Sangria), finom falatok, amiket spanyol szakácsok spanyol alapanyagokból készítenek – és nem egyszer spanyol pincér helyezi elénk. Fergeteges hangulat alakul ki, ahogy az este halad előre ebben a modernül autentikus környezetben. Érdemes időben érkezni, de még inkább asztalt foglalni, amit 14–18 óra között tehetünk meg.


VII. ker., Dob utca 16.
H–P: 17:00–05:00
Szo-V: 12:00–05:00

Robinson Étterem
Budapest egyik legnagyobb parkjában, a Városligeti-tóra épített kis szigeten található ez a különleges étterem; olyan budapesti nevezetességek veszik körül, mint a Hősök tere, Szépművészeti Múzeum, Műcsarnok, Vajdahunyad vára és a világ egyik legrégibb (1866-ban megnyílt) állatkertje, a Fővárosi Állat- és Növénykert. Ebben a festői környezetben mindig érdemes eltölteni néhány órát; felhívom az idelátogatók figyelmét az étterem húsételeire – nekem különös kedvenceim.


XIV. ker., Városligeti-tó
H–V: 12:00–23:00

 

 

Kéhli Vendéglő
A polgári Óbuda egy csöppnyi szigetén a panelrengetegben találjuk még ma is a nagy múltú Khéli Vendéglőt. Kultikus hely, ahol Krúdy Gyula (1878–1933), a magyar gasztroirodalom megteremtője üldögélt előszeretettel, és fogyasztotta a méltán híres húslevest velős csonttal, amit ma már Krúdy-féle húslevesként rendelhetünk, és kis piros fazékban érkezik az asztalunkra. Őrzik a polgári magyar konyha hagyományait, és folyamatosan szól a cigányzene is.


III. ker., Mókus utca 22.
H–V: 12:00–00:00

Rosenstein Étterem
A most már generációkon átívelő vendéglátós dinasztia, a Rosenstein család szívügye az étterem, s hogy mi is kicsit otthon érezhessük magunkat, mindig van ott valaki a családból. A családfő fia most a chef, és az idő haladtával követik a trendeket, de valami „Rosenteines” minden fogásban felfedezhető. Házias ízeken alapuló kifinomult konyhát visznek.


VIII. ker., Mosonyi utca 3.
H–Szo: 12:00–23:00
V: zárva

Pest-Buda
Autentikus helyszín a Budai Vár egy magyaros ebédhez/vacsorához. Macskaköves utcák, a Mátyás templomból érkező harangszó, szinte autómentes utak, ez máris megalapozza a hangulatunkat. Az étlap a hagyományos magyar konyha (a „nagymama konyhája”) fogásait tartogatja nekünk, letisztult felfogásban, a legjobb alapanyagokból készítve. Mi se érkezzünk ide autóval, mert a magyar ételhez magyar bor dukál! Kínálatukban sok olyan karakteres tétellel találkozni, amit máshol nem kóstolhatunk.


l. ker., Fortuna utca 3. (a Budai Várban)
H–V: 07:30–23:00

Róma Ételbár
Réges-régi törzshelye sokaknak ez a turisták elől jobbára rejtve maradt, hamisítatlan magyaros kifőzde. Mindig tele van, és nagyon vegyes vendégsereggel – üzletemberektől a művészvilág képviselőin át a sarki építkezés derék munkásaiig egyaránt megtalálhatók itt ebédidőben. Mi is megismerkedhetünk mindenkivel, mert a háziasszony, Cica, nem tűri, hogy üres hely maradjon az asztaloknál. Bőséges adagok, házias ízek… és van abban valami olaszos, ahogy fizetéskor egy sajtcetlire irkálnak valamit – sokat számít a Cicával való barátságod (vagy a hangulata), de nem kell félni: mindig csakis lefelé kerekít.


I. ker., Csalogány utca 20.
H–Szo: 11:00–16:00
V: zárva

 

Pavillon de Paris
Budapest rejtett gyöngyszeme: a Budai Vár tövében titkos kis kert vár minket. Az étlapot főként a francia konyha jellemzi, ám a kínálatot mindig színesítik szezonális magyar alapanyagok. A borlapon is kitűnő francia és magyar borok sorakoznak egymás mellett. Ez a hely „romantikázásra” sem utolsó – nem véletlen, hogy esküvőknek is kedvelt helyszíne.


I. ker., Fő utca 20.
H–Szo: 12:00–23:00
V: zárva

Vár: a Speiz
A Budai Várban a Mátyás-templommal szemben található ez a polgári lakásra emlékeztető, szó szerint otthonos étterem, aminek utcai teraszát különösen ajánlom, hiszen a macskaköves utca valami különös bájt ad neki, mondhatni magát a történelmet hordozza magában. Az étlapon a magyaros éttelek különös hangsúlyt kapnak, fine dining tálalásban.


I. ker., Hess András tér 6.
H: zárva
K–V: 12:00–23:00

Jamie’s Italian Budapest
Jamie Oliver franchise első közép-európai éttermét nyitotta meg a Zsidai csoport, nagy sikerrel. Persze, minden adott, hogy az emberek rajongjanak érte: a sztárséf neve, receptjei és szigorú minőségi elvárásai, a Budai Vár történelmi levegője, a terasz, illetve a Zsidai csoport jól ismert profizmusa. Egyszerű olasz fogások, igaz, egy kis csavarral – kitűnő ebéd- vagy vacsorahelyszín. Az asztalok csak egy része foglalható le előre, a többi fenntartják a betérő vendégeknek.


I. ker., Szentháromság utca 9–11.
H–P: 12:00–23:00
Szo–V: 09:00–23:00

 

Babel Budapest
Hazai minden szinten! Az étterem berendezése, kiegészítői éppúgy, mint az alapanyagok túlnyomó része Magyarországról származnak. A fogásokat Magyarország lehetőségei, hagyományai ihletik, és világszerte bárhol megállnák helyüket. Hogy teljesebb képet kapjuk, érdemes a 4 és 6 fogásos degusztációs menük közül választani. Mellé kiváló, 140 tételes Kárpát-medencei borokból- borkülönlegességekből választhatunk, természetesen nem kell egyedül eligazodni a rengetegben, a legkiválóbb sommelier-k állnak rendelkezésünkre.


I. ker., Piarista köz 2.
H: zárva
K–Szo: 18:00–24:00
V: zárva

Fausto’s Étterem
A Velencében, Londonban és New Yorkban megalapozott séfkarrier után Fausto di Vora Budapesten nyitott éttermet. Az étterem az olasz konyha klasszikus ízeit kínálja, modern technikával, kortársértelmezésben, attraktív tálalásban, olasz és magyar alapanyagok felhasználásával. Mint az olasz konyhára általában jellemző: a fogások alkotóelemei megőrzik saját karakterüket, így alkotva harmonikus ízvilágot. Az enteriőrjében tradicionális, elegáns étterem sok visszajáró vendéggel büszkélkedhet.


VII. ker., Dohány utca 3.
H–P: 12:00–15:00; 19:00–23:00
Szo: 18:00–23:00
V: zárva

Tigris Étterem
Személyesen a Gourmet-fesztiválon találkoztam először a már évek óta a Bazilika közelében működő étteremmel. Az Hild József tervei alapján épült, ma már műemléki épület aljában várnak minket, ami anno Tigris Szálló néven luxusszállodaként működött, a név is innen ered. Az étteremben szinte minden a magyar konyha és legfőképpen a libamáj körül forog, tehát engem nem volt nehéz meggyőzni… A villányi Gere pincészet referenciaétterme, olyan bortételek is megfordulnak itt, amik egyéb helyen kereskedelmi forgalomba nem kerülnek. A lényeg: jó ételek jó borral!


V. ker., Mérleg utca 10.
H–Szo: 12:00-24:00
V: zárva

 

My Little Melbourne Coffee and Brew Bar
Ez a picinyke hely komoly szakmai koncepcióval és tudással nyitott meg. Mondani sem kell: az Ausztráliában igen népszerű újhullámos kávéfőzésre építkeztek. És itt azt is tudják, hogy jó kávéhoz jó péksütemény, jó smoothie és jó szendvicsek dukálnak. A Madách tér hangulata mindehhez csak ráadás.


VII. ker., Madách Imre út 3.
H–P: 07:00–19:00
Szo–V: 08:30–19:00

Fekete
A Fekete gyakran egyetemistáktól hangos, hiszen a kis újhullámos kávézóval szemben található az ELTE bölcsészkara, én is oda jártam, de a Feketében kávé helyett forró csokira vártam reggelente. Mindig kiváló minőségű, kis pörkölőkből érkező kávékból főzik le a te feketédet. Két évvel nyitás után bővült a hely az udvarban egy nagyobb kávézó résszel, ahol már szendvicsekkel, harapnivalókkal is várnak minket. Igazi pesti bérház gyönyörű, kissé romos udvara – ha azok a falak mesélni tudnának…


V. ker., Múzeum körút 5.
Mindennap: 07:30–16:00
Az udvarban: 08:30–19:00

Madal Cafe (több helyen)
A minőségi kávéélményt nyújtják a hazai újhullámos forradalom kezdetei óta, egyre bővülő kínálattal. A nyugalom mellett különös hangsúlyt kap az élmény szó – a zajos utcáról belépve üzleteikbe joggal érezzük úgy, hogy itt nem fontos sietni! (Nevüket Sri Chinmoy békefilozófus ihlette, akinek Madal volt gyermekkori beceneve.)


V. ker., Alkotmány utca 4.
V. ker., Ferenciek tere 3.
XIII. ker., Hollán Ernő utca 3.
H–P: 07:30–19:30
Szo–V: 08:30–19:30

Tamp and Pull Espresso Bar
Mindkét helyen minőségi újhullámos kávék gazdag kínálatával várják a vendégeket. Dittiék gyakran térnek be a Váci úti üzletbe, mielőtt a közelben lévő edzőterem felé vennék az irányt. Itt a kávé önmagában jó, nem kell bele szirup vagy tejszínhab.


IX. ker., Czuczor utca 3.
H–P: 07:00–19:00
Szo: 09:00–17:00
V: 12:00–17:00
XIII. ker., Váci út 85.
H–Cs: 07:00–19:00
P: 07:00–18:00
Szo-V: zárva

Arioso Café & Interiors Kávézó
Egy titkos kert a bulinegyed közepén – nyugodt, idilli környezet, finom kávék és italkülönlegességek. A kávézóban egy lakberendezési bolt is helyet kapott, ahol tökéletes szuveníreket találunk.


VII. ker., Király utca 9.
H–P: 10:00–19:00
Szo: 10:00–18:00
V: zárva

 

Kandalló
Ez a kézműves söröző a magyar sörök választékát sorakoztatja fel, hétről hétre megújulva a csapolt sörök kínálatával. Ha megéheznénk, akkor sem kell továbbállni – nagyon finom hamburgerek közül választhatunk az étlapról.


VII. ker., Kertész utca 33.
H–Cs: 16:00–00:00
P: 16:00–02:00
Szo: 12:00–02:00
V: 12:00-00:00

Jónás Kézműves Sörház
A Jónás Söröző a Bálna épületében kap helyet. Az 1881-ben átadott raktárépületet a modern non standard építészeti irányzat egyik legjelentősebb képviselője, a holland Kas Oosterhuis tervezte újra. Ennek az irányzatnak az a jellegzetessége, hogy az épület szoborként, városképi elemként is funkcionál. A Duna-parti teraszon ülve gyönyörűen látszik a város budai oldala, valamint a város hídjai, ahogy átívelnek a vízen. Nappal és este is érdemes elidőzni a Jónás teraszán – én, ha arra járok, mindig a meggysörüket választom. (Az épület helyet ad piacoknak, kisebb designer-boltoknak is.)


IX. ker., Fővám tér 11.
H–Cs: 11:00–00:00
P–Szo: 11:00–02:00
V: 11:00–23:00

Csak a Jó Sör
Különleges kézműves sörök – (nem túlzás!) a világ minden tájáról! Ilyen kínálat szinte sehol másutt nincs a városban. Ajánlom a sörgourmet-knak: vásárolhattok, válogathattok kedvetekre, akár haza is vihetitek. De – tapasztalataim szerint – ilyesmivel nem bajlódnak a betérők, azonnal és helyben megisznak mindent, amit lehet…


VII. ker., Kertész utca 42–44.
H–Szo: 14:00–21:00
V: zárva

 

Kadarka
Akit vonz a magyar borok széles választéka, az mindenképp ide jöjjön, és érdemes megfogadni a pincérek ajánlását, ha kissé bizonytalanok vagyunk. Maga a kadarka igazi hungarikumnak számító, réges-régi vörösbor, nem túl gyakori a borlapokon, itt azonban több pincészet kadarkája is kóstolható. Azoknak is ajánlom, akik nem igazi vörösbor-ivók. Könnyű, gyümölcsös íze jó „beszélgetős” borrá teszi. A borbár borkereskedésként is funkcionál.


VII. ker., Király utca 42.
H–V: 16:00–00:00

Doblo Wine Bar and Shop
A hely egy urbánus loft lakás és egy borospince hangulatát ötvözi. Micsoda ellentmondás – már csak ezért is érdemes benézni ide! De főszerepben természetesen a borok vannak. Kitűnő borkóstoló-csomagok rendelhetők – csomagonként „tematikus” elrendezésben, és (természetesen) a kihagyhatatlan magyaros borkorcsolyákkal. Egy-egy kóstolósorra legalább egy órát rá kell rászánni, és ha nem péntek vagy szombat este érkezünk, akkor 20:30-tól élőzene kíséri az esténket.


VII. ker., Dob utca 20.
H–Sz: 14:00–02:00
Cs–Szo: 14:00–04:00
V: 14:00–02:00
web

 


Boutiq’Bar
A Boutiq’Bar volt az a hely, ami újraértelmezte itthon a koktélbár, a koktél és a koktélozás fogalmát. Nem véletlen, hogy kultikus hely, emiatt nem is könnyű ide bejutni. Igazi nemzetközi hangulat, nyitás után hamar megtelik élettel – érdemes bekapcsolódni ebbe az exkluzív urbánus világba.


VI. ker., Paulay Ede utca 5.
H: zárva
K–Cs: 18:00–01:00
P–Szo: 18:00–02:00
V: zárva

360 Bar
A gyönyörű Andrássy sugárútról lift visz fel mindeket Budapest legmagasabban berendezett rooftop bárjába, ahonnan 360 fokos panorámával Budapest legtöbb nevezetessége látható. Éjjel-nappal érdemes ide fellátogatni – különleges városi hangulat, megnyugtató chill zene. A kínálat igen széles: a limonádéktól borokon át a koktélokig mindent megtalálunk, igaz, általában már csak álló helyek maradnak szabadon.


VI. ker., Andrássy út 39.
H–Sz: 14:00–00:00
Cs–Szo: 14:00–02:00
V: 12:00–00:00

Tuk Tuk Bár
A Tuk Tuk pont annyira esik ki a forgatagból, amennyire jólesik ide betérni – ebben a kis bárban nyomban elragad minket egy kis ázsiai hangulat. A koktélkínálat messze túlmutat a megszokotton, saját kreációkkal és hozzá illeszkedő történetekkel kedveskednek nekünk. Bátran bízzuk magunkat a mixerek ajánlatára, mi még egyszer sem csalódtunk. Az italokban is megjelenik egy kis ázsiai játékosság.


VI. ker., Paulay Ede utca 31.
H–V: 16:00–00:00

 


Mazel Tov
Egy sokszínű belvárosi udvar, ahol a kellemes ebédtől a délutáni limonádézáson át az esti buliig mindent megélhetünk. Különleges építészeti és kulturális tér, ahol folyamatosan készülnek a közel-keleti konyha remekei a látványkonyhában. Az esti hangulatvilágítás külön varázslat. Egy külön kis mediterrán világot teremtettek a Mazel Tov megálmodói ide, a VII. kerületben.


VII. ker., Akácfa utca 47.
H–SZ:12:00–01:00
Cs–P: 12:00–02:00
Szo: 10:00–02:00
V: 10:00–01:00

Dzzs
Ez a nagy bulinegyedbeli forgatagban egy szinte turistáktól mentes kis helyi kocsma, ahol – föltéve, ha helyet kapsz – pirkadatig maradsz. Néha élőzene is kíséri az poharazgatást, a zenei műfajok legszélesebb skáláján. Túlnyomóan törzsvendégek látogatják, de új ismeretségekre sem nehéz szert tenni. Első pillantásra meglehetősen eklektikus hely, de magyarként ehhez a kocsmai style-hoz vagyunk szokva.


VII. ker., Nagydiófa utca 32.
H–K: 17:00–02:00
Sz: 17:00–03:00
Cs: 17:00–04:00
P–Szo:17:00–05:00
V: 18:00–02:00

Szatyor Bár és Galéria
A budai romkocsmák fő képviselője – keveredik benne a művészet, a romkocsmát jellemző szakadtság, és (ennek ellentmondóan) egy kis sznobság is. Feszengeni azonban nem kell. Egykor előszeretettel járt ide, az akkoriban híres Hadik Kávéházban a múlt század egyik jelentős magyar írója, Karinthy Frigyes. A kávéház hosszú évtizedek után talált vissza régi helyére, igaz, csak egy saroknyi helyre, mert a nagyobbik részt a 21. század magyar őrületének jegyében a romkocsma foglalja el. (A hajdani Hadik pincéjében volt egy éjszakai bár is, amint Karinthy Szatyornak titulált; innen a név.)
XI. ker., Bartók Béla út 36.


H–P: 12:00–01:00
Szo–V: 14:00–01:00

Púder Bárszínház
A pesti oldalon hasonló kultúrteret képvisel a Púder Bár, a Ráday utcában. A hátsó traktusában stúdiószínház üzemel, helyet kap ebben a nyitott kulturális térben a kortárs képzőművészet, zene, irodalom, mozgásműveszet… És persze, akkor sem kell aggódni, ha megéhezünk. Az étlap messze „túlmutat” a kocsmakajákon, alkalmi harapnivalókon.


IX. ker., Ráday utca 8.
H–Cs: 12:00–01:00
P–Szo: 12:00–02:00
V: 12:00–01:00

Szimpla Kert
A város első és legikonikusabb romkocsmája, folyamatosan változó eklektikus térrel. Én a sok turistától szinte már kiszorítva érzem magam, és inkább csak a vasárnapi termelői piacokon érzem magam „otthon”. De aki még nem élt meg egy hamisítatlan Szimplás másnapot, az ki ne hagyja ezt az állomást!


VII. ker., Kazinczy utca 14.
H–Szo: 12:00–04:00
V: 09:00–05:00

 

Moritz Eis
Modern, igazi skandináv letisztultság jellemzi ezt az üzletet. A szerb fagyizólánc jelen van több országban is, de ez a „tömegesség” nem megy a minőség rovására. Kitűnő minőségi, természetes összetevőjű fagylaltokat kínálnak – nagy adagok, kedves kiszolgálás. Ha tanácstalanok vagyunk, bátran kérjünk egy kiskanálnyi kóstolót!


VI. ker., Hajós utca 9.
H–V: 12:00–20:00

Gelarto Rosa
A hely különlegessége, hogy nem csak finomak a fagyik, hanem gombóc helyett egyedi technikával kent rózsasziromban mérik azt. Az embernek alig van szíve nyalakodással elrontani ezt a gyönyörű formát! A természetes alapanyagú fagylaltok széles választéka kínálja magát – a megszokott ízektől a meghökkentő kombinációkig.


V. ker., Szent István tér 3.
H–V: 10:00–22:00

Gelateria Pomo D’oro
Hagyományos olasz fagylaltozó – ha ide jövök, csak egy dologra tudok gondolni: sós karamella! Verhetetlen! Máténak (Ditti vőlegénye) is ez a kedvence, persze csak az én sütijeim után! (A Pomo D’oro csoport étterme az utca túloldalán, sréhen – de szebb, ha magyarul mondjuk: ferdén! – szemben található. Ha olasz estét kívánunk magunknak, ott sohasem fogunk csalódni.)


V. ker., Arany János utca 12.
H–V: 11:30–21:00

Hisztéria
Fagylaltok széles választékban várnak minket ebben a modern üzletben. A tölcsérbe kérhetünk forró ét- vagy tejcsokoládét csurgatva, ami a tölcsér oldalán megdermed a fagyitól az alján pedig melegen ott marad, így az utolsó falat tölcsér se marad szárazon. Aztán csak ügyesen a választással – nem lesz könnyű! (Tőlem egy tipp: fügés-ricotta.)


VI. ker., Andrássy út 44.
H–V: 10:00–21:00

(+ 1) Sütizz
Bár a nemrégiben nyílt hely neve egyértelműen felszólít minket, hogy (itt elsősorban) sütizzünk – de azért a fagyit sem érdemes kihagyni. Kedves barátom, a szakmában igazán elismert cukrász, Juhos József, és társa, Gerő Eszter nyitotta a helyet, és dolgoznak benne szívvel-lélekkel. Szóval, nekem megéri az a pár kilométer, amit a Belvárosból meg kell tennünk hozzájuk.

Fotó: Sütizz

1112 Budapest Csárda utca 1.
Hétfő zárva
Kedd-Vasárnap:10:00-20:00

Múzsa csókja

Hozzávalók:

150 g vaj
80 g cukor
6 g vaníliás cukor
2 tojás
150 g liszt
4 g sütőpor
1 citrom leve és héja

Fotó: Sebestyén László

A puha vajat a cukorral és a vaníliás cukorral jó habosra kikeverjük, a tojásokat egyesével hozzáadjuk, majd a citrom héját és levét is bele, végül a sütőporral összekevert lisztet aláforgatjuk. Az elkészült masszánkat vajazott és lisztezett formába kanalazzuk. Én rögtön egyszemélyes adagokat sütöttem ki, ami nagyon praktikus piknikezés esetén. Ha nincs ilyen formánk, akkor egy kisebb kuglófforma éppúgy megfelel. 180 fokon 20-25 percig sütjük, tűpróbával ellenőrizhetjük, hogy jól átsült-e.
A receptben a citromot bátran helyettesíthetjük, vagy még fokozhatjuk az ízhatást!

Variációk:
• citrom–lime
• citrom–mák
• narancs–étcsokoládé darabok
• pisztácia–kandírozott gyömbér
• kandírozott és aszalt gyümölcsök
• rumos mazsola

Gyümölcs sushi

Hozzávalók:
175 g kerek szemű rizs
csipetnyi só
2 evőkanál méz
1 rúd vanília
200 g kókusztej
200 g gyümölcs (eper, mangó, barack, kiwi stb.)
2 db rizspapír

Fotók: Sebestyén László

Mártogatóshoz:
50 g kókusztejszín
1 teáskanál matchapor
1 evőkanál kókuszvirág cukor

A rizst öntsük egy szűrőbe, és folyóvíz alatt mossuk át, majd rakjuk egy lábasba, öntsünk hozzá 350 ml vizet, adjuk hozzá a mézet, a vanília kikapart magját és a sót, majd fedjük le, forraljuk fel, és fedő alatt főzzük takarékon 15 percig (a fedőt ne emelgessük). Ezek után zárjuk el, a fedőt takarjuk be konyharuhákkal, és így hagyjuk további 10-15 percig, majd a kókusztejet öntsük hozzá, keverjük el, és hagyjuk, hogy kicsit magába szívja – így hűljön a rizs. E közben készítsük elő kedvenc gyümölcseinket, mossuk meg, pucoljuk meg és vágjuk vékony csíkokra őket. A bambusz sushi-tekerőre fektessünk egy fóliát, a rizslapot áztassuk 5 másodpercig langyos vízbe, majd fektessük a fóliára. Kezdődhet a sushi készítés legizgalmasabb része: ízesítsünk, és tekerjünk! A rizslapunk 2/3-án terítsük el fél cm vastagon a rizsünket, és az elejére töltsük be a gyümölcsöket… akár egy csíkon belül is variálva, kombinálva őket. Ha ezzel kész vagyunk, a bambusztekerő segítségével kezdjük el feltekerni a rizslapot, úgy, hogy közben lehúzzuk a fóliát. Az így kapott tekercsből tudunk úgynevezett maki sushikat szeletelni – szeletelés előtt érdemes hűtőszekrényben egy félórát pihentetni. Másik lehetőség, hogy az előbbiek szerint a rizslapot beterítjük a rizzsel, megszórjuk kókuszreszelékkel vagy darált magvakkal, liofilizált gyümölcstörmelékkel fóliát terítünk rá, és megfordítjuk – a rizslapos feléről lehúzzuk a fóliát, és most itt töltjük meg gyümölccsel, majd a fentiek szerint tekerjük és szeleteljük. Így készül a big makink, tehát a „kifordított tekercs”. A maradék rizsből pedig készítsünk nigiri sushit, ami kézzel formázott ovális gombóc, erre fektetjük rá a gyümölcsszeleteket, amit rizslap-csíkkal rögzíthetük.
A mártogatóshoz, a kókusztejszínben a matchaport és a kókuszvirág cukrot csomómentesen elkeverjük, és üvegcsébe csomagolva vihetjük is magunkkal a piknikre.

Spárgás quiche

Hozzávalók:
(a tésztához)
100 g vaj
180 g liszt
4 evőkanál hidegvíz
½ mokkáskanál só

(a töltelékhez)
2 tojás
2 dl tejszín
50 g reszelt sajt
50 g parmezán
szerecsendió
só
bors
250 g spárga

Fotó: Sebestyén László

A vajat, a lisztet, a sót és a vizet gyors mozdulatokkal összedolgozzuk, gombócot formálunk a tésztánkból és fóliába tekerve egy órát hűtőben pihentetjük. 6 db 10 cm átmérőjű gyűrűben sütöttem ki őket, hogy szintén gusztusosan lehessen porciózni kint a szabadban. A tésztát lisztezett felületen vékonyra kinyújtjuk, majd kibéleljük a gyűrűket, a tészta alját megszurkáljuk, és mielőtt kisütnénk, hűtőszekrényben pihentetjük félórát. Majd 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük, úgy, hogy a tetejére sütőpapírt fektetünk, és száraz babbal nehezékképpen megtöltjük. 10 percig így sütjük, majd levesszük a sütőpapírt és további 5 percig sütjük. A spárgát megpucoljuk és szeletekre vágjuk, a sajtokat lereszeljük, a tojást a tejszínnel összekeverjük, és ízlés szerint fűszerezzük a sóval, borssal és szerecsendióval. A kosárkákba rakunk egy kis reszelt sajtot, a spárgákat belefektetjük, ismét megszórjuk sajttal, majd teletöltjük a tejszínes keverékkel, és addig sütjük, amíg megszilárdul és egy kis színt kap. Parmezánforgáccsal és csírával tálalhatjuk, vagy csomagolhatjuk természetesen a piknikhez.

Spárga (kötözni való bolond, aki nem kedveli)

Fotók: Sebestyén László

A spárga már az ókortól ismert és szeretett zöldség, ami az idők folyamán a közemberek számára feledésbe merült, azonban újabban újra fontos részét képezi a világ konyháinak. A középkorban csak a főúri családok asztalán volt megtalálható ez a gyógyító és finom növény, termesztése az 1900-as évektől vált jelentőssé. Én igazából Németországban ismerkedtem meg vele, hiszen ott áprilistól júniusig minden tele van spárgával – a piacok, az élelmiszerboltok, és az éttermek étlapjai. Hatalmas kultusza van a spárgának, spárgafesztiválokon mulat a német ember hétvégéken keresztül. Hogy a szezon mikor kezdődik az persze meglehetősen időjárásfüggő, mégis legtöbbször április közepe-vége jelenti a rajtot, a vége pedig hagyományosan június 24-e, legalábbis Németországban. Nagy örömömre itthon is egyre közkedveltebb a spárga, elmondhatom, hogy nem csak én konyhám gyakori kínálata.

A spárga (legyünk egy kicsit szakszerűek!) a liliomfélék családjába tartozik, és bizony nagy szerencse, hogy egy ilyen finom tavaszi „gyógyszerünk” van a zöldségrepertoárban. Ugyanis nagyon gazdag K, C, A, E, B vitaminokban és folsavban, valamint biztosítja szervezetünk számára a szükséges fehérjét, mangánt, foszfort és rostot. A spárga nem csak immunrendszerünk megerősítésében játszhat szerepet, de hasznosnak bizonyul különböző betegségek alternatív gyógyítására, nem beszélve arról, hogy milyen kitűnő diétás fogás, hiszen nagyon alacsony a cukor- és zsírtartalma.

 

Fogadjátok meg az intelmemet: spárgát csakis megbízható forrásból vásároljunk! A legjobb, ha kistermelői piacra megyünk, igaz, ezek általában csak szombat délelőttönként elérhetők, de nagyon megéri a hétvégi fáradságot (de persze ez általában is igaz, nemcsak ha spárgáról van szó!). A spárga kiválasztásánál fontos, hogy vékonyszárú legyen, tekintve, hogy a vastagabbak már fások, vagyis gyakran keserűek. Az ujjnyi vastagságú spárga számít zsengének, és az ilyen a legsokoldalúbban felhasználható. Vastagabb szárút inkább krémleves készítésére használjunk, ezeknek már az ára is kedvezőbb.

Vásárlás után én egy-két napon belül felhasználom, hiszen a spárgára különösen igaz, hogy csakis frissen az igazi. Arra is felhívom a figyelmet, hogy vannak olyan trükkök, amelyek segítségével könnyedén meg tudunk bizonyosodni arról, hogy igazán friss-e, vagyis minőségi a portéka.

Úgymint:
• a spárga feje legyen zárt;
• kemény és fényes legyen, ha be tudjuk nyomni az ujjunkkal (vagyis gumiszerű), akkor már öreg, és nem éri meg a vele való bajlódást;
• ha a szárak görbék, attól azonban nem kell megijedni – ízbeli különbség nincs, talán nehezebb dolgunk lesz a pucoláskor (de ha emiatt olcsóbban kínálják, akkor megéri);
• ha a spárga vége még friss, tehát ha kicsit megnyomjuk és nedvet ereszt, az jó jel;
• a fásság is a spárga végén ellenőrizhető;
• ha barnás a spárga, akkor kár a gőzért;
• a spárga tipikusan illatos termény – ha nincs illata, akkor íze sincs;
• vásárlás előtt nem megengedett tesztforma az ún. törésteszt: ha eltörjük a friss spárgát pattanó hangot ad.
És persze, a nagy kérdés, hogy fehér legyen-e vagy zöld?

Hogy melyik mellett döntünk az elsősorban ízlés dolga: a fehér spárga a neutrálisabb csemege íz, míg a zöld spárga a karakteresebb. És hogy ne csak a két véglet között mozogjunk: van olyan fehér spárga, ami a fejénél lilás vagy éppen sárgás, ez az íz skálán középen helyezkedik el.

 

Javaslat az előkészítésre.
Bármit is kezdünk a spárgánkkal, először is hámozzuk meg – olyan vastagon, hogy ne maradjon szálkás, mert később nehéz lesz elvágni, netán elrágni. Minél jobb minőségű a spárgánk annál vékonyabb réteget kell róla eltávolítani. A spárga feje a legértékesebb része, erre nagyon figyeljünk, megpucolni se kell! A végéből viszont körülbelül 2 centiméternyit mindenképpen le kell vágni. (Németországban a pucolt héjból és a levágott végekből készül a spárga leveshez az alaplé, hogy semmi se vesszen kárba!)

Főzése (több iskola szerint).
Ha nincs speciális spárgafőző edényünk, akkor vegyünk elő egy nagy lábost, amibe elfekszenek a megtisztított spárgaszárak, és csak annyi vizet töltsünk rá, hogy éppen ellepje. A kritikusok szerint ugyan ez nem a legmegfelelőbb módszer, mondván, hogy a víz túl sok ízt szív ki a zöldségből, ezért is figyeljünk arra, hogy a lehető legkevesebb vízzel tegyük föl. Adjunk hozzá sót, egy csipetnyi cukrot, egy kis citromlevet, valamint egy kanálka vajat. A vajat azért rakjuk bele, hogy a spárga magában tartsa az ízét, a só az ízesítéshez kell, a citrom azért, hogy szép fehér maradjon, a cukor pedig az esetleges keserűséget tompítja. Vastagságtól függően 15 perc az ideális főzésidő. (Zöld spárga esetén elegendő csupán néhány perc a lobogó vízben!)
Ha van spárgafőző edényünk, akkor álló helyzetben tudjuk párolni a spárgát. Ennek a módszernek az a nagy előnye, hogy nem vizezzük fel a spárgánkat. Csupán a spárgaszárak talpa áll vízben, a többi része a gőzben párolódik. A spárga talpától a fejéig egységesen 10-12 perc alatt megpuhul. Ezekben az edényekben van egy szűrő (olyasmi, mint a tésztafőzőkben), így nem kell őket a vízből kihalászni – egyetlen mozdulattal kiemelhetők, majd hagyjuk lecsöpögni. Ez a módszer azért is jó, mert a spárgafejeket túlfőzni főben járó bűn, ami a vízzel befedés esetén nehezen elkerülhető.
Ha azonban a spárgánkat a sütőben készítjük elő, akkor kapjuk a legintenzívebb ízt, hiszen nem vizezzük, és a spárgalé is megmarad a tepsinkben. De egy kis cukor hozzáadásával lágyan karamellizálhatjuk is. Süthetjük 5-6 darabonként alufóliába szorosan betekerve, sóval, cukorral és vajjal ízesítve, rácson 30-40 percig, 180 fokon. Vagy fektessük a spárgákat egy tepsibe, sóval, cukorral és vajjal ízesítsük, egy kis spárga alaplevet öntsünk alá (amit a levágott végekből és a héjából tudunk elkészíteni), majd a tepsit fedjük le alufóliával, és süssük 30-35 percig. (Minél több spárga sorakozik a tepsiben, annál tovább kell sütni!)
Az előzővel azonos módszerrel készíthetjük el a spárgákat sütőzacskóban is, ilyenkor leginkább arra kell ügyelni, hogy néha fordítsuk meg a zacskót, hogy biztosan semmi se égjen oda, illetve száradjon ki. (180 fokon 25-30 perc kell, hogykellően megpuhuljon.)
Hogy aztán mindezen előjáték után mi minden készülhet a spárgánkból, annak csak a képzeletünk szabhat határt.
Lehet egy klasszikus hollandi mártással tálalni, kínálhatjuk salátaként, szerepelhet pizza feltétként, de egy olaszos pastához is jól passzol, vagy jóféle prosciuttóval sütve előételként – sőt, akár már a reggeli omlettünket is megbolondíthatjuk vele.

Még tart a spárgaszezon – irány a piac!

Eper és mangalica

Meggyes libamájtorta Oliva étterem, Veszprém

Az jutott eszembe, hogy vajon az idei gasztromajális (Gourmet Fesztivál) rendezőinek eszébe jutott-e az 1970-es amerikai film, Eper és vér, amely a vietnami háború ellen lázongó amerikai ifjúság egyfajta kultfilmje volt, de ha nem, akkor sem biztos, hogy találhattak volna ellentétesebb fogalmakat rendezvényük téma-meghatározásához, mint e két szó. Kicsit olyan ez, mint a langyos kacsazsír két kockacukorral – ám aki csak egy félórát is időzött kint ezen a hétvégén a Millenáris parkban, gyorsan túlteszi (túltette) magát a kezdeti meglepetésen. Végül is… micsoda gazdag lehetőség rejlik e kétféle minőségben! A gyümölcsök királynője (egyfelől): az eper – és a húsok csúcsminősége (másfelől): a mangalica „gyesznó” (úgy értve, hogy disznó).

Disznó szerencséje van mindenkinek, aki vendég lehet e gazda kínálatú négynapos fesztiválon, ahol szem-szájnak ingere, bármerre tekint is az ember. Sztárséfek a világ minden tájáról, hogy csak a szlovák Ana Rost, a Michelin-csillagos lengyel Wojciech Amarót, s a mi Bocuse d’Or-os Széll Tamásunkat és csapataikat említsem meg, de persze nem megfeledkezve Palágyi Eszter (Costes), Mészáros Ádám (Onyx), Sárközi Ákos (Borkonyha) és Tiago Dabarigo (Costes Downtown) nevéről sem – feledhetetlen élményben van/volt részük azoknak, akik megcsodálhatták/-ják bemutatójukat, pláne, akik helyet foglalhatnak az exkluzív ebéd-, illetve vacsoramenüt kínáló asztalaiknál! –, több mint száz kiállító vonultatja fel pazar fantáziáról tanúskodó ételkölteményeit az eper és a mangalica jegyében.
Bemutatók, workshop, babakonyha, kézműves foglalkozások, séf-suli… De mindenekelőtt: ízek, ízek, ízek. Megunhatatlan változatossággal.

  • Mangalica és társai

Ismerjük meg hazánk legkiválóbb éttermeit és borászatait. Kinálat a streetfoodtól a fine diningig terjed, mindenki megtalalhatja a kedvére valót. Az Oliva étterem kínálta Meggyes libamájtortából kétszer is vettem.

Nézzétek a képeket!

Greenhouse

Nagyon szeretek csapatban dolgozni, mert akkor az egész végeredmény olyan összhangot mutat, ami igazán szemet gyönyörködtető. A részletekben rejtik a titok, sok munka előzte meg ezeket a csodálatot képeket, de minden perc megérte. Imádtam ezt a munkát a Barefoot Wedding Style csapattal, aminek én is részese vagyok. Ez a nem hagyományos fotósorozat egy elhagyatott üvegházban készült, nézzétek, remélem nektek is tetszeni fog!

Csapat, koncepció: Barefoot Wedding Style
Fotó: Csomor Petra és Sólyom Balázs – Just Stay Natural
Digitális kisfilm: Buday Dániel
Super8-as kisfilm: Lévai Dóra – Super8love
Dekor: Huszár Zsanett és Varsányi Erzsébet – Odú Design
Virág: Farkas Dóra és Járay Janka – Bloom flowers and design Budapest
Grafika: Ripszám Eszter – Esteripsam
Desszert: Kocsis Regina – NekedCake
Közreműködők:
Modell: Mikóczi Barbara
Haj: Herbert Kornél – Kornel Hairbert
Smink: Szlameniczky Zita – Szlamizita
Ruha: Cselényi Eszter – Celeni
Gyűrű: Bézi
Kiegészítők: ArtKRAFT
Kerámia: Hér

EGGCELLENT

A tavasz nagyon kreatív, és tevékeny volt számomra, végre nektek is megmutathatom, az elmúlt időszak egyik nagy projektjét, ahol az új arany tortám debütált! Nézegessétek, szeressétek!

“A backLAB egy építészekből álló kreatív csoport, akik nemrég indították el vállalkozásukat. Fotózásokhoz, esküvők esetében például ceremóniákhoz készítenek izgalmas backgroundokat. Az EGGcellent shootnak az egyik első közös munkájuk adja a “hátteret”, ami azóta is az egyik legmeghatározóbb volt számukra. A díszlet egy nyár alatt készült, több mint 1000 tojáshéjból, amit egy menzától és egy étteremtől kaptak. Jelenleg egy belvárosi stúdióban található, ahol Tóth Balázs portréfotós, Szlamizita sminkes (aki szintén a csapat tagja) és a backLAB is alkot.”

– Anikó (April, the Wedding Journal)

“A formák abszolút tükrözik a személyiségünket is, az egyes részleteket mindig másikunk építette és még a mai napig meglátunk benne új részleteket vagy nézőpontokat. Egyértelmű volt, hogy ezek felfedezéséhez felkérjük Balázst és Petrát (a Just Stay Natural fotósait) és szerencsére örömmel elvállalták a feladatot. Az anyagot arra a hanyag eleganciára építettük fel, amit ez a háttér ebben a szép polgári lakásban képvisel. Egy nagyon jó csapat gyűlt össze a fotózásra, akik mind továbbvitték a részletekben ezt a kettősséget.”

– Szlameniczky Zita

Ruha/Styling: jkaposistyle
Smink: Szlamizita – Makeup Artist
Haj: Kornel Hairbert
Torta: NekedCake
Tortadekor: Arioso
Meghívó: Esteripsam
Ékszer: dimesso
Kerámia: MONO art & design – Kontor Enikő, Raeder Designer – Magma Gallery

Egy igazán „fogunkra” való Al Dente!

Fotók: Sebestyén László

Anna és Marco tavaly nyitotta meg, a Krúdy utcában, a Mikszáth tér tövében kis olasz éttermét, az Al Dentét. Folyamatos „szülői” felügyelet mellett üzemel tavaly május óta rendületlenül ez a számomra igazán autentikus kis trattoria. Mitől is hagyományos egy olasz étterem? Az persze sose baj, ha a tulajdonos ízig-vérig olasz – mint Marco. Torinóból származik, és a szerelemnek köszönhető (feladva az örökös ingázást), hogy végül Budapesten teremtett magának egy falatnyi Olaszországot. Kezdte ezt a Bródy Sándor utcában levő kávézójukkal, a Café Torinóval, s már ott is magától értetődött, hogy a kávé mellé étel is dukál, így tehát már csak egy „lépés” – meg persze az a sokat emlegetett véletlen – kellett ahhoz, hogy megtegyék a Bródytól a Krúdyig tartó utat (miközben – úgymond – „irodalmilag” is jó társaságban maradhattak).

Marcónak mindez amúgy is a vérében van, igaz, végzetségét tekintve agrárközgazdász, de mint minden olasz ő is biztosan mozog a konyha és a terített asztalok világában. Pláne, hogy talált  egy igazi olasz séfet, aki éppenséggel az olasz gasztronómiai Mekkából, a dél-olasz Pugliából származik, és az anyatejjel szívta magába a főzés és a sütés tudományát, családi éttermükben. Ezt a „mama konyhája” érzést teremtette meg nekünk is, ebben a belvárosi miliőben.

Az Al Dentébe betérve mindig szezonálisan változó étlap fogad bennünket, ahol az első kellemes meglepetés, a széles választék, ami túlmutat a pizzák és a tészták világán (de persze nekem szinte nem is kell „továbblapoznom”, hiszen mindenkori kedvencem a Tagliatelle Parma e Spinaci (a pármai sonkás, spenótos tagliatelle). Napi menükén háromféle tészta kínálja magát: egy húsos, egy halas és egy vegetáriánus. A konyhában szinte csakis olasz alapanyagokat használnak, és a halételek választéka is azért ilyen széles, mert végre megtalálták a frisshalas beszállítójukat is, aki egyenesen a „tengeri pecabot” végéről hozza a halat Pestre.
A látványkonyha egyfajta bizonyságot nyújt a vendégnek, hiszen minden a szeme előtt történik, és elmondhatom, hogy Uccio, a séf profizmusa mindenkit elkápráztat, ahogy azon a szűk néhány négyzetméteren mozog (mit mozog – vezényel!), a pizzaposzt és a bár között.

A húsételek közül az abszolút kedvenc a Torta carré alla Bismarck, amely „titokzatos” név nem mást takar, mint egy mindenféle jóval megrakott borjúhátszínt (ide most egy nagy nyelés hangját tessék elképzelni!) – s hogy mit keres Itália „földjén” a német Vaskancellár, maradjon az ő titkuk (igaz, ki ne ismerné klasszikus „gasztronómiai” mondását?!: „A törvények olyanok, mint a kolbász. Jobb, ha nincs ott az ember, amikor készülnek.”).
Kényes kérdés, de megkerülhetetlen!
Az adagok igen tisztességesek; nem maradtok hát éhesek, és igen, az árak is… a földön (magyar földön!) járnak. Az étel persze önmagában még nem minden, de… a magam részéről a kiszolgálásban sem találtam eddig még hibát. Itt mindenki kedves, vidám, laza, és az sem ritka, hogy amolyan jó délies szokás szerint maga Uccio is kijön a pult mögül, hogy megbizonyosodjék munkájának sikeréről. A séf is ember! Néha ő is vágyik egy-egy dicsérő szóra – a legjobb persze, ha olaszul próbálkozunk vele…

Mindezért nem meglepő tehát, hogy ez az alig néhány asztalos étterem máris komoly törzsközönségre számíthat. A rendelésnél egy dologra azonban feltétlenül figyelnünk kell! A Séf úr imádja a chilit, és bizony, néha meg-meg tud szaladni a keze. Én azonban már rutinos versenyző vagyok, s még a desszertnél is jelzem, hogy – csípős azért ne legyen…
Az Al Dente reggeltől estig várja a vendégeket; reggeli–ebéd–vacsora kínálat egyaránt megtalálható a palettáján. S mivel Uccio séf egyben pék és cukrász is, ezért már a reggelihez is helyben sütött bucik, fánkok és briósok kínálják magukat (nem is könnyű ellenállni nekik). Ebben a hirtelen nyárias tavaszban pedig nem utolsó érv, hogy kipróbáljuk ennek a kedves olasz–magyar helynek a vendégszeretetét: az a kis trattoria terasza. Külön olaszos varázsa van!
Ismerkedjetek hát meg ti is Anna és Marco kis családjával, és mielőbb találjátok meg a saját kedvenceteket az étlapon, de persze – asztalt érdemes előre foglalni!

Cím: 1088 Budapest, Krúdy Gyula u. 9.
Tel.: 06 70 514 7883
Nyitva: H-P 9:00–22:00, Szo 10:00–22:00

Az Ország tortája, 2016

Fotók: Sebestyén László

A 2016-os Ország tortája ismét Szó Gellért nevéhez fűződik, aki Salgótarjánban készíti finomságai – nyilvánvalóan sok-sok kísérletezés után, folyamatos szakmai megújulással. Az Őrség Zöld Aranya – a nyertes torta – egyik fő összetevője a tökmagolaj, ami a hagyományos cukrászatban rendhagyó összetevőnek számít; de hát, a világ folyamatosan keresi azt a keskeny ösvényt, ahol a legrendhagyóbb, gyakran sós, összetevők kitűnően illeszkedhetnek bele a harmonikus édes ízek világába. Ez a torta nagyon erős versenyzőnek számított már csak nemzeti színei miatt is, hiszen immár 10 éve az Ország tortáját a nagyközönség az Augusztus 20-ikai nemzeti ünnepünkön kóstolhatja meg először. A tortában a málnazselé adja a piros, a vaníliás-fehércsokoládés mousse a fehér, a roppanós tökmagpraliné és a tökmagolajos réteg pedig a zöld színt.

Az újabb és újabb Ország tortájának évről évre – kimondva-kimondatlanul, de mintegy kötelezően – a következő elvárásoknak kell megfelelnie: az ízek harmóniája, a kinézet, az illeszkedés a magyaros ízvilághoz, az ünnephez köthetőség, az innováció és a praktikum. Az idei nyertes tortát mégis bőven érte kritika, amire – meg kell mondanom – nem az eredeti receptben keresendő a magyarázat. Ugyanis a kíváncsiság és a sokféle ellentétes visszhang engem is arra sarkallt, hogy pontról pontra haladva készítsem el ezt a híres (hírhedt?) tortát – és a végeredmény egy nagyon finom, könnyed, az újdonság varázsával ható, ugyanakkor abszolút harmonikus (számomra még kiemelendő: igazán csak könnyedén édes!) torta.

A felháborodás (a véleményem szerint egyáltalán nem jogos kritika) mögött gyaníthatóan az van, hogy a tortát sok cukrászda nem a receptben előírt alapanyagokkal, esetleg az előírt technológiát megváltoztatva – vagy mindkettő – készítette el, s aztán, ugye, lehetett csodálkozni, hogy a végeredmény nem is hasonlított az eredetihez! „Takarékosság”, legyintő „nagyvonalúság”? Ne firtassuk! De az könnyen belátható, hogy ételfesték, ilyen-olyan olcsó bevonó, zselatin, tökmagolaj helyett egyszerű étolaj alkalmazásával nem várható el az a mesteri kreáció, amit Szó Gellért ígér a fogyasztónak. Az „alternatív” ország tortájában így gyakran csak a név azonos (no, meg az ár!), s ezt bátran nevezhetjük akár hitelrontásnak is. (Ki lehet keresni a büntetési tételét az új Polgári Perrendtartásban!) Hiszen a csalódott vásárló gyakran nem a cukrászdát szidja (ahol a tortát vásárolta), hanem a receptet, a „felkapott” mestercukrászt, akinek lám, elég a neve, és mindent besöpör még egy ilyen kiélezett versenyben is. Bizony, nagy szégyen ez, és nem a mesteré! El kéne gondolkozni azon, hogy vajon milyen módszerekkel lehetne megvédeni a díjnyertes torták „becsületét”! Megfelelő szabályozásokkal igenis el kellene érni mielőbb, hogy a mindenkori Ország tortáját mindenhol csakis az előírt (minőségi!) alapanyagokkal és (az ahhoz illeszkedő igényes) technikával lehessen elkészíteni. Az Ország tortája védjegy – tilos hamisítani!

Megosztom veletek az Ország tortájának, az Őrség Zöld Aranya receptjét, és azt, hogy én mit sütöttem ki belőle.

Hozzávalók
Tökmagpraliné:
50 g cukor
18 g víz
75 g pirított, darált tökmag
25 g őrségi tökmagolaj

Ropogós réteg:
125 g tökmagpraliné
70 g fehércsokoládé
30 g hántolt ostya

Zselatinmassza:
250 g víz
50 g porzselatin

Málnazselé:
200 g málnapüré
3 g NH pectin
30 g cukor
25 g zselatinmassza

Tökmagos felvert:
120 g egész tojás
96 g kristálycukor
32 g invert cukor
1 csipetnyi só
48 g házi joghurt
72 g liszt
48 g mandulaliszt
3 g sütőpor
58 g őrségi tökmagolaj

Fehércsokoládés Bavarois-mousse:
200 g tejszín (35%-os)
1 db vaníliarúd kikapart magja
40 g zselatinmassza
220 g fehércsokoládé
480 g felvert tejszín (35%-os)

Tökmagos glazing:
50 g víz
100 g kristálycukor
100 g glükózszirup
66 g sűrített tej
40 g zselatinmassza
100 g fehércsokoládé
65 g őrségi tökmagolaj

A tökmagot egy sütőlemezre kiöntjük, majd 180 Celsius fokon 12 perc alatt megpörköljük. Figyeljünk rá, hogy a 12 perc alatt legalább 3-szor mozgassuk át, hogy minden oldala megpiruljon. A pirított tökmagot cutterbe tesszük. A cukrot a vízzel 118°Celsiusra felfőzzük. Közben a robotgépet elindítjuk. Mikor eléri a hőmérsékletet a cukorszirup, óvatosan a darált tökmagra öntjük, majd hagyjuk tovább, hogy azt is eldolgozza a gép. Ha nincs cutterünk, akkor a végén még botmixerrel átdolgozzuk, majd hozzáadjuk az őrségi tökmagolajat és még egyszer átturmixoljuk.

A 70 g fehércsokoládét megolvasztjuk, majd hozzáadjuk a tökmagpralinét, és botmixerrel átmixeljük. Ezután hozzátesszük a hántolt ostyát, és spatulával óvatosan elkeverjük. Egy 22 cm-es tortakarikába kiöntjük és egyenletesen elkenjük. Ezután lefagyasztjuk.

Elkészítjük a zselatinmasszánkat: a hideg vízhez hozzáadjuk a zselatint, majd felfőzzük annyira, hogy feloldódjék a zselatinporunk. Ezt félretesszük, később ebből fogunk felhasználni.

A málnaréteghez a málnapürét (átpasszírozott málna) elkezdjük főzni, majd 70 Celsius foknál hozzáadjuk a cukorral elkevert pectint és így főzzük tovább. Mikor elkezd forrni, onnantól kezdve még 1-2 percig lassan forrásponton tartjuk, majd botmixerrel eldolgozzuk. A végén hozzáadjuk a zselatinmasszát és még egyszer átturmixoljuk. A 22 cm-es tortakarikába kiöntjük, majd fagyasztjuk (rakjunk alá egy fóliát, hogy könnyű legyen utána áthelyezni).

A tökmagos kevert tésztánkhoz az első 4 összetevőt robotgépbe tesszük, majd elkezdjük habosítani. A liszteket és a sütőport összekeverjük. Amikor elkezd habosodni a tojásunk, hozzáöntjük a joghurtot. A végén a liszteket spatulával belekeverjük a felvert tojásunkba, majd a végén hozzáadjuk a tökmagolajat. 24 cm-es tortakarikába öntjük, majd 160°Celsiuson 20-25 percig sütjük.

A mousse-hoz a tejszínt a vaníliarúddal és a zselatinmasszával felmelegítjük, megolvasztjuk félig a fehércsokoládét, és mikor felolvadt a zselatinmasszánk, hozzáöntjük a fehércsokoládéhoz, és emulziót készítünk botmixer segítségével. Hűtőben pihentetjük, miután elérte a 18°Celsiust, a felvert tejszínnel óvatosan elkeverjük.

A tökmagos glazinghoz az első 4 összetevőt elkezdjük felforralni. Mikor felforrt, 3 lépésben a fehércsokoládéhoz adjuk. Óvatosan elkeverjük. Figyeljünk rá, hogy minél kevesebb levegő kerüljön bele, hogy minél szebben tudjuk majd leönteni a tortánkat, vagyis hogy ne legyen buborékos. A végén hozzáadjuk a zselatinmasszát. Felhasználás előtt adjuk hozzá a tökmagolajat.

A torta összeállítása:

A tökmagos felvert kevert tésztánkat egy 22 cm-es tortakarikába vágjuk. Hozzáadjuk a mousse 1/3-ad részét és szépen elkenjük. Ezután rátesszük a kifagyasztott pralinénkat. Újból mousse, majd a kifagyasztott málnazselé. A végén az összes mousse-t rátesszük, amit kenőkéssel szépen elsimítunk. Kifagyasztjuk a tortánkat. Az előző nap elkészített glazinget felmelegítjük 45°Celsiusra, ezzel zárjuk a tetejét. Újabb fél órára hűtőbe tesszük, dermedésig.

Igen, láthatjuk ez egy időigényes és drága torta! De ha érzünk magunkban elég erőt (tehetséget?) egy ilyen kihívásra, akkor csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy vágjon bele. Tapasztalatom szerint a zselatinmasszából elég a fele adagot bekeverni, s ha nincs otthon porzselatinunk, akkor egy lapzselatin 7 g porzselatinnak felel meg, azt is bátran használhatjuk.

Hazai kedvencek-Bomo Art Budapest

Fotók: Sebestyén László

Hőn szeretett magyar márkánk, a sokak által a Régiposta utcából ismert Bomo Art idén ünnepli 20. születésnapját, ami – tán nem is kell külön kiemelni – nagyon nagy dolog és büszkeség. A mára már nem csak itthon ismert márka tulajdonosával, Boldizsár Károllyal beszélgettem. Ennek apropója lehetett volna maga a jubileum, de ennél prózaibb oka volt, mégpedig, hogy a Neked Cake-torták és sütemények díszcsomagolásának az általuk készített dobozokat álmodtam meg, legyen az karácsonyi csomag (lekvárokkal, kekszekkel) vagy esküvői köszönőajándék, de bármely más, vagy az én kedvencem, a honlapomról folyamatosan rendelhető tarte-ok díszdobozban – az utóbbi egy kalapdoboz alacsonyabb mása, a legkülönfélébb mintákkal. Tökéletes és hasznos ajándék akkor, ha bizonytalanok vagyunk, mit is kéne venni. Egy dekoratív „öltözék” összehozza a családot, a baráti kört a sütemény elfogyasztásakor, és még utána is, úgymond, örök darab, egy ilyen csodálatos doboz a lakás bármely pontján. Ezt bátran kijelenthetem, hiszen írás közben körülnézve engem is 4 különböző doboz vesz körül, melyekben kisebb-nagyobb kincseimet tárolom.

„Boldizsár Károly, a Bomo Art Budapest alapítója, gyerekkora óta a papír szerelmese. Mikor egy nyomdában beleszippantott a címkék, cetlik összetéveszthetetlen illatába, megérintette valami. Véletlenek sorozata után végül szakmailag is a papírok világába csöppent, s a mai napig megdobban a szíve, mikor kikerül a nyomdából egy-egy frissen kinyomott Bomo csomagolópapír.”
Tavaly a pici, de nagy múltra visszatekintő pesti mellett Budán is nyitottak üzletet, a Várkertbazár üzletsorán, egy gyönyörű, tágas, világos, boltíves helyiségben, szemet gyönyörködtető környezetben, ahol nagy választékkal várják nem csak az arra sétáló turistákat, hanem – természetesen – a hazai közönséget is. Számomra, régi vásárlójuk számára jól ismert a kínálatuk, de nem mondhatja el ezt mindenki, akik még nem fordultak meg náluk – őket be kell vezetnünk ebbe a varázslatos világba!
Mi mindennel foglalkozik a Bomo Art Budapest?

Alapvető törekvésük, hogy „szorosabbra fűzzék az ember és a könyv kapcsolatát, felébreszteni az alvó alkotóvágyat” – ebben segít a minőség, az esztétika és az egyediség, egy helyen kínálva. Nagyon leegyszerűsítve egy nem hagyományos papír-írószer boltról beszélünk – nagyon leegyszerűsítve és nagyon nem hagyományos! Hiszen sokkal inkább egy különleges ajándékbolt ez, hisz’ nincs az a korosztály, amely ne találhatna itt magának – vagy szeretteinek, barátainak – valami kedveset és igazán egyedit.
Ebben a budapesti manufaktúrában egyedi tervezésű grafikák készülnek, melyek megvásárolhatóak naptár, notesz, album, csomagolópapír, rajzfüzet, füzet, írótábla, ajándékkísérő, mappa, könyvjelző, receptes könyv formájában. Tovább is van, mondjam még?
Teljes kínálatukat Ti is megtalálhatjátok a honlapjukon – http://www.bomoart.hu/ –, ahol nem csak kész darabokat lehet rendelni, de ki-ki (hogy csak egy példát mondjak) megtervezheti saját naplóját is, bejelölve a bőrkötést, a papírt, méretet, ami és ahogy neki tetszik.
Károly hisz a folyamatos fejlesztésben, tudja, hogy sohasem szabad hátradőlni, legkevésbé akkor, ha „megy az üzlet”, mert az csak akkor „megy”, ha folyamatos a jelenlét és nem szünetel a kreativitás. A csapat is sorra-rendre bővül, ahogy a kínálat is. Egy állandó stábbal a háta mögött tud mindig újat és még újabbat álmodni, kis túlzással a Bomo Art olyan, mint egy nagy család.
A folyamatos bővülés-bővítés azért is fontos, mert így minden kis területnek meglesz a „specialistája”, aki az adott részterülethez valóban a legjobban ért, és minden figyelmével (idejével) csak azzal foglalkozik. Az idő igazolta ezt a gyakorlatot.
Egységes dizájnt alakítottak ki az évek során, mert hiába különböznek a minták, hiába minden papír más és más, de minden termékükben van valami közös, valami „bomós” – törekedtek is erre, de szinte magától is így alakult. Károly fejében születnek meg az ötletek, ami után hosszú konzultáció kezdődik Évával és Andrással, a két grafikussal. Károly elmondása szerint a végeredmény így lesz 200%-os! Ugyanis az elképzelés eleve 100%, a grafikai megvalósítás aztán még hozzátesz ehhez további 100%-ot. Vajon ki versenyezhetne ezzel?

Tavaly 3 új grafika született, és rengeteg új termék, amik már régen vártak a megvalósításra, és idén is sok meglepetést tartogatnak egyre bővülő vevőkörük számára. Megújulnak a levélkártya, és üdvözlőkártya szettek, de a minimalisták is kezdhetik a visszaszámlálást, hiszen 2017-es újdonság lesz az a könyvborító is, amelyeken az eddigi grafikai gazdagság helyett már csak egy-egy karakteres elem lesz látható. De bővül majd a karácsonyi papírkínálat is, 2 új grafikával. A 20 év alatt egyre inkább sikerült megtalálni az állandó minőséget biztosító beszállítókat, legyen az bőr vagy papír, szkennelő vagy nyomda.
Külön érdemes megemlíteni az „Európa 1842” grafika történetét, ami egy eredeti, Bécsben vásárolt, vászonra nyomott és rongyosra hajtogatott térkép másolata. Csak ez az egy darab több mint 8 évnyi utánajárás és munka eredménye – érthető, hogy ez Károly egyik nagy kedvence. Nem egy darab papír, hanem a múlt egy bekeretezhető darabja lakásunk falára!

A Bomo-termékek ma már Amerikában, Angliában és Németországban is megvásárolhatók; a magyar cég jelen van a különböző nagy szakmai vásárokon is – Frankfurt am Maintól, Párizson és Londonon keresztül, New Yorkig. Legrégebbi grafikájuk közé tartoznak a préselt virágos, a botanikus, illetve az ún. találmányos papírok – ez utóbbiból tavaly került újra elő. De nagy közönség-kedvenc a Ballon, az enyém pedig a Tavirózsák, a Zöldségek és a Madárház.
Az esztétikai nevelés otthon, családi körben kezdődik – mondja Károly –, de ez csak az alapok lerakásához elég, szükséges, hogy az alapvető érdeklődés (és jó ízlés) a későbbiekben tudatosuljon az emberben. Károly a maga első igazi és meghatározó élményét a 20-as éveihez és Velencéhez köti, mert ott és akkor (Olaszországban) mutatkozott meg számára először és igazán a minket körülvevő világ gazdag esztétikuma. Az olasz könyvkötészet gazdag múltja épp úgy, mint napjaink csodaszámba menő észak-olasz papír- és írószer kínálata. Saját lánya esetében is reméli, hogy feléled benne az jóízlés elültetett magja, amit egyellőre a csillogás-villogás és a pónik világa urall.


Ugye, azt szokták mondani, hogy – ez nem a reklám helye?
Én azonban most bátran vállalom ennek az ellenkezőjét. Vagyis – mindenkit invitálok, hogy látogasson el a két Bomo-üzlet egyikébe, ha azt akarja, hogy… megmelegedjen egy kicsit a lelke. Mert ahogy a szép mozdulatról, úgy minden a szép tárgyról is elmondható, hogy „a szem zenéje”. Fülünknek, szemünknek, egész emberi lényünknek szüksége van erre a harmóniára.
Megköszönöm a beszélgetést Károllyal a múltról és a jövőt tartogató újdonságokról. Elképzelhető, hogy a boltokba látogatva ti is találkozhattok vele. De azt még okvetlenül el kell mondanom, hogy a mi együttműködésünk sem áll meg a tökéletes tortadobozoknál; ígérhetek még egy különleges Bomo tarte-ot, sütivásárt (és megannyi más meglepetést – amit most azért nem részletezek, mert akkor nem lenne meglepetés, ugye).


Tudjátok, díszdobozos tortáim innen rendelhetők
Figyelem! A fehércsokis málnás tarte máris igazi kedvenc! De… szemezgessetek bátran, ízlésetek szerint!
Aktuális dobozkínálatomról pedig tájékozódjatok itt

Ajándékba tortát!

A Neked Cake újdonsága, hogy gyönyörű díszdobozban is rendelheted tarte-jaidat. Tökéletes ajándék, mert a finom ízek összehozzák a családot vagy a baráti kört. A Bomo Art-os csomagolás egyedivé teszi az ajándékot, és ha a torta elfogyott, a doboz – ahogy már írtam is – örök emlék és hasznos tárgy marad.

Aktuális doboz kínálatom:

Ballon

Tavirózsa

Sütigyár

Cementlapok

Párizs

 

Portugál krémes

Bár nem a híres Pastéis/Pastel de Belém titkos receptjét osztom meg veletek, de biztos vagyok benne, hogy rajongótábort fog vonzani ez a vaníliás desszert is. Így Valentin napon, az ősi mondásban is bízhatunk, hogy a férfiak szívéhez a gyomrukon keresztül vezet az út. Hát, lányok, akkor sütésre fel!

Fotók: Sebesytén László

Hozzávalók:
300 g leveles tészta (legjobb, ha házi, persze akkor kevésbé gyors az elkészítése)
300 g tejszín
200 g tej
1 rúd vanília
100 g cukor
8 tojás sárgája
Az elkészítés nagyon egyszerű és gyors is, föltéve, ha már kéznél van a leveles tésztánk. Először elkészítjük a vaníliakrémet: a tejet a tejszínnel és a vaníliarúd kikapart magjával feltesszük főni, miközben a cukrot és a tojás sárgáját simára keverjük, majd egy pár evőkanállal hozzákeverünk a melegedő tejszínes tejünkből. Ha már felhevült a tej, akkor apránként hozzá öntjük a tojásos keverékünkhöz, és végül vissza a lábosba, ahol folyamatos kevergetés mellett sűrűre főzzük. Amikor elkészült a krém, akkor hűvös helyre félrerakjuk.
A leveles tésztát vékonyra nyújtjuk, majd felgörgetjük, és 12 darabra vágjuk, így kis csigákat kapunk belőle. Egy muffin sütőformát kivajazunk, és a csigákat belefektetjük a mélyedésekbe, majd szétnyomkodva mintegy kibéleljük azt, hogy kis kosárkát kapjunk. A krémünket előhozzuk, szétosztjuk a kosárkákban, és a 250 fokra előmelegített sütő alsó felére helyezzük, majd körülbelül 15 percig sütjük. (Nem kell megijedni, ha a teteje nagyon megbarnul, szinte megfeketedik!) A sütőből kivéve kicsit pihentessük, aztán langyosan tálalhatjuk!

Variációk:
Én kipróbáltam úgy is egy alkalommal, hogy narancshéjat reszeltem a vaníliakrémbe főzéskor, máskor pedig töltés után rumos aranymazsolával szórtam meg. Szintén ajánlom, hogy a leveles tésztát bolondítsátok meg egy kis fahéjjal, nyújtás után szórjátok meg, s úgy tekerjétek fel, és ezt nyomkodjátok az aljába. Ez alkalommal én 6 darabot fahéjasan csináltam, 6-ot pedig nélküle.
Ez a finom, gyors és meleg desszert tökéletes lezárása lehet egy otthon töltött vacsorának. Nem kell megijedni, ha marad, hiszen másnap (hidegen) is isteni a reggeli kávé mellé.

Mi vagyunk a Belém szamara?

(avagy mit tegyünk, ha a recept „titkos”, de… a süti nagyon finom)

Fotók: Magyar Edit

Nem tudom, gondolkodtatok-e azon, hogy a gyomornedvek mindenkori kényeztetői között (kulin-ária – nem ritkán a magas C-t kivágva!) milyen kitüntető helyett vívtak ki maguknak a középkori szerzetesrendek; bárhova nézünk a gasztronómia történetében, (kis túlzással) mindig rájuk bukkanunk. Legyen az sajt, sör, pezsgő, a világ – ma is – legfinomabb likőrjei. Mi lehet erre a magyarázat? Vajon mert a mindenkori barátok jó barátságban voltak étellel-itallal? Durva leegyszerűsítés volna ez a megközelítés. Közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk: az elzárt szerzetes közösségekben mindig is magas lánggal lobogott a tudás iránti fogékonyság, ami párosult a rendelkezésre álló szabad idővel, és (nyilván) azzal az ihletforrással is, amit Isten napi közelsége jelentett számukra. (Ebből adódik, hogy amikor a szerzetesek által kikísérletezett különlegességeket ízlelünk, önkéntelenül is azt mondjuk: „Isteni!” De… aki esetleg mást mond, az is erre gondol.)

Ki ne tudná például – persze, akit érdekel ez a téma, s nem csak mint a termékek fogyasztóját –, hogy az első „szerzetessör” a St. Gallen-i apátságból származik? Vagy hogy a Weihenstephan kolostorban (és erre nézvést írásos bizonyítékok vannak!) már a 9. században is főztek sört. (Csak zárójelben tűnődik el az ember lánya, hogy a kalandozó magyarok is kóstolták vajon, nyugati turistaútjukon? Nem lennék meglepve, ha kiderülnie: a Lech mezei vereség – tudjátok, ott, Augsburg mellett – is csak azért következhetett be, mert a jóféle seritaltól elnehezült derék eleink feje és karja. Történelmi ismereteink sajnálatosan hiányosak e téren.) Na, és a pezsgő?! Valahogy el ne feledkezzünk az első valódi pezsgő – mert hát, a szénszavas bor azelőtt is ismert és kedvelt volt ezen a champagne-i vidéken – megszületésének helyszínéről, a hautvilliers-i Szent Benedek-rendi apátságról, és kiváltképpen ne annak pincemesteréről, dom. Pierre Pérignon-ról (a 17–18. század fordulója). Áldassák a neve, amíg csak pezsgőt ihat ember e földön! Én még a szobrát is ideteszem, ha koccintani akarnátok a tiszteletére:

És akkor még nem beszéltünk a digesztívekről, a gyomrunkat erősítő ilyen-olyan gyógykeserűkről, likőrökről stb. Igazán nem a teljesség igényével, de azért íme, egy rövid (mint mondtam: vázlatos) emlékeztető: Cointreau, Grand Marnier, Becherovka, Benedictine, Chartreus… Nem nagyon találni olyat ebben a műfajban, ami mögött ne az alkotóvágyban égő szerzetes testvérek buzgalmát kellene felfedeznünk. Ezek sorában kell(ene) megemlíteni az Egri Víz névre hallgató elixírt is – ami nevével szemben nem annyira víz, mint inkább gyógyszer, testnek és léleknek. (Érdekesek ezek az eufemizmusok: bocsika, ez nem alkohol, hanem csak… víz! Aquavit [Skandinávia], vodka [Oroszország anyácska, és csatolt részei].) Édesapámtól tudom, hogy e remek italt több évtizednyi feledés után 1970-ben élesztették fel haló poraiból (figyelem: képzavar!), amely talán még ma is kevésbé élvezi a közfigyelmet, mint megérdemelné (pedig valódi hungaricum). Apám kóstolta, sőt tudósított is a bemutatkozás eseményéről. Tőle tudom, hogy a történet itt is a 18. századig nyúlik vissza, az egri jezsuita rend szerzetes-patikáriusai kombinálták össze (kéretik a „kotyvaszt” ige kerülése – helyette a „harmonizál” ajánlott!), és ajánlották… fejfájásra, szédülésre, emésztési zavarokra, szíverősítőnek, magas vérnyomás, agyvérzés ellen, valamint reumás bántalmakra, úgymond: külsőleg és belsőleg egyaránt. (A külsőleges alkalmazást magam úgy képzelem, hogy a likőrrel teli poharat fogyasztás előtt gondosan a szájhoz kellett emelni – vagyis külsőleg megközelíteni a gigát és a gyomrot.) Korabeli dokumentumok tanúsítják, hogy az egri testvérek a titkos receptet (14 féle gyógy- és fűszernövény kombinációját) még a kassai testvérpatikának sem engedték át. (Nagyon fontos, hogy tudjuk: az Egri Víz étkezés előtt fogyasztva csodálatosan étvágygerjesztő hatású, étkezés után pedig elősegíti az emésztést. Viszont: ha valaki netán két étkezés között találná fogyasztani, az se nagy baj, mert legalább jókedve kerekedik – s ha például fájt a gyomra vagy a feje azt is sietve elfelejti. Sose halunk meg!)

Figyelem, ez volt a bevezetés! És most jön a tárgyalás.

Az emberi kultúrtörténet tele van titkos receptekkel! (És most nem az örökéletére, vagy az aranycsináláséra gondolok.) Maradjunk saját kaptafánknál.

Ugyanis fejembe vettem, hogy csak-azért-is – és igen, hiába minden titkolózás! Én igenis meg fogom sütni az autentikus Pastel de Belém névre hallgató portugál krémes-különlegességet! És addig sírva, kínban, mit se várva (vö. Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én…), mégiscsak száll új szárnyakon a dal, s ha elátkozza százszor Pusztaszer, mégis győztes, mégis új és magyar.

Illetve: portugál. Na jó! Magyarosan portugál. (Vagy portugálosan magyar?)

Ez a történet is egy kolostorban kezdődött. Még a 19. század elején vagyunk, valahol Lisszabonban, a Belém-torony közeli Szent Jeromos-kolostorban. Éppenséggel nehéz idők járnak a szerzetesrendekre, az 1820-as liberális forradalom után a kolostorok többségét bezárták, lakóit szétzavarták. (Szegény szerzetesek zavargatása II. József óta több rendszernek is kedvenc foglalkozása volt; Magyarországon utoljára Rákosi Mátyás hódolt ennek a szenvedélynek. Jeles, tessék leülni!) A Szent Jeromos lakói maradhattak helyükön, de… nem volt miből megélniük. A szomszédságban volt egy cukorfinomító, és ez adta az ötletet, hogy valami finom édességfélét kellene gyártani (s.k.), amit megkedvelnének az emberek. Szerény projekt volt, step by step. A kis boltot sem volt éppen könnyű megközelíteni – leginkább a Tejo folyón, hajóval –, de… ami jó, az jó. Aki megkóstolta a „belémi süteményt”, elvitte a hírét, s egyre többen kezdtek tolongani a pult előtt. Ha egyszer egy üzlet beindul! Hiteles adatok szerint 1837-re született meg a Pastel de Belém végleges receptje – azóta változatlan, és egy időben csupán négy ember (más források szerint akár hat is) ismerheti! (A Coca-Cola is nyilván innen vette az ötletet a maga titkosított receptjének őrzéséhez.) Nem fogjátok elhinni, de a recept őrzőinek kiválasztásakor még a testmagasság is fontos szempontnak számít! (Vagy hogy milyen hosszú az illető karja. E szerint a csodálatos, de félkarú zongoraművész, Gróf Zichy Géza [1849–1924] nem is álmodhatott volna arról, hogy a kiválasztottak közé kerül.)

Mindebből következik, hogy IGAZI „portugál krémest” csakis ott, a máig működő belémi cukrászdában lehet fogyasztani. Ez persze nem jelenti azt, hogy másutt ne volna… valami, legalábbis, hasonló. Portugáliában ezeket az „utánzatokat” pastel de natá-nak nevezik, és megtalálhatók az ország szinte valamennyi kávézójában, szakboltjában. Sajnos, én még nem jutottam el a Belém-toronyhoz, ne fogadjátok el hát tőlem, amit mondok. Hogy ugyanis (szakértők szerint) olyat, amit ott kóstolhatunk (esetemben egyelőre maradna inkább a feltétesen mód!), sehol másutt nem. Azt mondják, hogy a belémi süti tésztája vékonyabb, mint a rétesé, és a krémje gazdagabb, mint a… Szóval, még annál is gazdagabb!

Az egykori cukorfinomító helyén ma található cukrászda akár 300–400 vendéget is tud fogadni egyszerre, s a látogatók naponta 20–25 ezer süteményt pusztítanak el (amit 150-en állítanak elő!). Nem kevés – de lehetne sokkal-sokkal több is. Ha a jelenlegi tulajdonos hajlana a jó szóra, és máshol is nyitna üzleteket. A fővárosban. Vagy egész Portugáliában? Európában? (Esetleg franchise?) Ő azonban makacs ember, és ragaszkodik a hagyományokhoz, nevezetesen Belémhez. És Az Egyetlen Igazi Portugál Krémeshez. (A magam részéről megértem, sőt tisztelem érte.)

Budapest kissé távol van Lisszabontól (Belémtől), de ez vajon elég ok arra, hogy a magyar ember ne kóstolja meg a Pastel de Belém-et? Ezt kérdezem én is. És kérdezték-kérdezik mások is. A válasz egyértelmű: semmiképpen sem! (Miközben lehet, hogy úgy állunk Belém előtt, mint a bibliai Bálám szamara – vagyis nagyon is szeretnénk „látni” azt, amit oly igen gondosan titkolnak előttünk.)

Krémes, az biztos. De hogy mennyiben portugál… Vajon ki mondja meg nekünk?

Ezen merengek én is, mint ama babitsi bús donna a barna balkonon, igaz, nem a bíbor alkonyon, hanem azon, hogy: 1. Lehet-e utánozni az utánozhatatlant? 2. Ha az eredmény kétes, vajon nem lesz-e a krémes rémes?

De én (és ahogy látom, ebben sem vagyok egyedül) nem adom fel.

Nem, nem, nem!

Nem adom fel, míg egy darabban látsz, nem adom fel, míg életben találsz, nem adom fel, míg nem robbanok szét, míg akad egy kerék, mit tovább vihetnék, mi tovább forog még…

Összefoglalva tehát: mindent bele! (Pontosabban: csak azt, ami kell bele.)

És ha valami sikerül (már miért is ne?), netán valami jó – ha nem is ugyanolyan, de mégis! –, elmondjuk majd mi is a költő halhatatlan szavait (amit a magyar televízió riportere ajánlott olimpiai bajnok női kajakozóink figyelmébe): „Ez jó mulatság, férfi munka volt!”