Neked Cake

Budapest

Berke Sándor chéf és a Bistro 1568 ajánlata

Szász fokhagymaleves (4 főre)

Fotók: Sebestyén László

Hozzávalók:
marhacomb 450 g
szalonna 80 g
fokhagyma 4 fej
majoránna 1 evőkanál (ha száraz, vagy egy kötés, ha zöld)
tojás 1 db
tejföl 80 g (zsíros, 20-25%)
Elkészítése:
A marhacombot felszeleteljük, és kevés zsiradékon körbepirítjuk. A fokhagymát megtisztítjuk és felszeleteljük. A szalonnát apró kockákra vágjuk, és egy lábosban megpirítjuk, hozzáadjuk a felszeletelt fokhagymát és lassú tűzön üvegesre pároljuk, majd hozzáadjuk a körbepirított marhacombot és felengedjük annyi vízzel, hogy ellepje. Addig főzzük, ameddig a hús megpuhul, omlós lesz (kb. 40 perc, hústól függően). Időközben vízzel pótoljuk a folyadékveszteséget. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. A tojásból és a tejfölből habarást készítünk és hőkiegyenlítéssel a levesbe keverjük. Végül majoránnával (ideális esetben: zöld majoránnával) ízesítjük.
Tálaláshoz zöld majoránnából vagy annak hiánya esetén zöldpetrezselyemből egy kevés pesztót készíthetünk és az elkészült levesünkhöz adhatjuk.

Erdei gombával töltött sertésdagadó,
bálmossal (4 főre)

A sertésdagadó hozzávalói:
sertésdagadó 800 g (csont nélküli, de bőrös dagadó az ideális; téglalap alapút próbáljunk vásárolni, kb. 4 cm vastagságút)
erdei gombakeverék 400 g
vöröshagyma 2 fej
zöldpetrezselyem 1 kötés
fokhagyma 3-4 gerezd
só, bors, majoránna
olaj 20 ml
A bálmos hozzávalói:
puliszka/kukoricadara 300 g
író vagy savanyú aludttej 1 liter
vaj 100 g
vöröshagyma 2 fej
füstölt szalonna 80 g
Kapros mártás:
főzőtejszín 200 ml
zöldkapor 1 kötés
kevés citromlé (kb. 1 teáskanálnyi)
só, bors ízlés szerint
Elkészítés:
A sertésdagadót egy éles késsel kb. 1,5 cm vastagságúra nyitjuk ki. Beirdaljuk, hogy minél jobban átjárja a fűszerezés. A megtisztított fokhagymát lereszeljük. Pácot készítünk lereszelt fokhagyma, só, bors, majoránna és olaj keverékéből. A páccal bekenjük a kiterített sertésdagadó minden oldalát és 3-4 órára pihentetjük. Ez idő alatt készítjük el a tölteléket.
A hagymát apróra vágjuk és kevés olajon üvegesre pirítjuk. Hozzáadjuk az apróra vágott erdei gombát és egy kevés vízzel (ha nincs alaplevünk) puhára főzzük. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk és apróra vágott petrezselymet is adunk hozzá. Hagyjuk kihűlni. A pihentetett, pácban érlelt dagadót megtöltjük a hideg gombatöltelékkel és szorosan feltekerjük. Egy kivajazott tepsiben kevés folyadékkal (víz/alaplé) a sütőbe tesszük, 160°C fokon, fedő alatt puhára pároljuk kb. 1 óra alatt. Akkor készült el, ha megszúrva nem jön ki belőle véres folyadék. A sütőből kivéve, óvatosan (forró!) beirdaljuk a bőrös részét (kijelölve így a szeleteket), és visszatesszük a sütőbe – fedő nélkül –, addig, amíg a bőr ropogósra nem sül (kb. 10 perc 180-200°C fokon).
A bálmos:
Az írót (ha nem tudjuk beszerezni akkor savanyú tejjel-aludttejjel pótolhatjuk) egy nagyobbacska lábosba tűzre tesszük. Ezzel egy időben a szalonnát felkockázva, hagymával együtt üvegesre dinszteljük egy serpenyőben. Ha az író forrni kezd, egy habverővel folyamatos kavarás mellett hozzáadjuk a kukoricadarát és a vajat. Lassú tűzön addig főzzük, ameddig a puliszka kezd elválni a lábos falától. Ekkor hozzáadjuk a megdinsztelt hagymásszalonnát. (Érdemes tálaló edénybe kiönteni, mert elég hamar kezd megmerevedni, formát felvenni.)
Kapros mártás:
A mártást úgy készítjük el, hogy a tejszínt felforraljuk egy serpenyőben. Hozzáadjuk a sót és borsot, valamint egy kevés citromlevet. Mikor kezd besűrűsödni, beletesszük az apróra vágott kaprot, és máris levesszük a tűzről.
Tálaláskor a sertésdagadót és a bálmost is meglocsoljuk a kapros mártással. Díszítéshez ajánlom a madársalátát.

 

Újragondol kindli
(a kindli egy mézes, diós zsidóeredetű ünnepi sütemény)


Hozzávalók (a tésztához):
liszt 400 g
tojás 3 db
olaj 200 ml
száraz fehérbor 300 ml
méz 2 evőkanál
A töltelékhez:
füge (szárított) 100 g
vörös áfonya (szárított) 100 g
fekete ribizli (szárított) 100 g
magozott szilva (szárított) 100 g
dióbél 200 g
méz 2 evőkanál
száraz vörösbor 250 ml
Elkészítése:
Egy lábosban a szárított gyümölcsöket feldarabolva a dióval együtt felöntjük a borral és ázni hagyjuk (kb. 1 órát). Ez idő alatt összeállítjuk a tésztát. A lisztet az olajjal, a három tojássárgájával, a két kanál mézzel és a fehérborral laskatészta puhaságúra gyúrjuk. Folpackba csomagolva hűtőben pihentetjük kb. 2-3 órát.
Az áztatott gyümölcsöket és a diót lassú tűzön két kanál mézzel megpuhítjuk, besűrűsítjük és hagyjuk kihűlni. A pihentetett tésztát három részre osztjuk, és 2-3 mm lapokká nyújtjuk ki. A lapok felületét folyékony mézzel és olajjal kenegetjük. A három részre osztott tölteléket a kinyújtott és kikent lapokra helyezzük, fölcsavarjuk és a felületét kevés olajjal átkenjük. Előmelegített sütőben, vajjal kikent tepsiben 180°C 20-25 percen át sütjük. A sütés közben 2-3-szor olajjal megkenegetjük. Ideális esetben (mézes alapú tésztáról lévén szó) az aranybarnára sült tésztarudakat 2-3 napig pihentetjük.
Tálaláskor mézzel, dióval díszíthetjük vendégeink tányérját.

Töltött fánk

Hozzávalók:
45 dkg liszt
1 csomag száraz élesztő (7 g)
¼ teáskanál só
6 dkg cukor
2 tojás
2 tojássárgája
5 dkg vaj
2 dl író
Töltelék:
20 dkg eperlekvár
4 dl tejszín
1 csomag vaníliás cukor

Fotó: Sebestyén László

A lisztet átszitáljuk és összekeverjük az élesztővel. Az írót és a vajat addig melegítjük, amíg a vaj elolvad. A sót és a cukrot adjuk hozzá a liszthez. Ha kicsit kihűlt az író, tegyük bele a tojást és a tojássárgáját, majd adjuk a liszthez – elektromos keverőben a gyúrószárral kezdjük el összedolgozni. Kb. 10 percig gyúrjuk, amíg a tészta szépen elválik az edény oldalától. A kész tésztát takarjuk le egy konyharuhával, és hagyjuk meleg helyen, hogy a duplájára keljen. Lisztezett deszkán ujjnyi vastagra húzzuk, majd egy 8 cm-es kiszúróval kis korongokat szaggattunk belőle. Ezeket konyharuhával letakarva újabb fél órát kelesztjük. Felhevített olajban aranybarnára sütjük. Az elkészült fánkokat konyhai papírtörlőre szedjük, hogy leitassuk róluk a felesleges olajat. Ha kihűl, akkor bevágjuk, megkenjük eperlekvárral, és vaníliáscukorral keményre vert tejszínhabbal, habzsákból megtöltjük a fánkokat – azonnal fogyasszuk!

Esküvői izgalmak – avagy a félrecsúszni nem tudó Nagy Nap

Sokan szembenéznek a feladattal, hogy megrendezhessék a saját nagy napjukat, legyen az királykisasszonyos vagy egy titokzatos szöktetős esküvő. Erre általában egy év áll a rendelkezésre, de bizony, kicsit elveszhetünk a szolgáltatók és helyszínkínálatok rengetegében. Nekem szerencsém volt, hiszen már évek óta benne éltem a hazai esküvők világában – számtalan esküvőre vittem ki a tortáimat, láttam a helyszíneket, a dekorokat, utólag pedig a fotókat is, ami örök lenyomata ennek a szép napnak.

Mi minden kis részletet a helyszínhez igazítottunk, ami egy Somogy megyei kis falucskában levő családi présházunk kertje volt, és a körülötte elterülő mezők, szőlőskertek. És egy (habár már levél nélküli) százéves vén diófa, ami később az esküvő vissza-visszatérő motívuma lett. Megjelent a meghívón is, hogy aztán magán az esküvőn több száz kis égősor, lampion világítsa majd ki, világító ágai borítva fénybe a táncteret. Egy ilyen nomád helyszínválasztás különben (a közvilágítás hiánya stb.) megnehezíti ugyan a rendezők dolgát, de a jó barátok állhatatos munkájával, fáklyák lehelyezésével, rengeteg fűnyírással, gyomirtással a nagy nap előtt minden tökéletes állapotban várt minket – arról nem is beszélve, hogy a közös munkának milyen jó közösségteremtő ereje van/volt.

A meghívók a június 8-ai esküvőnkre jó időben, már februárban eljutottak a meghívottakhoz, amit persze sok-sok töprengés előzött meg, hiszen mint minden hasonló rendezvénynél, itt is sokan lettek volna a meghívottak, de kevesen (pontosabban: adott létszámkeretek között!) a választottak… És be kell vallani, hogy nem tudtunk igazán „kemények” lenni sem magunkhoz, sem a leendő vendégekhez, hiszen alig-alig sikerült valamicskét szűkíteni az eredeti listát. Mintha bizony abban bíztunk volna, hogy a nagy tavaszi záporokban valahogy megnő majd a kertecske, illetve, hogy… majd csak lesz valahogy.
Az idő előrehaladtával aztán megkezdődhetett a konkrét ötletek megvalósítása. Sorra kértem fel kedves barátaimat (valamennyien kitűnő szakemberek), hogy legyenek segítségemre. A terveket a legjobb barátnőmmel, Dittivel közösen alakítottuk ki (már csak azért is, mert neki voltak személyes tapasztalatai is, saját esküvőjének köszönhetően). A gyakorlati kivitelezést azonban egy – és nagyon megfelelő! – kézbe kellett adni, és kivételes szerencsénk, hogy ezt a „kezet” sikerült is megtalálnunk.

A legmeghatározóbb kérdés a dekor kialakítása volt, amit Zsanira és Erzsire bíztam. A velük való találkozóra vőlegényemet is elvittem, de hamar világossá vált, hogy minden tekintetben szabad kezet kapunk tőle. Így hát én is szabad kezet adtam a lányoknak, amivel kissé megnehezítettem a dolgukat, hiszen ez a „szabad kéz” mégiscsak azt jelentette, hogy nekem mindenről megvolt a magam – eléggé részletes – elképzelésem. Ez részben könnyebbség volt (nekik), de nem kevésbé megkötés is.
A koncepció fő elemei: bébizöldségek, cserepes zöldségek és fűszernövények, alapanyag beton és réz, geometriai elrendezésben. Színek: zöld-szürke-fehér. A lányok nem csak szépen, de kivételes egyediséggel valósították meg a feladatot. Külön erre az alkalomra öntettek (beton) menütartókat és kiegészítőket, forrasztottak rézszálakból geometriai elemeket asztaldísz gyanánt.
A menü grafikáján a fő dekorelem: a zöldségek köszöntek Ditti rajzaival, a tányérokban pedig bébizöldségeken függtek a névtáblák, amit Eszter kalligrafikus írása tett egészen különlegessé. 

Mindezt kiegészítettük Eszter (Dress the day) fantasztikus, bérelhető székeivel-asztalaival, és egyéb kiegészítőivel, és persze, rengeteg fényfüzérrel. Szabival megosztottam a lányokkal részletesen megtárgyalt koncepciót, ő aztán minden elképzelést felülmúlva valósította meg Azt – úgy, hogy egy titkos (zöldséges)kertnek tűnjék az egész.
A sok szervezéssel telt utolsó hónap gyorsan eltelt, egy héttel a nagy nap előtt már minden készen állt, hogy átváltoztassuk a présházat egy mediterrán kerti partit megidéző esküvői helyszínné. Amikor is becsapott a villám. De (csaknem) szó szerint!

Az esküvő reggelén (amikorra nekem már csak egyetlen feladatom maradt, vagyis hogy széppé aludjam magam – ami nem is volt könnyű dolog, hiszen, éjfélkor még az esküvői tortákkal „bíbelődtem”!) arra keltem, hogy Enikő, az esküvői koordinátor a meteorológiai szolgálattal egyeztet. Az előrejelzések ugyanis harmadfokú viharral kecsegtettek – ami Medárd napján nem is olyan ritkaság. De vajon mennyire kell mindezt „komolyan” venni? És ha nem vesszük (esetleg) komolyan, akkor a lecsapó vihar vajon elmossa-e az esküvőt, ifjú párral, dekorral, szabad téri szertartással, vendégsereglettel együtt? Végül, hosszas tusakodás után, úgy döntöttük, hogy… nem kockáztatunk. Következett tehát a „B” terv! 

Az a „B” terv, amivel addig igazából nem is foglalkoztunk, annyira bíztunk abban, hogy az égiek kegyeiben fogadják boldogságunkat. De akkor, az utolsó előtti pillanatban, hirtelen váltani kellett. Néhány röpke óra alatt az egész esküvőt átszervezni a falu közösségi házába (kertjébe), …mindent- mindent. Szerencse, hogy annyi volt a feladat, hogy nem maradt idő a keseregésre.
És most is bebizonyosodott, hogy éles helyzetekben kivételes energiák szabadulnak fel az emberben! A mi csodálatos csapatunk nem hazudtolta meg önmagát, s mindennek köszönhetően nem is volt olyan vendég, aki délután és az esete folyamán netán arra gondolt volna, hogy ez csak egy „B” variáció. Sőt, még az időjárás is kegyes volt hozzánk, hiszen az „felkonferált” vihar csak este tízkor csapott le ránk, amikor már… akár jöhetett is utánunk a vízözön.

 Nem is tudom… talán éppen így lett még emlékezetesebb a mi tökéletes napunk – az improvizációk „tökéletlenségének” tökéletességével!

_______

És íme, a CSAPAT!

Smink: Szlamizita

Fodrász: Petrányi Szalon – Anita Petrányi

Ruha: Szívek Tímea

Dekor: Odú design

Kiegészítők: Dress the day

Virág: Szentpéteri Szabolcs

Esküvő koordinátor: Bóbis Enikő

Zene: Uknow duo

Fotó: Just stay natural

Grafika: Brown Budapest

Kaligráfia: Ripszám Eszter

Torta: Neked Cake

Catering: Style Catering

Fahéjas szilvás fánk

Hozzávalók:
60 dkg liszt
1 teáskanál fahéj
3,5 dkg élesztő
kb. 1,5 dl langyos tej
5 dkg cukor
4 tojás sárgája
0,2 dl rum
csipetnyi só
5 dkg olv. vaj
Töltelék:
400 g szilvalekvár (nem túl sűrű)
Szórás:
50 g porcukor
1 teáskanál fahéj

Fotó: Sebestyén László

Az élesztőt 1 dl langyos tejben egy kávéskanál cukorral felfuttatjuk. Minden egyéb hozzávalót (a vaj kivételével) a dagasztótálba teszünk, ráöntjük a felfuttatott élesztős tejet, és dagasztjuk. Amikor a tészta nagyjából összeáll, hozzácsurgatjuk a felolvasztott, langyosra hűtött vajat. Ezzel addig dagasztjuk, ameddig tökéletesen elválik az edény oldalától. A fánktésztánk tetejét meghintjük liszttel, majd tiszta konyharuhával letakarjuk, és a duplájára kelesztjük. Lisztezett deszkán ujjnyi vastagra húzzuk. Majd egy 6 cm-es kiszúróval korongokat szaggattunk belőle. Ezeket konyharuhával letakarva újabb fél órát kelesztjük. Ezt követően 160 fokos olajban aranybarnára sütjük. A fánkokat úgy tesszük bele, hogy a felső felük kerüljön először az olajba. Fedővel letakarva 1-2 percig sütjük, majd megfordítjuk őket és a másik felüket is megsütjük, amíg szintén aranybarna színű nem lesz. Az elkészült fánkokat konyhai papírtörlőre szedjük, hogy leitassuk róluk a felesleges olajat. Ha kihűlt, akkor habzsák segítségével megtölthetjük őket egyenes csővel, de tálalhatjuk a szilvalekvárt mellé is, és akkor mártogatni kell. Mindkét esetben szórjuk meg fahéjas cukorral az elkészült fánkokat. Frissen fogyasztva a legjobb!

Citromos fánk

Hozzávalók:
50 dkg liszt
2 dkg élesztő
5 dkg porcukor
5 dkg vaj
2 tojássárgája
½ dl citromlé
1 citrom reszelt héja
késhegynyi só
2,5 dl tej
Máz:
7 dkg vaj
4 evőkanál citromlé
12 dkg porcukor
Szórás:
5 dkg kandírozott citrom és lime

Fotó: Sebestyén László

A tejet meglangyosítjuk, 1 dl cukros tejben elkeverjük az élesztőt, és felfuttatjuk. A lisztet tálba szitáljuk. A maradék langyos tejben elkeverjük a maradék porcukrot, csipetnyi sót és a tojássárgákat, majd az élesztővel összekevert liszthez adjuk, és fakanállal összedolgozzuk. 2-3 részletben beledagasztjuk a vajat, végül a citromlevet és citromhéjat (egészen lágy tésztát kell kapnunk!), letakarjuk, és meleg helyen a kétszeresére kelesztjük, minimum 30 perc alatt. Ezt követően lisztezett munkalapon átgyúrjuk a tésztát, lisztes tenyérrel ellapogatjuk-kihuzigáljuk, és 6-8 cm átmérőjű, lisztbe mártogatott szaggatóval kiszúrjuk, majd annak a közepét is kiszúrjuk egy 1,5–2 cm átmérőjű lyukasztóval. A korongokat 5 cm távolságra, lisztezett tálcára vagy deszkára rakosgatjuk, konyharuhával lazán letakarjuk, és meleg helyen pihentetjük 10-15 percig. Egy lábasba 3 ujjnyi olajat öntünk és felmelegítjük – fontos, hogy ne legyen túl forró, mert akkor gyorsan megpirul benne a fánk külseje, miközben a közepe még félig nyers marad. Az olajban néhány percig sütjük a fánkokat, majd megfordítjuk és továbbsütjük őket, míg aranybarna színt nem kapnak. Felitatjuk róluk a felesleges olajat, és ha kihűlt, akkor elkészítjük a mázat.
A vajat takarékon felhevítjük, és belekeverjük a cukrot és a citromlevet. A mázba a fánkok felső felét belemártjuk, hagyjuk kicsit lecsöpögni, megszórjuk a kandírozott citrusokkal és hagyjuk megdermedni, majd tálalhatjuk.

Túrós fánk

Hozzávalók:
25 dkg liszt
25 dkg túró
1 csapott mokkáskanál só
fél csomag sütőpor
2 tojás
Forgatáshoz:
10 dkg kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor

Fotó: Sebestyén László

Az összes hozzávalót mérjük össze egy nagy keverőtálba, és fakanál segítségével keverjük össze egységes masszává – nem kell megijedni: ragacsos marad.
Majd bő olajban kisütjük: két teáskanál segítségével formázzunk gömböt és rakjuk bele a felhevített olajba (egyszerre ne túl sokat, mert akkor lassú lesz). Kb. 4 perc alatt átsül, közben forgassuk meg többször is. Szedjük ki papírra, hogy leitassuk az olajat, majd még melegen hempergessük meg cukorban – és máris fogyaszthatjuk!

Vörösáfonyás gesztenye szív

Hozzávalók  (kb. 10 darabhoz):
200 gr cukrozott gesztenyemassza
40 gr aszalt vörösáfonya
150 gr fehér csokoládé
1 ek olaj


Díszítés
10 gr vörösáfonya
A vörösáfonyát apróra vágjuk, a gesztenyemasszával összegyúrjuk. Két fólia között kb. 1 cm vastagságú lappá nyújtjuk. Szív alakú formával kiszúrjuk. A maradékot újranyújtjuk, és folytatjuk a formázást. Az elkészült szíveket sütőpapírral bélelt tálcára sorakoztatjuk, és 2-3 órára hűtőszekrénybe helyezzük. A fehércsokoládét vízgőz fölött megolvasztjuk, az olajt belekeverjük, a lehűlt szíveket tetszés szerint teljesen vagy félig – egy villa segítségével –a csokoládéba mártjuk, majd egy rácsra helyezzük. (Vagy csokiba mártott villával lendületesen csíkozzuk.) Mielőtt megdermed a csokoládé, apróra vágott vörösáfonyával díszítjük.

Juharszirupos-almás tejberizs

Juharsziruppal, kreatívan
Ha egyszer megkívántuk a juharszirupos amerikai palacsintát, és még van a szekrényben a szirupból, akkor használjuk másra is, ne csak az idilli palacsintás reggelekre. A kanadai különlegességet Amerikában számos alkalommal használják sütésnél-főzésnél. Jelen van reggel a baconos tojásnál, ebédidőben a grillzöldségek, csirkék elkészítésénél, saláták öntetében, és persze fánkok glazúrjaként is.

Fotó: Sebestyén László

Hozzávalók (4 személyre):
200 g fehér rizs
2 dl víz
100 dkg kristálycukor
700 ml tej
300 ml tejszín
12 g vaníliás cukor
csipetnyi só
1 evőkanál vaj
500 g alma
1 teáskanál fahéj
1 evőkanál citrom leve
csipetnyi só
4 evőkanál juharszirup
A rizst sűrű lyukú szűrő segítségével többször mossuk át, majd csöpögtessük le. Egy nagy lábasba öntsük bele a 2 dl vizet, a rizst és a csipetnyi sót, takarékon, folyamatos kevergetés mellett főzzük el róla a vizet, majd öntsük rá a tejet. 5 percig hagyjuk forrni, közbe kevergessük, hogy ne ragadjon le. Adjuk hozzá a cukrot és a vaníliás cukrot, így is főzzük (takarékon) további 2 percig, a vajat oszlassuk el a tetején, fedjük le fedővel, várjunk egy percet, amíg felmelegszik a fedőnk is, aztán zárjuk el a lángot, takarjuk le konyharuhával az edényt, és rakjuk félre 1 órára.
Az almákat mossuk és pucoljuk meg, aztán vágjuk gusztusos kockákra, és takarékon rakjuk fel főni – folyamatosan kevergessük, amíg enged egy kis levet. Adjuk hozzá a fahéjat, citromlevet, sót és a juharszirupot, addig főzzük, amíg kissé megpuhul, de a kockák belseje ress marad.
A tejberizshez öntsük hozzá a tejszínt, és egyenletesen keverjük el, majd tálalhatjuk a meleg almával. Kitűnő csemege téli estékre.

Mákos guba vaníliasodóval

Gyakran a fiókban felejtődik 1-2 kifli, ami kissé megszárad, de nincs szívem kidobni, ilyenkor mindig jó megoldás a mákos guba!

Hozzávalók  (4 személyre):
6 db szikkadt kifli
6 dl tej
1 csomag vaníliás cukor
4 db tojás
3 evőkanál cukor
150 g darált mák
75 g porcukor
baracklekvár

A vaníliasodóhoz:
1 liter tej
1 rúd vanília
4 evőkanál cukor
4 tojás sárgája
2 csapott evőkanál vaníliás pudingpor

Fotó: Sebestyén László

Vajazzunk ki egy kis tepsit vagy egy jénai tálat. Karikázzuk fel az összes kiflit, a darált mákot keverjük össze a porcukorral (kóstolgassuk, hogy mikor eléggé édes). Ha ezekkel az előkészületekkel megvagyunk, akkor készítsük el levet, amibe mártogatni fogjuk a kifli karikákat. A tejet tegyük fel melegedni – de ne forraljuk fel! –, a tojások sárgáját keverjük el 2 kanál cukorral és a vaníliás cukorral, adjuk hozzá a meleg tejhez, és még főzzük pár percig (nem szabad felfőnie).
A kifli karikákat jól forgassuk meg a vaníliás levünkbe, és rétegezzük a tál aljába, majd szórjuk meg a mákos keverékkel, majd újabb réteg áztatott kifli következik, ugyancsak mákkal megszórva. Folytassuk így, amíg el nem fogynak a hozzávalók. A legfelső réteget kenjük be házi baracklekvárral. Végül a tojásfehérjét verjük fel kemény habbá egy csipetnyi sóval és a maradék cukorral, ezt halmozzuk aztán a guba tetejére. (A mi családunk ezt a részét ugyan nem eszi meg, de megvédi a gubát a kiszáradástól.)
180 fokra előmelegített sütőben süssük 20 percig.
A vaníliasodóhoz rakjuk fel a tejet egy lábosban, a vanília rudat kaparjuk ki, majd a magokat és a rudat is tegyük bele a tejbe, és hagyjuk felforrósodni. A tojások sárgáját keverjük ki a cukorral és a pudingporral, ám ezt csak akkor rakjuk bele, ha a sűrűbb sodót szeretjük, egyébként elhagyható. Apránként öntsük fel a tejjel, majd takarékon sűrűsödésig főzzük. Melegen és hidegen is tálalható.
Jó tanács: a mákos gubát egy kis rumba áztatott mazsolával is megbolondíthatjuk a rétegezéskor.

Juharszirupos kuglóf, reggelekre

Ha egyszer megkívántuk a juharszirupos amerikai palacsintát, és még van a szekrényben a szirupból, akkor használjuk másra is, ne csak az idilli palacsintás reggelekre. A kanadai különlegességet Amerikában számos alkalommal használják sütésnél-főzésnél. Jelen van reggel a baconos tojásnál, ebédidőben a grillzöldségek, csirkék elkészítésénél, saláták öntetében, és persze fánkok glazúrjaként is. Én most hagyományosan egy édes receptet mutatok nektek ezzel a természetes és egészséges édesítőszerrel.

Fotók: Sebestyén László

Hozzávalók:
200 g vaj
180 g cukor
20 g vaníliás cukor
4 tojás
csipetnyi só
280 g liszt
1 teáskanál sütőpor
175 g narancslé
1 bio narancs héja
100 g étcsokoládé
4 evőkanál tej
1 evőkanál vaj
200 g porcukor
3 evőkanál juharszirup
A puha vajat a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverjük, egyesével hozzáadjuk a tojások sárgáját, és tovább keverjük. A lisztet a sütőporral átszitáljuk és a narancs levével felváltva adagoljuk a tésztához. Ezután a narancs reszelt héját és az apróra vágott étcsokoládét is hozzákeverjük a tésztánkhoz. Végül a tojás fehérjét, a sóval, kemény habbá verjük, és óvatosan beleforgatjuk a tésztánkba, majd vajazott-lisztezett kuglófformába töltjük. Előmelegített sütőben 170 fokon 50 percig sütjük (tűpróbával ellenőrizhetjük, hogy valóban megsült-e). Még melegen rácsra kifordítjuk, és úgy hagyjuk teljesen kihűlni.


A glazúrhoz a puha vajat, tejet, porcukrot és a juharszirupot kézi mixer segítségével egyenletes krémmé keverjük, és a kuglófunk tetejére csurgatjuk. A maradékot majd feltálaljuk a kuglóf mellé. Belül puha marad, és kívül is védi a glazúr a kiszáradástól, így akár több napig is fogyaszthatjuk a teánk, kávénk mellé.