wedding

EGGCELLENT

2017-04-17

A tavasz nagyon kreatív, és tevékeny volt számomra, végre nektek is megmutathatom, az elmúlt időszak egyik nagy projektjét, ahol az új arany tortám debütált! Nézegessétek, szeressétek!

“A backLAB egy építészekből álló kreatív csoport, akik nemrég indították el vállalkozásukat. Fotózásokhoz, esküvők esetében például ceremóniákhoz készítenek izgalmas backgroundokat. Az EGGcellent shootnak az egyik első közös munkájuk adja a “hátteret”, ami azóta is az egyik legmeghatározóbb volt számukra. A díszlet egy nyár alatt készült, több mint 1000 tojáshéjból, amit egy menzától és egy étteremtől kaptak. Jelenleg egy belvárosi stúdióban található, ahol Tóth Balázs portréfotós, Szlamizita sminkes (aki szintén a csapat tagja) és a backLAB is alkot.”

– Anikó (April, the Wedding Journal)

“A formák abszolút tükrözik a személyiségünket is, az egyes részleteket mindig másikunk építette és még a mai napig meglátunk benne új részleteket vagy nézőpontokat. Egyértelmű volt, hogy ezek felfedezéséhez felkérjük Balázst és Petrát (a Just Stay Natural fotósait) és szerencsére örömmel elvállalták a feladatot. Az anyagot arra a hanyag eleganciára építettük fel, amit ez a háttér ebben a szép polgári lakásban képvisel. Egy nagyon jó csapat gyűlt össze a fotózásra, akik mind továbbvitték a részletekben ezt a kettősséget.”

– Szlameniczky Zita

Ruha/Styling: jkaposistyle
Smink: Szlamizita – Makeup Artist
Haj: Kornel Hairbert
Torta: NekedCake
Tortadekor: Arioso
Meghívó: Esteripsam
Ékszer: dimesso
Kerámia: MONO art & design – Kontor Enikő, Raeder Designer – Magma Gallery

Egy igazán „fogunkra” való Al Dente!

2017-04-03

Fotók: Sebestyén László

Anna és Marco tavaly nyitotta meg, a Krúdy utcában, a Mikszáth tér tövében kis olasz éttermét, az Al Dentét. Folyamatos „szülői” felügyelet mellett üzemel tavaly május óta rendületlenül ez a számomra igazán autentikus kis trattoria. Mitől is hagyományos egy olasz étterem? Az persze sose baj, ha a tulajdonos ízig-vérig olasz – mint Marco. Torinóból származik, és a szerelemnek köszönhető (feladva az örökös ingázást), hogy végül Budapesten teremtett magának egy falatnyi Olaszországot. Kezdte ezt a Bródy Sándor utcában levő kávézójukkal, a Café Torinóval, s már ott is magától értetődött, hogy a kávé mellé étel is dukál, így tehát már csak egy „lépés” – meg persze az a sokat emlegetett véletlen – kellett ahhoz, hogy megtegyék a Bródytól a Krúdyig tartó utat (miközben – úgymond – „irodalmilag” is jó társaságban maradhattak).

Marcónak mindez amúgy is a vérében van, igaz, végzetségét tekintve agrárközgazdász, de mint minden olasz ő is biztosan mozog a konyha és a terített asztalok világában. Pláne, hogy talált egy igazi olasz séfet, aki éppenséggel az olasz gasztronómiai Mekkából, a dél-olasz Pugliából származik, és az anyatejjel szívta magába a főzés és a sütés tudományát, családi éttermükben. Ezt a „mama konyhája” érzést teremtette meg nekünk is, ebben a belvárosi miliőben.

Az Al Dentébe betérve mindig szezonálisan változó étlap fogad bennünket, ahol az első kellemes meglepetés, a széles választék, ami túlmutat a pizzák és a tészták világán (de persze nekem szinte nem is kell „továbblapoznom”, hiszen mindenkori kedvencem a Tagliatelle Parma e Spinaci (a pármai sonkás, spenótos tagliatelle). Napi menükén háromféle tészta kínálja magát: egy húsos, egy halas és egy vegetáriánus. A konyhában szinte csakis olasz alapanyagokat használnak, és a halételek választéka is azért ilyen széles, mert végre megtalálták a frisshalas beszállítójukat is, aki egyenesen a „tengeri pecabot” végéről hozza a halat Pestre.
A látványkonyha egyfajta bizonyságot nyújt a vendégnek, hiszen minden a szeme előtt történik, és elmondhatom, hogy Uccio, a séf profizmusa mindenkit elkápráztat, ahogy azon a szűk néhány négyzetméteren mozog (mit mozog – vezényel!), a pizzaposzt és a bár között.

A húsételek közül az abszolút kedvenc a Torta carré alla Bismarck, amely „titokzatos” név nem mást takar, mint egy mindenféle jóval megrakott borjúhátszínt (ide most egy nagy nyelés hangját tessék elképzelni!) – s hogy mit keres Itália „földjén” a német Vaskancellár, maradjon az ő titkuk (igaz, ki ne ismerné klasszikus „gasztronómiai” mondását?!: „A törvények olyanok, mint a kolbász. Jobb, ha nincs ott az ember, amikor készülnek.”).
Kényes kérdés, de megkerülhetetlen!
Az adagok igen tisztességesek; nem maradtok hát éhesek, és igen, az árak is… a földön (magyar földön!) járnak. Az étel persze önmagában még nem minden, de… a magam részéről a kiszolgálásban sem találtam eddig még hibát. Itt mindenki kedves, vidám, laza, és az sem ritka, hogy amolyan jó délies szokás szerint maga Uccio is kijön a pult mögül, hogy megbizonyosodjék munkájának sikeréről. A séf is ember! Néha ő is vágyik egy-egy dicsérő szóra – a legjobb persze, ha olaszul próbálkozunk vele…

Mindezért nem meglepő tehát, hogy ez az alig néhány asztalos étterem máris komoly törzsközönségre számíthat. A rendelésnél egy dologra azonban feltétlenül figyelnünk kell! A Séf úr imádja a chilit, és bizony, néha meg-meg tud szaladni a keze. Én azonban már rutinos versenyző vagyok, s még a desszertnél is jelzem, hogy – csípős azért ne legyen…
Az Al Dente reggeltől estig várja a vendégeket; reggeli–ebéd–vacsora kínálat egyaránt megtalálható a palettáján. S mivel Uccio séf egyben pék és cukrász is, ezért már a reggelihez is helyben sütött bucik, fánkok és briósok kínálják magukat (nem is könnyű ellenállni nekik). Ebben a hirtelen nyárias tavaszban pedig nem utolsó érv, hogy kipróbáljuk ennek a kedves olasz–magyar helynek a vendégszeretetét: az a kis trattoria terasza. Külön olaszos varázsa van!
Ismerkedjetek hát meg ti is Anna és Marco kis családjával, és mielőbb találjátok meg a saját kedvenceteket az étlapon, de persze – asztalt érdemes előre foglalni!

Cím: 1088 Budapest, Krúdy Gyula u. 9.
Tel.: 06 70 514 7883
Nyitva: H-P 9:00–22:00, Szo 10:00–22:00

Az Ország tortája, 2016

2017-03-28

Fotók: Sebestyén László

A 2016-os Ország tortája ismét Szó Gellért nevéhez fűződik, aki Salgótarjánban készíti finomságai – nyilvánvalóan sok-sok kísérletezés után, folyamatos szakmai megújulással. Az Őrség Zöld Aranya – a nyertes torta – egyik fő összetevője a tökmagolaj, ami a hagyományos cukrászatban rendhagyó összetevőnek számít; de hát, a világ folyamatosan keresi azt a keskeny ösvényt, ahol a legrendhagyóbb, gyakran sós, összetevők kitűnően illeszkedhetnek bele a harmonikus édes ízek világába. Ez a torta nagyon erős versenyzőnek számított már csak nemzeti színei miatt is, hiszen immár 10 éve az Ország tortáját a nagyközönség az Augusztus 20-ikai nemzeti ünnepünkön kóstolhatja meg először. A tortában a málnazselé adja a piros, a vaníliás-fehércsokoládés mousse a fehér, a roppanós tökmagpraliné és a tökmagolajos réteg pedig a zöld színt.

Az újabb és újabb Ország tortájának évről évre – kimondva-kimondatlanul, de mintegy kötelezően – a következő elvárásoknak kell megfelelnie: az ízek harmóniája, a kinézet, az illeszkedés a magyaros ízvilághoz, az ünnephez köthetőség, az innováció és a praktikum. Az idei nyertes tortát mégis bőven érte kritika, amire – meg kell mondanom – nem az eredeti receptben keresendő a magyarázat. Ugyanis a kíváncsiság és a sokféle ellentétes visszhang engem is arra sarkallt, hogy pontról pontra haladva készítsem el ezt a híres (hírhedt?) tortát – és a végeredmény egy nagyon finom, könnyed, az újdonság varázsával ható, ugyanakkor abszolút harmonikus (számomra még kiemelendő: igazán csak könnyedén édes!) torta.

A felháborodás (a véleményem szerint egyáltalán nem jogos kritika) mögött gyaníthatóan az van, hogy a tortát sok cukrászda nem a receptben előírt alapanyagokkal, esetleg az előírt technológiát megváltoztatva – vagy mindkettő – készítette el, s aztán, ugye, lehetett csodálkozni, hogy a végeredmény nem is hasonlított az eredetihez! „Takarékosság”, legyintő „nagyvonalúság”? Ne firtassuk! De az könnyen belátható, hogy ételfesték, ilyen-olyan olcsó bevonó, zselatin, tökmagolaj helyett egyszerű étolaj alkalmazásával nem várható el az a mesteri kreáció, amit Szó Gellért ígér a fogyasztónak. Az „alternatív” ország tortájában így gyakran csak a név azonos (no, meg az ár!), s ezt bátran nevezhetjük akár hitelrontásnak is. (Ki lehet keresni a büntetési tételét az új Polgári Perrendtartásban!) Hiszen a csalódott vásárló gyakran nem a cukrászdát szidja (ahol a tortát vásárolta), hanem a receptet, a „felkapott” mestercukrászt, akinek lám, elég a neve, és mindent besöpör még egy ilyen kiélezett versenyben is. Bizony, nagy szégyen ez, és nem a mesteré! El kéne gondolkozni azon, hogy vajon milyen módszerekkel lehetne megvédeni a díjnyertes torták „becsületét”! Megfelelő szabályozásokkal igenis el kellene érni mielőbb, hogy a mindenkori Ország tortáját mindenhol csakis az előírt (minőségi!) alapanyagokkal és (az ahhoz illeszkedő igényes) technikával lehessen elkészíteni. Az Ország tortája védjegy – tilos hamisítani!

Megosztom veletek az Ország tortájának, az Őrség Zöld Aranya receptjét, és azt, hogy én mit sütöttem ki belőle.

Hozzávalók
Tökmagpraliné:
50 g cukor
18 g víz
75 g pirított, darált tökmag
25 g őrségi tökmagolaj

Ropogós réteg:
125 g tökmagpraliné
70 g fehércsokoládé
30 g hántolt ostya

Zselatinmassza:
250 g víz
50 g porzselatin

Málnazselé:
200 g málnapüré
3 g NH pectin
30 g cukor
25 g zselatinmassza

Tökmagos felvert:
120 g egész tojás
96 g kristálycukor
32 g invert cukor
1 csipetnyi só
48 g házi joghurt
72 g liszt
48 g mandulaliszt
3 g sütőpor
58 g őrségi tökmagolaj

Fehércsokoládés Bavarois-mousse:
200 g tejszín (35%-os)
1 db vaníliarúd kikapart magja
40 g zselatinmassza
220 g fehércsokoládé
480 g felvert tejszín (35%-os)

Tökmagos glazing:
50 g víz
100 g kristálycukor
100 g glükózszirup
66 g sűrített tej
40 g zselatinmassza
100 g fehércsokoládé
65 g őrségi tökmagolaj

A tökmagot egy sütőlemezre kiöntjük, majd 180 Celsius fokon 12 perc alatt megpörköljük. Figyeljünk rá, hogy a 12 perc alatt legalább 3-szor mozgassuk át, hogy minden oldala megpiruljon. A pirított tökmagot cutterbe tesszük. A cukrot a vízzel 118°Celsiusra felfőzzük. Közben a robotgépet elindítjuk. Mikor eléri a hőmérsékletet a cukorszirup, óvatosan a darált tökmagra öntjük, majd hagyjuk tovább, hogy azt is eldolgozza a gép. Ha nincs cutterünk, akkor a végén még botmixerrel átdolgozzuk, majd hozzáadjuk az őrségi tökmagolajat és még egyszer átturmixoljuk.

A 70 g fehércsokoládét megolvasztjuk, majd hozzáadjuk a tökmagpralinét, és botmixerrel átmixeljük. Ezután hozzátesszük a hántolt ostyát, és spatulával óvatosan elkeverjük. Egy 22 cm-es tortakarikába kiöntjük és egyenletesen elkenjük. Ezután lefagyasztjuk.

Elkészítjük a zselatinmasszánkat: a hideg vízhez hozzáadjuk a zselatint, majd felfőzzük annyira, hogy feloldódjék a zselatinporunk. Ezt félretesszük, később ebből fogunk felhasználni.

A málnaréteghez a málnapürét (átpasszírozott málna) elkezdjük főzni, majd 70 Celsius foknál hozzáadjuk a cukorral elkevert pectint és így főzzük tovább. Mikor elkezd forrni, onnantól kezdve még 1-2 percig lassan forrásponton tartjuk, majd botmixerrel eldolgozzuk. A végén hozzáadjuk a zselatinmasszát és még egyszer átturmixoljuk. A 22 cm-es tortakarikába kiöntjük, majd fagyasztjuk (rakjunk alá egy fóliát, hogy könnyű legyen utána áthelyezni).

A tökmagos kevert tésztánkhoz az első 4 összetevőt robotgépbe tesszük, majd elkezdjük habosítani. A liszteket és a sütőport összekeverjük. Amikor elkezd habosodni a tojásunk, hozzáöntjük a joghurtot. A végén a liszteket spatulával belekeverjük a felvert tojásunkba, majd a végén hozzáadjuk a tökmagolajat. 24 cm-es tortakarikába öntjük, majd 160°Celsiuson 20-25 percig sütjük.

A mousse-hoz a tejszínt a vaníliarúddal és a zselatinmasszával felmelegítjük, megolvasztjuk félig a fehércsokoládét, és mikor felolvadt a zselatinmasszánk, hozzáöntjük a fehércsokoládéhoz, és emulziót készítünk botmixer segítségével. Hűtőben pihentetjük, miután elérte a 18°Celsiust, a felvert tejszínnel óvatosan elkeverjük.

A tökmagos glazinghoz az első 4 összetevőt elkezdjük felforralni. Mikor felforrt, 3 lépésben a fehércsokoládéhoz adjuk. Óvatosan elkeverjük. Figyeljünk rá, hogy minél kevesebb levegő kerüljön bele, hogy minél szebben tudjuk majd leönteni a tortánkat, vagyis hogy ne legyen buborékos. A végén hozzáadjuk a zselatinmasszát. Felhasználás előtt adjuk hozzá a tökmagolajat.

A torta összeállítása:

A tökmagos felvert kevert tésztánkat egy 22 cm-es tortakarikába vágjuk. Hozzáadjuk a mousse ¹/₃-ad részét és szépen elkenjük. Ezután rátesszük a kifagyasztott pralinénkat. Újból mousse, majd a kifagyasztott málnazselé. A végén az összes mousse-t rátesszük, amit kenőkéssel szépen elsimítunk. Kifagyasztjuk a tortánkat. Az előző nap elkészített glazinget felmelegítjük 45°Celsiusra, ezzel zárjuk a tetejét. Újabb fél órára hűtőbe tesszük, dermedésig.

Igen, láthatjuk ez egy időigényes és drága torta! De ha érzünk magunkban elég erőt (tehetséget?) egy ilyen kihívásra, akkor csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy vágjon bele. Tapasztalatom szerint a zselatinmasszából elég a fele adagot bekeverni, s ha nincs otthon porzselatinunk, akkor egy lapzselatin 7 g porzselatinnak felel meg, azt is bátran használhatjuk.

Hazai kedvencek-Bomo Art Budapest

2017-03-22

Fotók: Sebestyén László

Hőn szeretett magyar márkánk, a sokak által a Régiposta utcából ismert Bomo Art idén ünnepli 20. születésnapját, ami – tán nem is kell külön kiemelni – nagyon nagy dolog és büszkeség. A mára már nem csak itthon ismert márka tulajdonosával, Boldizsár Károllyal beszélgettem. Ennek apropója lehetett volna maga a jubileum, de ennél prózaibb oka volt, mégpedig, hogy a Neked Cake-torták és sütemények díszcsomagolásának az általuk készített dobozokat álmodtam meg, legyen az karácsonyi csomag (lekvárokkal, kekszekkel) vagy esküvői köszönőajándék, de bármely más, vagy az én kedvencem, a honlapomról folyamatosan rendelhető tarte-ok díszdobozban – az utóbbi egy kalapdoboz alacsonyabb mása, a legkülönfélébb mintákkal. Tökéletes és hasznos ajándék akkor, ha bizonytalanok vagyunk, mit is kéne venni. Egy dekoratív „öltözék” összehozza a családot, a baráti kört a sütemény elfogyasztásakor, és még utána is, úgymond, örök darab, egy ilyen csodálatos doboz a lakás bármely pontján. Ezt bátran kijelenthetem, hiszen írás közben körülnézve engem is 4 különböző doboz vesz körül, melyekben kisebb-nagyobb kincseimet tárolom.

„Boldizsár Károly, a Bomo Art Budapest alapítója, gyerekkora óta a papír szerelmese. Mikor egy nyomdában beleszippantott a címkék, cetlik összetéveszthetetlen illatába, megérintette valami. Véletlenek sorozata után végül szakmailag is a papírok világába csöppent, s a mai napig megdobban a szíve, mikor kikerül a nyomdából egy-egy frissen kinyomott Bomo csomagolópapír.”
Tavaly a pici, de nagy múltra visszatekintő pesti mellett Budán is nyitottak üzletet, a Várkertbazár üzletsorán, egy gyönyörű, tágas, világos, boltíves helyiségben, szemet gyönyörködtető környezetben, ahol nagy választékkal várják nem csak az arra sétáló turistákat, hanem – természetesen – a hazai közönséget is. Számomra, régi vásárlójuk számára jól ismert a kínálatuk, de nem mondhatja el ezt mindenki, akik még nem fordultak meg náluk – őket be kell vezetnünk ebbe a varázslatos világba!
Mi mindennel foglalkozik a Bomo Art Budapest?

Alapvető törekvésük, hogy „szorosabbra fűzzék az ember és a könyv kapcsolatát, felébreszteni az alvó alkotóvágyat” – ebben segít a minőség, az esztétika és az egyediség, egy helyen kínálva. Nagyon leegyszerűsítve egy nem hagyományos papír-írószer boltról beszélünk – nagyon leegyszerűsítve és nagyon nem hagyományos! Hiszen sokkal inkább egy különleges ajándékbolt ez, hisz’ nincs az a korosztály, amely ne találhatna itt magának – vagy szeretteinek, barátainak – valami kedveset és igazán egyedit.
Ebben a budapesti manufaktúrában egyedi tervezésű grafikák készülnek, melyek megvásárolhatóak naptár, notesz, album, csomagolópapír, rajzfüzet, füzet, írótábla, ajándékkísérő, mappa, könyvjelző, receptes könyv formájában. Tovább is van, mondjam még?
Teljes kínálatukat Ti is megtalálhatjátok a honlapjukon – http://www.bomoart.hu/ –, ahol nem csak kész darabokat lehet rendelni, de ki-ki (hogy csak egy példát mondjak) megtervezheti saját naplóját is, bejelölve a bőrkötést, a papírt, méretet, ami és ahogy neki tetszik.
Károly hisz a folyamatos fejlesztésben, tudja, hogy sohasem szabad hátradőlni, legkevésbé akkor, ha „megy az üzlet”, mert az csak akkor „megy”, ha folyamatos a jelenlét és nem szünetel a kreativitás. A csapat is sorra-rendre bővül, ahogy a kínálat is. Egy állandó stábbal a háta mögött tud mindig újat és még újabbat álmodni, kis túlzással a Bomo Art olyan, mint egy nagy család.
A folyamatos bővülés-bővítés azért is fontos, mert így minden kis területnek meglesz a „specialistája”, aki az adott részterülethez valóban a legjobban ért, és minden figyelmével (idejével) csak azzal foglalkozik. Az idő igazolta ezt a gyakorlatot.
Egységes dizájnt alakítottak ki az évek során, mert hiába különböznek a minták, hiába minden papír más és más, de minden termékükben van valami közös, valami „bomós” – törekedtek is erre, de szinte magától is így alakult. Károly fejében születnek meg az ötletek, ami után hosszú konzultáció kezdődik Évával és Andrással, a két grafikussal. Károly elmondása szerint a végeredmény így lesz 200%-os! Ugyanis az elképzelés eleve 100%, a grafikai megvalósítás aztán még hozzátesz ehhez további 100%-ot. Vajon ki versenyezhetne ezzel?

Tavaly 3 új grafika született, és rengeteg új termék, amik már régen vártak a megvalósításra, és idén is sok meglepetést tartogatnak egyre bővülő vevőkörük számára. Megújulnak a levélkártya, és üdvözlőkártya szettek, de a minimalisták is kezdhetik a visszaszámlálást, hiszen 2017-es újdonság lesz az a könyvborító is, amelyeken az eddigi grafikai gazdagság helyett már csak egy-egy karakteres elem lesz látható. De bővül majd a karácsonyi papírkínálat is, 2 új grafikával. A 20 év alatt egyre inkább sikerült megtalálni az állandó minőséget biztosító beszállítókat, legyen az bőr vagy papír, szkennelő vagy nyomda.
Külön érdemes megemlíteni az „Európa 1842” grafika történetét, ami egy eredeti, Bécsben vásárolt, vászonra nyomott és rongyosra hajtogatott térkép másolata. Csak ez az egy darab több mint 8 évnyi utánajárás és munka eredménye – érthető, hogy ez Károly egyik nagy kedvence. Nem egy darab papír, hanem a múlt egy bekeretezhető darabja lakásunk falára!

A Bomo-termékek ma már Amerikában, Angliában és Németországban is megvásárolhatók; a magyar cég jelen van a különböző nagy szakmai vásárokon is – Frankfurt am Maintól, Párizson és Londonon keresztül, New Yorkig. Legrégebbi grafikájuk közé tartoznak a préselt virágos, a botanikus, illetve az ún. találmányos papírok – ez utóbbiból tavaly került újra elő. De nagy közönség-kedvenc a Ballon, az enyém pedig a Tavirózsák, a Zöldségek és a Madárház.
Az esztétikai nevelés otthon, családi körben kezdődik – mondja Károly –, de ez csak az alapok lerakásához elég, szükséges, hogy az alapvető érdeklődés (és jó ízlés) a későbbiekben tudatosuljon az emberben. Károly a maga első igazi és meghatározó élményét a 20-as éveihez és Velencéhez köti, mert ott és akkor (Olaszországban) mutatkozott meg számára először és igazán a minket körülvevő világ gazdag esztétikuma. Az olasz könyvkötészet gazdag múltja épp úgy, mint napjaink csodaszámba menő észak-olasz papír- és írószer kínálata. Saját lánya esetében is reméli, hogy feléled benne az jóízlés elültetett magja, amit egyellőre a csillogás-villogás és a pónik világa urall.

Ugye, azt szokták mondani, hogy – ez nem a reklám helye?
Én azonban most bátran vállalom ennek az ellenkezőjét. Vagyis – mindenkit invitálok, hogy látogasson el a két Bomo-üzlet egyikébe, ha azt akarja, hogy… megmelegedjen egy kicsit a lelke. Mert ahogy a szép mozdulatról, úgy minden a szép tárgyról is elmondható, hogy „a szem zenéje”. Fülünknek, szemünknek, egész emberi lényünknek szüksége van erre a harmóniára.
Megköszönöm a beszélgetést Károllyal a múltról és a jövőt tartogató újdonságokról. Elképzelhető, hogy a boltokba látogatva ti is találkozhattok vele. De azt még okvetlenül el kell mondanom, hogy a mi együttműködésünk sem áll meg a tökéletes tortadobozoknál; ígérhetek még egy különleges Bomo tarte-ot, sütivásárt (és megannyi más meglepetést – amit most azért nem részletezek, mert akkor nem lenne meglepetés, ugye).

Tudjátok, díszdobozos tortáim innen rendelhetők
Figyelem! A fehércsokis málnás tarte máris igazi kedvenc! De… szemezgessetek bátran, ízlésetek szerint!
Aktuális dobozkínálatomról pedig tájékozódjatok itt

Ajándékba tortát!

2017-03-22

A Neked Cake újdonsága, hogy gyönyörű díszdobozban is rendelheted tarte-jaidat. Tökéletes ajándék, mert a finom ízek összehozzák a családot vagy a baráti kört. A Bomo Art-os csomagolás egyedivé teszi az ajándékot, és ha a torta elfogyott, a doboz – ahogy már írtam is – örök emlék és hasznos tárgy marad.

Aktuális doboz kínálatom:

Ballon

Tavirózsa

Sütigyár

Cementlapok

Párizs

Portugál krémes

2017-02-14

Bár nem a híres Pastéis/Pastel de Belém titkos receptjét osztom meg veletek, de biztos vagyok benne, hogy rajongótábort fog vonzani ez a vaníliás desszert is. Így Valentin napon, az ősi mondásban is bízhatunk, hogy a férfiak szívéhez a gyomrukon keresztül vezet az út. Hát, lányok, akkor sütésre fel!

Fotók: Sebesytén László

Hozzávalók:
300 g leveles tészta (legjobb, ha házi, persze akkor kevésbé gyors az elkészítése)
300 g tejszín
200 g tej
1 rúd vanília
100 g cukor
8 tojás sárgája
Az elkészítés nagyon egyszerű és gyors is, föltéve, ha már kéznél van a leveles tésztánk. Először elkészítjük a vaníliakrémet: a tejet a tejszínnel és a vaníliarúd kikapart magjával feltesszük főni, miközben a cukrot és a tojás sárgáját simára keverjük, majd egy pár evőkanállal hozzákeverünk a melegedő tejszínes tejünkből. Ha már felhevült a tej, akkor apránként hozzá öntjük a tojásos keverékünkhöz, és végül vissza a lábosba, ahol folyamatos kevergetés mellett sűrűre főzzük. Amikor elkészült a krém, akkor hűvös helyre félrerakjuk.
A leveles tésztát vékonyra nyújtjuk, majd felgörgetjük, és 12 darabra vágjuk, így kis csigákat kapunk belőle. Egy muffin sütőformát kivajazunk, és a csigákat belefektetjük a mélyedésekbe, majd szétnyomkodva mintegy kibéleljük azt, hogy kis kosárkát kapjunk. A krémünket előhozzuk, szétosztjuk a kosárkákban, és a 250 fokra előmelegített sütő alsó felére helyezzük, majd körülbelül 15 percig sütjük. (Nem kell megijedni, ha a teteje nagyon megbarnul, szinte megfeketedik!) A sütőből kivéve kicsit pihentessük, aztán langyosan tálalhatjuk!

Variációk:
Én kipróbáltam úgy is egy alkalommal, hogy narancshéjat reszeltem a vaníliakrémbe főzéskor, máskor pedig töltés után rumos aranymazsolával szórtam meg. Szintén ajánlom, hogy a leveles tésztát bolondítsátok meg egy kis fahéjjal, nyújtás után szórjátok meg, s úgy tekerjétek fel, és ezt nyomkodjátok az aljába. Ez alkalommal én 6 darabot fahéjasan csináltam, 6-ot pedig nélküle.
Ez a finom, gyors és meleg desszert tökéletes lezárása lehet egy otthon töltött vacsorának. Nem kell megijedni, ha marad, hiszen másnap (hidegen) is isteni a reggeli kávé mellé.

Mi vagyunk a Belém szamara?

2017-02-14

(avagy mit tegyünk, ha a recept „titkos”, de… a süti nagyon finom)

Fotók: Magyar Edit

Nem tudom, gondolkodtatok-e azon, hogy a gyomornedvek mindenkori kényeztetői között (kulin-ária – nem ritkán a magas C-t kivágva!) milyen kitüntető helyett vívtak ki maguknak a középkori szerzetesrendek; bárhova nézünk a gasztronómia történetében, (kis túlzással) mindig rájuk bukkanunk. Legyen az sajt, sör, pezsgő, a világ – ma is – legfinomabb likőrjei. Mi lehet erre a magyarázat? Vajon mert a mindenkori barátok jó barátságban voltak étellel-itallal? Durva leegyszerűsítés volna ez a megközelítés. Közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk: az elzárt szerzetes közösségekben mindig is magas lánggal lobogott a tudás iránti fogékonyság, ami párosult a rendelkezésre álló szabad idővel, és (nyilván) azzal az ihletforrással is, amit Isten napi közelsége jelentett számukra. (Ebből adódik, hogy amikor a szerzetesek által kikísérletezett különlegességeket ízlelünk, önkéntelenül is azt mondjuk: „Isteni!” De… aki esetleg mást mond, az is erre gondol.)

Ki ne tudná például – persze, akit érdekel ez a téma, s nem csak mint a termékek fogyasztóját –, hogy az első „szerzetessör” a St. Gallen-i apátságból származik? Vagy hogy a Weihenstephan kolostorban (és erre nézvést írásos bizonyítékok vannak!) már a 9. században is főztek sört. (Csak zárójelben tűnődik el az ember lánya, hogy a kalandozó magyarok is kóstolták vajon, nyugati turistaútjukon? Nem lennék meglepve, ha kiderülnie: a Lech mezei vereség – tudjátok, ott, Augsburg mellett – is csak azért következhetett be, mert a jóféle seritaltól elnehezült derék eleink feje és karja. Történelmi ismereteink sajnálatosan hiányosak e téren.) Na, és a pezsgő?! Valahogy el ne feledkezzünk az első valódi pezsgő – mert hát, a szénszavas bor azelőtt is ismert és kedvelt volt ezen a champagne-i vidéken – megszületésének helyszínéről, a hautvilliers-i Szent Benedek-rendi apátságról, és kiváltképpen ne annak pincemesteréről, dom. Pierre Pérignon-ról (a 17–18. század fordulója). Áldassák a neve, amíg csak pezsgőt ihat ember e földön! Én még a szobrát is ideteszem, ha koccintani akarnátok a tiszteletére:

És akkor még nem beszéltünk a digesztívekről, a gyomrunkat erősítő ilyen-olyan gyógykeserűkről, likőrökről stb. Igazán nem a teljesség igényével, de azért íme, egy rövid (mint mondtam: vázlatos) emlékeztető: Cointreau, Grand Marnier, Becherovka, Benedictine, Chartreus… Nem nagyon találni olyat ebben a műfajban, ami mögött ne az alkotóvágyban égő szerzetes testvérek buzgalmát kellene felfedeznünk. Ezek sorában kell(ene) megemlíteni az Egri Víz névre hallgató elixírt is – ami nevével szemben nem annyira víz, mint inkább gyógyszer, testnek és léleknek. (Érdekesek ezek az eufemizmusok: bocsika, ez nem alkohol, hanem csak… víz! Aquavit [Skandinávia], vodka [Oroszország anyácska, és csatolt részei].) Édesapámtól tudom, hogy e remek italt több évtizednyi feledés után 1970-ben élesztették fel haló poraiból (figyelem: képzavar!), amely talán még ma is kevésbé élvezi a közfigyelmet, mint megérdemelné (pedig valódi hungaricum). Apám kóstolta, sőt tudósított is a bemutatkozás eseményéről. Tőle tudom, hogy a történet itt is a 18. századig nyúlik vissza, az egri jezsuita rend szerzetes-patikáriusai kombinálták össze (kéretik a „kotyvaszt” ige kerülése – helyette a „harmonizál” ajánlott!), és ajánlották… fejfájásra, szédülésre, emésztési zavarokra, szíverősítőnek, magas vérnyomás, agyvérzés ellen, valamint reumás bántalmakra, úgymond: külsőleg és belsőleg egyaránt. (A külsőleges alkalmazást magam úgy képzelem, hogy a likőrrel teli poharat fogyasztás előtt gondosan a szájhoz kellett emelni – vagyis külsőleg megközelíteni a gigát és a gyomrot.) Korabeli dokumentumok tanúsítják, hogy az egri testvérek a titkos receptet (14 féle gyógy- és fűszernövény kombinációját) még a kassai testvérpatikának sem engedték át. (Nagyon fontos, hogy tudjuk: az Egri Víz étkezés előtt fogyasztva csodálatosan étvágygerjesztő hatású, étkezés után pedig elősegíti az emésztést. Viszont: ha valaki netán két étkezés között találná fogyasztani, az se nagy baj, mert legalább jókedve kerekedik – s ha például fájt a gyomra vagy a feje azt is sietve elfelejti. Sose halunk meg!)

Figyelem, ez volt a bevezetés! És most jön a tárgyalás.

Az emberi kultúrtörténet tele van titkos receptekkel! (És most nem az örökéletére, vagy az aranycsináláséra gondolok.) Maradjunk saját kaptafánknál.

Ugyanis fejembe vettem, hogy csak-azért-is – és igen, hiába minden titkolózás! Én igenis meg fogom sütni az autentikus Pastel de Belém névre hallgató portugál krémes-különlegességet! És addig sírva, kínban, mit se várva (vö. Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én…), mégiscsak száll új szárnyakon a dal, s ha elátkozza százszor Pusztaszer, mégis győztes, mégis új és magyar.

Illetve: portugál. Na jó! Magyarosan portugál. (Vagy portugálosan magyar?)

Ez a történet is egy kolostorban kezdődött. Még a 19. század elején vagyunk, valahol Lisszabonban, a Belém-torony közeli Szent Jeromos-kolostorban. Éppenséggel nehéz idők járnak a szerzetesrendekre, az 1820-as liberális forradalom után a kolostorok többségét bezárták, lakóit szétzavarták. (Szegény szerzetesek zavargatása II. József óta több rendszernek is kedvenc foglalkozása volt; Magyarországon utoljára Rákosi Mátyás hódolt ennek a szenvedélynek. Jeles, tessék leülni!) A Szent Jeromos lakói maradhattak helyükön, de… nem volt miből megélniük. A szomszédságban volt egy cukorfinomító, és ez adta az ötletet, hogy valami finom édességfélét kellene gyártani (s.k.), amit megkedvelnének az emberek. Szerény projekt volt, step by step. A kis boltot sem volt éppen könnyű megközelíteni – leginkább a Tejo folyón, hajóval –, de… ami jó, az jó. Aki megkóstolta a „belémi süteményt”, elvitte a hírét, s egyre többen kezdtek tolongani a pult előtt. Ha egyszer egy üzlet beindul! Hiteles adatok szerint 1837-re született meg a Pastel de Belém végleges receptje – azóta változatlan, és egy időben csupán négy ember (más források szerint akár hat is) ismerheti! (A Coca-Cola is nyilván innen vette az ötletet a maga titkosított receptjének őrzéséhez.) Nem fogjátok elhinni, de a recept őrzőinek kiválasztásakor még a testmagasság is fontos szempontnak számít! (Vagy hogy milyen hosszú az illető karja. E szerint a csodálatos, de félkarú zongoraművész, Gróf Zichy Géza [1849–1924] nem is álmodhatott volna arról, hogy a kiválasztottak közé kerül.)

Mindebből következik, hogy IGAZI „portugál krémest” csakis ott, a máig működő belémi cukrászdában lehet fogyasztani. Ez persze nem jelenti azt, hogy másutt ne volna… valami, legalábbis, hasonló. Portugáliában ezeket az „utánzatokat” pastel de natá-nak nevezik, és megtalálhatók az ország szinte valamennyi kávézójában, szakboltjában. Sajnos, én még nem jutottam el a Belém-toronyhoz, ne fogadjátok el hát tőlem, amit mondok. Hogy ugyanis (szakértők szerint) olyat, amit ott kóstolhatunk (esetemben egyelőre maradna inkább a feltétesen mód!), sehol másutt nem. Azt mondják, hogy a belémi süti tésztája vékonyabb, mint a rétesé, és a krémje gazdagabb, mint a… Szóval, még annál is gazdagabb!

Az egykori cukorfinomító helyén ma található cukrászda akár 300–400 vendéget is tud fogadni egyszerre, s a látogatók naponta 20–25 ezer süteményt pusztítanak el (amit 150-en állítanak elő!). Nem kevés – de lehetne sokkal-sokkal több is. Ha a jelenlegi tulajdonos hajlana a jó szóra, és máshol is nyitna üzleteket. A fővárosban. Vagy egész Portugáliában? Európában? (Esetleg franchise?) Ő azonban makacs ember, és ragaszkodik a hagyományokhoz, nevezetesen Belémhez. És Az Egyetlen Igazi Portugál Krémeshez. (A magam részéről megértem, sőt tisztelem érte.)

Budapest kissé távol van Lisszabontól (Belémtől), de ez vajon elég ok arra, hogy a magyar ember ne kóstolja meg a Pastel de Belém-et? Ezt kérdezem én is. És kérdezték-kérdezik mások is. A válasz egyértelmű: semmiképpen sem! (Miközben lehet, hogy úgy állunk Belém előtt, mint a bibliai Bálám szamara – vagyis nagyon is szeretnénk „látni” azt, amit oly igen gondosan titkolnak előttünk.)

Krémes, az biztos. De hogy mennyiben portugál… Vajon ki mondja meg nekünk?

Ezen merengek én is, mint ama babitsi bús donna a barna balkonon, igaz, nem a bíbor alkonyon, hanem azon, hogy: 1. Lehet-e utánozni az utánozhatatlant? 2. Ha az eredmény kétes, vajon nem lesz-e a krémes rémes?

De én (és ahogy látom, ebben sem vagyok egyedül) nem adom fel.

Nem, nem, nem!

Nem adom fel, míg egy darabban látsz, nem adom fel, míg életben találsz, nem adom fel, míg nem robbanok szét, míg akad egy kerék, mit tovább vihetnék, mi tovább forog még…

Összefoglalva tehát: mindent bele! (Pontosabban: csak azt, ami kell bele.)

És ha valami sikerül (már miért is ne?), netán valami jó – ha nem is ugyanolyan, de mégis! –, elmondjuk majd mi is a költő halhatatlan szavait (amit a magyar televízió riportere ajánlott olimpiai bajnok női kajakozóink figyelmébe): „Ez jó mulatság, férfi munka volt!”

Kelt mandulás csiga

2017-01-27

Fotó: Zsoldos Alexandra

Hozzávalók:

55 dkg liszt
2,5 dl tej
2,5 dkg élesztő
5 dkg + 1 teáskanál cukor
1 egész tojás
1 tojás sárgája
5 dkg olvasztott vaj
2 evőkanál rum
2 evőkanál olaj
csipet só
Töltelék:
6 dkg vaj
8 dkg cukor
pirított mandulalapok
Tetejére:
1 dl tej
1 vaníliás cukor

1 dl langyos tejben 1 teáskanál cukorral felfuttatjuk az élesztőt.
Az átszitált liszthez adjuk a cukrot, a sót, a tojást, a rumot, a maradék tejet és az élesztős tejet kézzel vagy géppel összedolgozzuk.
A dagasztás félidejétől apránként hozzácsurgatjuk az olvasztott vajat, majd utoljára az olajat.
Amikor a tészta szép fényes és már nem ragad a tálhoz, meghintjük egy pici liszttel és letakarva kb 50 perc alatt a duplájára kelesztjük.
A megkelt tésztát gyúródeszkán kb 3 mm vékonyra nyújtjuk, megkenjük az olvasztott vajjal, rászórjuk a cukorral és a mandulával. Feltekerjük és éles késsel kb 2 cm széles szeletekre vágjuk.
Sütőpapírral bélelt tepsibe/tortaformákba tesszük és egy rövid ideig így is kelesztjük. 180 fokosra előmelegített sütőben kb 30-35 percig sütjük, amíg aranybarna lesz. Majd a felforrósított cukros tejjel meglocsoljuk és még 5 percig sütjük. Ilyen szomorkás időben, mint a mai langyosan tálaljuk.

Tonkababos fánk az én konyhámból

2017-01-18

Fotók: Sebestyén László

Hozzávalók:
600 g finomliszt
35 g élesztő
kb. 1,5 dl langyos tej
50 g cukor
4 tojás sárgája
0,2 dl rum
1 csipetnyi só
50 g olv. vaj

Az élesztőt 1 dl langyos tejben egy kávéskanál cukorral felfuttatjuk.
Minden egyéb hozzávalót a vaj kivételével a dagasztótálba teszünk, ráöntjük a felfuttatott élesztős tejet, és dagasztjuk. Amikor a tészta nagyjából összeáll, hozzá csurgatjuk a felolvasztott, langyosra hűtött vajat. Ezzel addig dagasztjuk, ameddig tökéletesen elválik az edény oldalától. A fánktésztánk tetejét meghintjük liszttel, majd tiszta konyharuhával letakarjuk, és a duplájára kelesztjük.

Lisztezett deszkán ujjnyi vastagra húzzuk. Majd egy 6 cm-es kiszúróval korongokat szaggattunk. Ezeket konyharuhával letakarva újabb fél órát kelesztjük.

160 fokos olajban aranybarnára sütjük. A fánkokat úgy tesszük bele, hogy a felső felük kerüljön először az olajba, az ujjunkkal benyomjuk a közepüket. Fedővel letakarva 1-2 percig sütjük, majd megfordítjuk őket és a másik felüket is sütjük, amíg szintén aranybarna színű lesz. Az elkészült fánkokat konyhai papírtörlőre szedjük, hogy leitassuk róluk a felesleges olajat.
Hozzá egy tonkababos csokoládékrémet készítünk, lehetőség szerint egy nappal korában, hogy a megfelelőkrémes állagot kapjuk.

Hozzávalók:
200 g étcsokoládé (70% kakaótartalmú)
350 g tejszín
1 tonkabab

A tejszínbe szerecsendió reszelővel lereszeljük a tonkababot, majd felhevítjük a tejszínt, és a tűzről levéve elkeverjük benne a csokoládét, majd egy tálba áttöltjük, és hűlni hagyjuk.

Funky fánkok farsangja

2017-01-13

Mondják: fánkot sütni bárki tud. Ez igaz. De annak a „bárkinek” pontosan el kell találnia az arányokat, ideális állagú tésztát kell dagasztania… és azt éppen megfelelő ideig pihentetnie. Már nincs is más hátra, mint a megfelelő hőfokú olajban a megfelelő ideig sütni.
Elfogyasztani aztán már tényleg pofonegyszerű! Farsang idején, vagy bármikor.

Fotók: Sebestyén László

A fáraó fánkja
A fánk történetének ismertetését már jóval a Krisztus előtti időkben kell kezdeni. Bár (akkori) ízét nem kóstolhatjuk, illatát nem érezhetjük, a történelem azonban tárgyakban, képekben, szobrokban, írásos emlékekben mégis biztosít bennünket, hogy ez a „műfaj” (olajban kisütött finom édes – vagy sós – csemege) bizony hogy létezett.
A „fánk” sütésének legrégebbi tárgyi emléke II. Ramszesz fáraó (Kr. e. 1290–1224) sírjának domborművén látható. De a Biblia földjén is ismerték ezt a tésztaételt, még ha nyilvánvalóan nem is ugyanaz volt a recept. Nem csak hogy ismerték, de egy valóságos csoda tette igazi hagyománnyá a Hanuka-ünnep alatti készítését és fogyasztását. Igaz, itt nem a tészta, hanem az olaj a hagyomány alapja. A megszálló szeleukidák elleni – Júda Makkabi által vezetett – felkelés a zsidó nép fényes győzelmével végződött, amelynek végén kerülhetett sor a megszentségtelenített Templom megtisztítására. Ehhez nyolc napig kellett volna az olajmécseseknek világítaniuk, de – a rendelkezésre álló mennyiség mindössze egy napra volt elegendő. És mégis világítottak a lámpák… nyolc teljes napon át! (I. e. 163.) Izrael népe erre a csodára emlékezik a mai napig az olajban sütött „Hanuka-fánkok” fogyasztával.

A torkos Marie-Antoinette és az indulatos Frau Krapfen
A fánk Európában jóval később jelent meg, s két legenda is fűződik elterjedéséhez, illetve népszerűvé válásához. A franciák örömmel sajátítanák ki maguknak, de az osztrákok is előállnak a maguk – szerintünk – hihető változatával.
A franciák – mint annyi más jót és rosszat – a „gonosz” osztrák nőnek, a „kalácsos” Marie-Antoinette-nek (aki méltán érdemelte ki alattvalóitól a beszédes „Mademe Déficit” gúnynevet) tulajdonítják ennek az édességnek népszerűvé válását is. A történet szerint egy bolondos karneváli éjszakán a kalandos természetű királyné megszökött az udvari álarcosbálból és álöltözékben elvegyült a Párizs utcáin kavargó néptömegben. Az út szélén álló mézeskalácsos kofától elvett egy fánkot, ami annyira ízlett neki, hogy az egész kosár tartalmát megvásároltatta kísérőjével. Az ünnep múltával aztán a palotába hívatta a mézeskalácsos mestert, és a „know how” szabad értelmezésével a királyi cukrásznak adta át a gyártási titkot. Igaz, cukrásza finomított a „terméken”, tovább gazdagítva a paraszti csemegét, hogy a királyi lakomák igazán méltó koronája lehessen. (Receptje beignets néven vált híressé.)
A másik (az osztrák) legenda is az „alsóbb” néposztály csemegéjeként tartja számon ezt a tésztaféleséget. Bécs belvárosának egyik igen kedvelt kenyérboltja volt Krapfen pékmester sütödéje, amit dolgos özvegye férjének halála után is mindenki megelégedésére üzemeltetett. Történt azonban hogy egy alkalommal nem készült el a kenyér a szokott időben, és ezt egyre nagyobb zúgolódással fogadta az éhes vásárlóközönség. Mire a jó asszonyság elveszítette türelmét s a leghangosabban méltatlankodó vevője fejéhez akart vágni egy darabka nyers kenyértésztát. És ekkor lépett közbe a Sors – a dobás célt tévesztett, a tészta a tűzhelyen levő, forró zsírt rotyogtató lábosban kötött ki… Így sült meg az első, aranybarna „bécsi” fánk. Aki nem hiszi, járjon utána! Az azonban tény, hogy a bécsiek fánkját azóta is Krapfen-nek nevezik. (Van olyan változat is, amely szerint a derék Krapfen asszony férje urához akarta volna vágni a tésztát – természetesen még az életében –, … s ez talán még hihetőbb is volna.)
Az egyre népszerűbbé vált fánkot igazából egyetlen ország (nemzet) sem sajátíthatja ki magának, hiszen olaszhonban éppen olyan kedvelt, mint spanyolföldön, vagy akár a messzi Amerikában. Hiába különböznek a nevek, a lényeget tekintve ugyanarról van szó: churros, lukumadesz, Berliner, fritelle, lokma, tulomba, pampushky, zeppola, mallasadas, donut… Csak olasz nyelvterületen (tájegységenként) legalább harmincféleképpen lehet kérni! (Ízlelni már sokkal egyszerűbb. Bonissimo!)

„Éneklem a Fársáng napjait…”
Természetesen mi, magyarok sem maradhatunk ki semmi jóból! A mi gasztronómiai fánkon is gazdagon megterem a fánk. (És itt mindjárt leckét vehetünk a több jelentésű szavainkból is!)
Gazdagon idézhetnénk Künstlerné Virág Éva cikkéből (Magyar Nemzeti Levéltár honlapja; 2015.02.11.), ha hajdani jó magyar uraink farsangi és fánkpusztító élményeit szeretnénk elősorolni. Mert bizony farsang idején eszik-iszik-mulat s nem csak a magyar, hanem minden kultúrnép – olykor bizony a kulturáltság hagyományaira is fittyet hányva.
„Éneklem a Fársáng napjait s Dorottyát, / Ki látván a dámák bajos állapotját, / Carnevál s az ifjak ellen feltámada, / S diadalmat is nyert pártára únt hada. / Olly lármát, zendűlést, viadalt beszéllek, / Amillyet nem láttam, miolta csak élek…” – olvassuk Csokonai Vitéz Mihály Dorottya, vagyis A Dámák Diadalma a Fársángon furcsa vitézi versezetének Első könyvének első soraiban.
Lárma, zendülés, viadal – de főként, persze, jókedv és jó étkek (italok, nem is zárójelben!). Ez a farsang. „Óh, jaj, ezekben a napokban hány keresztény ember fordul a kegyelem világosságából a sötétség cselekedeteihez, vagyis a torkossághoz, az iszákossághoz, a bujálkodáshoz. Az efféle emberek a farsangban istenüknek választják az ördögöt, akit álarcos mulatsággal és fajtalan énekekkel dicsőítenek megvetvén Krisztust.” Így dörgött a 15. században a neves skolasztikus, Boldog Temesvári Pelbárt, mert bizony, „Jaj a világnak e botrányok és bűnök miatt.” (Pomerium de Tempore)
Hát, nem kedvesebb dolog akkor már inkább Pekry Erzsébet Szidónia grófnő 18. századi „confectes könyvéből” idézni a kovász nélküli fánk receptjét? (Ez a mi csörögé-nk őse.) „Végy egy fél font szép lisztet, és nyolc lót szitált nádmézet (cukor), elegyítsd öszve, ahoz tégy két kalán rózsa, vagy fahej vizet, két tyúktojás sárgáját is keverd a liszt és nádméz közé, gyurd meg a tésztát jó tejfellel, hogy ollyan kemény légyen, mint valami laskának való tészta, keverd addig míg sima lészen, nyújtsd ki ollyan vékonyon a jó késnek a foka, avagy talán annyire vastagabban, azután afféle formában kinyomván tedd a fa tányérra, melly a szép lisztel meg van hintve, ugy hogy edgyik a másikat ne érje – rántsd meg a sírban, hogy a természet szerint való mandulának szinek is légyen. Szép és jó.”

Mi fán(k) terem?
Fánkreceptekkel (is) egész könyvet lehetne megtölteni. Már csak azért is, mert a fánk olyan gyűjtőfogalom, amibe sok minden belefér. Bizony még az Ischler is! Hiszen nem kisebb „gasztroangyal” nevezi ezt Ischli fánk-nak, mint a híres színésznő Vizvári Mariska – 1000 receptet tartalmazó könyvében. (Sokatmondó adat, hogy a könyv 1944-es „legújabb” kiadását 10 ezer példányban nyomtatták ki. Igaz is, háború idején legalább a szemünkkel lakhassunk jól!)
És persze azt sem hihetjük, hogy minden fánkrecept pikk-pakk könnyen elkészíthető. Olvassunk csak bele özv. Szücs Antalné Bagossi Klára Eredeti Magyar Alföldi Szakácskönyvé-be (Szolnok, 1899). Az ő Dorong fánk-ját így kell (kellene? lehetne?) elkészíteni:
„Tíz deka vajat 6 tojássárgájával habzásit verünk, azután beleadunk 4 deka tejbe áztatott élesztőt, 2 kanál czukrot, egy kis sót, ¾liter langyos tejet és 1 ½liter lisztet. Ekkor jól felverve, mérsékelt meleg helyre tesszük és ha megkelt, kiszaggatjuk és ujjnyi vastagra kinyújtva, deszkára rakjuk s letakarjuk. Ekkor szabad helyen (kaminban [kandalló]) fatüzet csinálunk és 2 egészen egyforma, egyik oldallapján kissé ki vésett téglát, a fánk dorongnak azon leendő forgatása végett a tűz mellé állítunk. Mikor ez mind meg van, a dorongot a tűzön felmelegitjük, időnként egy-egy kis vajat öntve rá. Ha már a vaj sülni kezd a fán, a tésztát szépen rárakjuk (de jól kinyújtva, mert különben sütés közben leszakad.) Ha a fa egészen betelt, tojáshabbal igen jól megkenjük és törött czukros mandulával jól behintjük, ezt kézzel rányomogatjuk és jó parázs tűznél szép pirosra sütjük, sütés közben többször megöntözve vajjal, ha szépen megsült, lehúzzuk a formáról és a másikkal hasonlóan bánunk el, lehet ezt csőben is sütni, de hasonlíthatlanul jobb tűznél.” (Ezt persze kezdő háziasszonyoknak nem igazán ajánlanánk – mondjuk, egy lakótelepi konyhában. Különben, ezt a finomságot, ugye, kürtöskalácsként ismerhetjük!)

Sütőtökös tarte

2016-10-31

Fotók: Sebestyén László

Itt a sütőtök szezon, no meg persze a Halloween is, ezért ezzel a tökös-tarte-val készültem nektek! Egyszerű, könnyed, és ezzel az élénk narancssárga színnel plusz szemet gyönyörködtető – igazi őszi sütemény!

Hozzávalók (28 cm-es tarte formához):

Az omlós tészta:
180 g liszt
100 g mandulaliszt
100 g porcukor
egy csipetnyi só
150 g hideg vaj
2 tojás sárgája
A krém:
100 g mazsola
0,5 dl rum
800 g sütőtök
3 db tojás
130 g tejszín
130 g cukor
1 fél teáskanálnyi reszelt gyömbér
100 g pekándió

Elkészítése:
A lisztet a porcukorral egy tálba összeszitáljuk. A vajat 1 cm-es kockákra vágjuk és a lisztes cukorhoz adjuk, majd elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a többi alkotórészt is, majd gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, míg egy jól formálható tésztát nem kapunk. A tésztát a tálból enyhén belisztezett munkafelületre borítjuk. Alaposan átgyúrjuk – az eredmény sima, fényes tészta, amiből cipót formázunk, majd kissé lelapítjuk. Felhasználás előtt frissen tartó fóliába csavarva 20 percig a hűtőszekrényben pihentetjük. Onnan kivéve a tésztát enyhén lisztezett felületen 3-4 mm vastagra nyújtjuk, majd a tarte formát kibéleljük vele, villával megszurkáljuk és sütőpapírral lefedjük, s a formát nehezékképpen megtöltjük szárazbabbal vagy lencsével. 175 fokon 12 percig sütjük így, majd levéve róla a sütőpapíros nehezéket további 5-6 percig bent tartjuk a sütőben, míg kis színt kap.

A sütőtököt megpucoljuk, apró kockákra vágjuk, és egy kis vízen puhává pároljuk, majd botmixerrel krémesítjük, és félrerakjuk hűteni. A tejszínt a tojásokat és a cukrot jól összekeverjük. A mazsolát egy pici vízben felforraljuk, a rumot hozzáöntjük és leturmixoljuk, az így nyert krémet vékonyan elkenjük az omlóstészta aljában.

Elővesszük a kihűlt sütőtökpürét (nem baj, ha még kissé langyos), és összekeverjük a tojásos keverékkel, belekeverjük a gyömbért, és színültig töltjük a tarte-unkat, megszórjuk a pekándióval, és 20-30 percre visszatesszük a sütőbe, amíg megszilárdul.

Ha a krém nem fért bele a tésztába, akkor öntsük kis kerámiatálkákba, és vízfürdőbe szintén szilárdulásig süssük, így egy kis „tök-brûlée”-t kapunk – szintén isteni, és nem megy kárba semmi. A pekándiót erről se hagyjuk le!

Sajttorta friss gyümölccsel

2016-09-30

Fotók: Sebestyén László

Ezt a tortát keresztanyukám születésnapjára készítettem, mert ő szereti a könnyed gyümölcsös tortákat, nagy siker volt, sajnos másnap reggelre már senkinek se maradt, pedig többen is számítottunk rá.
Hozzávalók (18 cm-es kerek tortaformához):
Alj:
100 g zabpelyhes keksz
40 g vaj
Massza:
250 g Mascarpone
75 g tejföl
2 db tojás
1 biocitrom héja
1 biolime héja
2 evőkanál cukor
10 g vaníliás cukor
1 evőkanál kukoricakeményítő
1 csipetnyi só
Krém:
150 g eper
0,5 dl bodzaszörp
cukor
7 g keményítő
A tetejére:
szezonális friss gyümölcs

A torta aljához kekszmorzsára lesz szükségünk – ha van a konyhai gépünkön aprító, akkor pillanatok alatt elkészíthetjük azzal, de ha nincs, az sem okoz problémát. Vegyünk elő egy vastagabb zacskót, például mélyhűtő tasakot (a legjobb, ha simítózáras), rakjuk bele a kekszet, zárjuk le, és nyújtófával törjük apró darabokra.
A vajat olvasszuk meg, és a keksszel keverjük jól össze, majd nyomkodjuk a tortaforma aljába, és rakjuk hűtőbe, amíg elkészítjük a masszát. A sütőt 180 fokra melegítsük elő.
A tojásokat válasszuk szét, a fehérjét a sóval kézi habverő segítségével verjük kemény habbá. A Mascarponét a tejföllel, keményítővel keverjük simává, majd adjuk hozzá a vaníliás cukrot, a cukrot, a lime és a citrom héját, végül egyesével keverjük hozzá a tojás sárgáját, majd óvatosan forgassuk bele a felvert fehérjét.
A kekszaljat vegyük ki a hűtőből, majd a masszánkat terítsük el rajta, és körülbelül 30 percig süssük, a teteje kissé aranyszínű lesz, de a massza még nem teljesen szilárd. Vegyük ki a sütőből és hagyjuk teljesen kihűlni.
A tetejére kenjünk egy eperréteget, amit előtte bodzaszörppel megbolondítottunk. Ehhez az epret a szörppel felmelegítjük (ízlés szerint még cukorral is édesíthetjük), ha a gyümölcs megpuhult, akkor turmixoljuk, majd a pudingport egy kis bodzaszörppel simára keverjük, s hőkiegyenlítéssel a forró, turmixolt eprhez öntjük, és visszarakjuk. Folyamatos kevergetés mellett be fog sűrűsödni (hagyjuk, hogy forrjon 1 percig, így nem lesz keményítő íze)! Ezt az eperréteget eloszlatjuk a tortánkon, majd a megmosott gyümölccsel jól megpakoljuk, és máris fogyasztható.

Rózsaborsos brownie

2016-09-26

Fotó: Sebestyén László

A rózsabors gyakran feledésbe merül, pedig nagyon látványos fűszer, amit akár édességekbe is kombinálhatunk a merészebb ízek kedvelőinek. Ebben a tömény étcsokoládés tésztában egy-egy falatnál váratlanul ráharapunk egy pikáns rózsaborsra, ami után rögtön ott van a körte édes, gyümölcsös könnyedsége. Érdemes kipróbálni, és meglepni vendégeinket!

Hozzávalók
(25 x 25 cm-es tepsibe):
115 g vaj
65 g étcsokoládé
90 g barnacukor
2 db tojás
50 g liszt
6 g kakaópor
10 szem rózsabors

Körte réteg:
2 db puha körte
1 mokkáskanálnyi vanília eszencia
8 g keményítő

Hab:
250 g tejszín
fél rúd vanília
1 evőkanál porcukor

A dekorációhoz:
rózsabors

Elkészítése:
A sütőt előmelegítjük 170 fokra. A tepsit kivajazzuk, lisztezzük.
A vajat vízfürdőben megolvasztjuk, majd hozzáadjuk a csokoládét – kevergetjük, hogy az is minél hamarabb felolvadjon. A tojásokat a cukorral habosra keverjük, majd hozzászitáljuk a kakaót és a lisztet, a rózsaborsot belemorzsoljuk, végül az olvasztott vajas-csokoládét hozzácsurgatjuk és elkeverjük. A masszát beletöltjük a tepsibe, és 12-15 percig légkeverésen sütjük, akkor jó, ha a közepe még ragacsos.
A körtéket megpucoljuk, és apró kockákra vágjuk, kis lábosba rakjuk, hozzáadjuk a vanília eszenciát, és a keményítőt, majd forrásig főzzük. A kihűlt brownie-nk tetején ezt a körtekrémet egyenletesen elkenjük, majd hűtőben fél órát pihentetjük. Tálaláskor félkemény habot verünk a tejszínből, amit vaníliával és a porcukorral ízesítünk. Végül egy kevés rózsaborssal megszórjuk, és kerülhet is a tányérokra ez a könnyed, pikáns édesség!

Gluténmentes csokoládés-fügés torta

2016-09-20

Fotó: Sebestyén László

Ez a torta unokatestvérem 41. születésnapjára készült, gluténérzékenyek is bátran fogyaszthatják, és ez nem elvesz, sokkal inkább emel a tortakülönlegesség élvezeti értéken! A nagyon könnyed kakaós piskótalapokat sok-sok fügével bolondítjuk meg, és tortaépítményünk minden szintjén nyakon öntjük csokoládémousse-szal – nálunk egyértelműen nagy sikert aratott.

Hozzávalók (26 cm átmérőjű tortaformához):

Piskóta:
8 tojás
250 g cukor
70 g kakaópor

Krém:
1 dl tej
1 tojás sárgája
30 g cukor
250 g étcsokoládé
500 g tejszín
10 db füge

Csokimáz:
15 g víz
30 g cukor
30 g glükóz szirup
20 g cukrozott sűrített tej
2 lapzselatin
30 g étcsokoládé

A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját 100 g cukorral habosra keverjük, a fehérjét 150 g cukorral kemény habbá verjük. A sárgájához elkezdjük hozzászitálni a kakaót, majd felváltva hozzáadni a felvert fehérjét és a maradék kakaót is. Egy nagyon könnyed masszát kapunk.
4 db 26 cm átmérőjű tortaformát kipapírozunk, a masszát szétosztjuk a formákba, majd 200°C-on 15-20 percig sütjük. A piskóta akkor van kész, ha nem ragad az ujjunkhoz. A kész lapokat kivesszük a sütőből, és hagyjuk kihűlni.
A krémhez a tejet a tojássárgáját és a cukrot kikeverem, forráspontig főzöm, leveszem, hozzáadom az aprított csokoládét, és botmixer segítségével emulgálom. Félrerakom, míg 35-38 fokosra nem hűl. Közben a fügét apró kockákra vágom, a piskótalapokat kiemeljük a formákból, lehúzom róluk a sütőpapírt, a tejszínt lágy habbá verem, és a megfelelő hőmérsékleten a csokoládéval vegyítem – és máris elkészült a tökéletes mousse a tortánkhoz.
Ezt követően a tortaforma oldalát kipapírozzuk, és az első lapot a forma aljába helyezzük a krém ¼-ét elsimítjuk rajta, majd a füge 1/3-ával sűrűn megszórjuk. Jöhet a következő réteg piskóta, és így tovább – a felső csokirétegre már nem kerül füge. Egy éjszakára hűtőszekrénybe rakjuk művünket.

Másnap a mázhoz egy lábasba a vizet, a kristálycukrot és a glükózt 103°C kell összeforralni, majd ráöntjük a sűrített tejre és a hideg vízbe áztatott, lecsöpögtetett lapzselatinokra, végül az egészet a csokoládéra, és jöhet a botmixer! Az így elkészült 30-35 fokosan használom. Akár a tortaformában is betölthetem, akkor egy szép tükröt kapunk a torta tetejére, vagy kivehetjük a formából, az oldaláról leszedjük a lapokat, és egy rusztikus áthúzást készítünk, hogy a máz körben lecsurogjon a tortánkról.
Nagyon fontos, hogy a hideg tortát húzzuk át! Az áthúzás előtt tortánkat 10 percre akár áthelyezhetjük a mélyhűtőbe is, hogy a máz még szebben húzzon meg a tetején. További fél órára kerüljön a hűtőbe, utána dekorálhatjuk és tálalhatjuk.
Higgyék el, megéri a sok vesződés – az eredmény sokak örömére szolgál!

Töltött kagylótészta

2016-08-24

Hozzávalók 4 személyre
400 g csirkemell
1 db cukkini
1 nagy fej vöröshagyma
75 g Philadelphia krémsajt
150 g fetasajt
300 g nagy kagylótészta
1 nagy csokor petrezselyem
500 g paradicsom

Ez az étel remek vendégváró, előétel vagy akár egy komplett vacsora, mi ez utóbbinak fogyasztottuk.
A csirkemellet egészen apróra felkockázzuk, sóval, borssal ízesítjük. A hagymát felaprítjuk, a cukkinit apró csíkokra szeleteljük. Ha ezekkel az előkészületekkel megvagyunk, akkor egy nagy fazékba felteszünk vizet a tésztához, egy serpenyőbe pedig olívaolajt hevítünk. Az olajon megfuttatjuk a hagymát, majd hozzárakjuk a csirkemellet és megpirítjuk. Amikor szinte kész, hozzáöntjük a cukkinit és összeforgatjuk. Nem kell sokáig, hogy még kicsit ress maradjon. Ekkor hozzákeverem a felaprított petrezselymet, a krémsajtot és a fetát, ezzel elkészült a töltelékünk.

A tésztát a lobogó sós vízben al denté-re főzzük, leszűrjük, a forró vizet kicsepegtetjük belőle, és egy kiskanál segítségével gazdagon megtöltjük. Én a piacon többfajta paradicsomot vásároltam: sárga-, koktél-, ökörszív- és fürtös paradicsomot, ezeket gusztusosan felszeleteltem, és a töltött tészta mellé tálaltam, vagy a paradicsomokból csinálok egy salátaágyat és ezen sorakoztatom fel a kagylótésztákat.

A paradicsomot ízlés szerint ízesíthetjük, akár sóval, olívaolajjal, balzsamecettel, akár balzsamecet különlegességekkel, vagy a hagyományos ecetes-cukros lével.
Látványos, gyors és finom – mást nem is várunk egy fogástól!

Málnás-rózsavizes túrótorta

2016-08-17

(26 cm-es tortaformában)
Ezt az egyszerű és mégis nagyon látványos túrótortát bárki el tudja készíteni, nem kell más hozzá, csak egy kis türelem.
Hozzávalók:
Alja:
200 g zabpelyhes keksz
80 g vaj
Rétegek:
500 g krémtúró
3 evőkanál porcukor
1 teáskanál vaníliás cukor
300 g tejszínhab
1 bio citrom héja
4 lapzselatin
300 g málna
0,5 dl rózsavíz
70 g almalé
70 g cukor
20 g pudingpor

A tortaformát papírozzuk ki alul és oldalt. A torta aljához kekszmorzsára lesz szükségünk, ha van a konyhai gépünkön aprító, akkor pillanatok alatt elkészíthetjük azzal, de ha nincs, az sem okoz problémát. Vegyünk elő egy vastagabb zacskót, például mélyhűtő tasakot (a legjobb, ha simítózáras), rakjuk bele a kekszet, zárjuk le, és nyújtófával törjük apró darabokra a kekszet.
A vajat olvasszuk meg, és a keksszel keverjük jól össze, majd nyomkodjuk a tortaforma aljába.

A túrót a porcukorral, a vaníliás cukorral egy villa segítségével összedolgozom, a 300 g tejszínhabbal óvatosan lazítom, úgy, hogy a hab ne essen össze. A 4 lapzselatint hideg vízbe áztatom, majd felolvasztom (figyelem: nem szabad forrnia, csak olvadjon el). Hőkiegyenlítéssel a túrókrémhez adom, tehát először a zselatinhoz adok egy kevés túrókrémet, majd ezt hozzákeverem az egész krémhez. Végül, ha kell, porcukrot adok még hozzá, illetve egy kis citromhéjat.
A túró felét a kekszen elsimítom, félóráig hűtőben tárolom, amíg egy kicsit megszilárdul. Közben elkészítem a málnakrémet. A málnát (lehet fagyasztott is) a cukorral, pudingporral, rózsavízzel és az almalével összekeverem, és sűrűre főzöm – pár percig forralom, majd kicsit hűlni hagyom. Ha az első réteg túrónk megszilárdult, a főzött málna felét eloszlatom a túrón, ezzel a réteggel újra hűlni hagyom. Ezen elsimítom a maradék túrót, majd újabb hűtés után a málnát is.
A kész torta még pár órára a hűtőbe kerül, végül friss málnával – esetleg rózsával – dekorálom.