Gyakran a fiókban felejtődik 1-2 kifli, ami kissé megszárad, de nincs szívem kidobni, ilyenkor mindig jó megoldás a mákos guba!

Hozzávalók  (4 személyre):
6 db szikkadt kifli
6 dl tej
1 csomag vaníliás cukor
4 db tojás
3 evőkanál cukor
150 g darált mák
75 g porcukor
baracklekvár

A vaníliasodóhoz:
1 liter tej
1 rúd vanília
4 evőkanál cukor
4 tojás sárgája
2 csapott evőkanál vaníliás pudingpor

Vajazzunk ki egy kis tepsit vagy egy jénai tálat. Karikázzuk fel az összes kiflit, a darált mákot keverjük össze a porcukorral (kóstolgassuk, hogy mikor eléggé édes). Ha ezekkel az előkészületekkel megvagyunk, akkor készítsük el levet, amibe mártogatni fogjuk a kifli karikákat. A tejet tegyük fel melegedni – de ne forraljuk fel! –, a tojások sárgáját keverjük el 2 kanál cukorral és a vaníliás cukorral, adjuk hozzá a meleg tejhez, és még főzzük pár percig (nem szabad felfőnie).
A kifli karikákat jól forgassuk meg a vaníliás levünkbe, és rétegezzük a tál aljába, majd szórjuk meg a mákos keverékkel, majd újabb réteg áztatott kifli következik, ugyancsak mákkal megszórva. Folytassuk így, amíg el nem fogynak a hozzávalók. A legfelső réteget kenjük be házi baracklekvárral. Végül a tojásfehérjét verjük fel kemény habbá egy csipetnyi sóval és a maradék cukorral, ezt halmozzuk aztán a guba tetejére. (A mi családunk ezt a részét ugyan nem eszi meg, de megvédi a gubát a kiszáradástól.)
180 fokra előmelegített sütőben süssük 20 percig.
A vaníliasodóhoz rakjuk fel a tejet egy lábosban, a vanília rudat kaparjuk ki, majd a magokat és a rudat is tegyük bele a tejbe, és hagyjuk felforrósodni. A tojások sárgáját keverjük ki a cukorral és a pudingporral, ám ezt csak akkor rakjuk bele, ha a sűrűbb sodót szeretjük, egyébként elhagyható. Apránként öntsük fel a tejjel, majd takarékon sűrűsödésig főzzük. Melegen és hidegen is tálalható.
Jó tanács: a mákos gubát egy kis rumba áztatott mazsolával is megbolondíthatjuk a rétegezéskor.