Termelők a Szimpla piacról

Múltkori bejegyzésem folytatásául, lássunk egy-két kedvencet: mindjárt itt van (illetve ott van!) a kedvenc szörpösöm – igaz, tőle inkább csak palackban lehet vásárolni. Ahogy belépünk a Szimpla Kert főkapuján – valamivel 9 óra után, s átküzdjük magunkat a hosszú kapualjon –, magába a kertbe kiérve kétfelé nyílik előttünk az út. Jobbra elfordulva, az első „négyzet” jobb felső csücskében kínálja portékáját, a szörpök, lekvárok, zöldségkrémek, fűszerolajak és különféle keverékek, mustárok gazdag egyvelegét az etyeki Bodor Tibor.

 

 

Termékei rögtön megállítják az embert, ezek a home made lekvárok, szörpök stb. üvegecskéi különösen szép, egységes és igényes címkékkel vannak ellátva. Tibor elmesélte, hogy azok tervezése, kivitelezése felesége ízlését és keze munkáját dicséri, mert tapasztalatuk szerint nem elég, hogy finom, friss és minőségi az áru, az egyedi megjelenés is nélkülözhetetlen. A címkéken a kedves rajzok mellett csupán a termék neve van feltüntetve, s ez feltűnő, hiszen nincs egységes márkanév. Ahogy megtudtam: ennek oka nagyon prózai – egyelőre még nem találtak rá az „igazira”. Azt talán mondani sem kell, hogy minden, amit Tiborék standján látunk: „saját termés”. Minden alapanyag a mintegy egyhektáros földjükön terem meg. 2010 novembere óta ez a család főállása, miután Tibor (átmeneti) munkanélküliként arra kényszerült, hogy valami hasznot is hozó elfoglaltságot találjon magának. Az első termékük egy csipkebogyó lekvár volt. A receptfelelős Bernadett (Tibor felesége) – aki egyáltalán nem mellékesen négy gyermek édesanyja is! –, Tiborra marad a termelés és az árusítás. Fél évtized tapasztalati alapján elmondhatják, hogy legkedveltebb termékeik a klasszikus málna- és bodzaszörp, de feltétlenül érdemes megkóstolni a citromos bazsalikom szörpjüket is, vagy éppen a különféle nyírfacukros változatokat. Tiborék különben a Szimpla háztáji piac mellett péntekenként megtalálhatók a törökbálinti piacon (12–17 óra között), illetve minden szombaton Biatorbágyon, a Faluház előtti téren (reggel 7-től 12-ig).

A vasárnapi reggelim elengedhetetlen tartozéka a friss fokhagymás túrókrém, amit György Ottó készít (kiválóan!) hétről hétre. Egyszerre mintegy 8-10 féle maga készített szendvicskrém sorakozik kis asztalkáján. Standját szintén a kerthelyiségben találjuk, a kapun belépve szinte ki sem lehet kerülni, hiszen kedves szóval és falatnyi kóstolóval köszönti a látogatókat. Bátran végigkóstolhatjuk kínálatát, csak a döntés nehéz utána: melyiket válasszuk. s bizony, nem ritka, hogy az ember nem tud egynél megmaradni…

Ottó Nagymarosról érkezik minden vasárnap, már az alapítás óta, és egyre bővülő választékkal: szendvicskrémek (turbolyás, fokhagymás, medvehagymás túrókrém, padlizsánkrém, gombakrém stb. – mindig a szezonnak megfelelően), zöldségkrémek, bolognai alapszósz, marinált gomba, ajvár (1 éves szavatossági idővel!). De hoz virágokat és fűszereket is. Kérdésemre – hogyan kezdett el foglalkozni mindezzel? –, az volt a válasz, hogy véletlenek sorozata kellett hozzá. Lássuk ezeket a véletleneket! Eredeti szakmája szerint gipszkartonozással foglalkozott, de egy szerencsétlen baleset folytán leszázalékolták, de nem bírta a semmittevést, meg hát, a család megélhetéséről is gondoskodnia kellett… Ekkortájt költöztek ki Nagymarosra, és hogy beszerezze a téli tüzelőt: az erdészhez fordult fakitermelői engedélyért. Kiderült azonban, hogy ehhez hivatalos OKJ-s papír szükséges, amihez viszont el kell végezni egy tanfolyamot. Hamarosan hirdettek is egy olyat a közelben EU-s támogatással, ám de a pályázathoz őstermelői igazolványra lett volna szükség. Így aztán Ottó kiváltotta, vagyis egyrészt „papírt szerzett” láncfűrész kezelésből, másrészt lehetőséget kapott rá, hogy őstermelőként is kipróbálja magát. Ma már 4500 négyzetméteres területen termeli meg mindazt, ami termékeinek kell, míg felesége reszortjai a virágok és a gyümölcsfák. Ottó a feldolgozást sem engedi ki a kezéből. Recepteket hol barátoktól- ismerősöktől kap, hol régi könyveket búj, vagy éppen külföldi nyaralás során nyer újabb ihletet. Az alapreceptek aztán sokat formálódnak a kezei között, a végeredményre – úgymond – már az anyjuk se ismerne rá…, ez teszi őket annyira különlegessé!

Ottó különben nem a dobozok, üvegecskék vagy a címkék varázsában hisz, szerinte a versenyelőny egy piacon egyet jelent a hiteles arccal: vagyis az állandósággal, a bizalommal, nem utolsósorban a kedves szóval. Már stukkós időszakában is így volt ezzel: csak azért vállalt felelősséget, amit ő maga csinált, így aztán mindig annyit vállalt, amiben személyesen benne tudott lenni – ma sem dolgozik tehát alkalmazottakkal, és a tudást (know how) is maximum a családon belül adja tovább. Az „eredményről” pedig ezúttal csak annyit, hogy nemrég egy londoni hölgy állt meg az asztala előtt egy György-üvegről levakart cetlivel, mondván: ő most direkt azért ült repülőre, hogy körülnézzen abban a kínálatban, ahol „ilyet tudnak”… Amikor belépett a Szimplába, ezt a papírfecnit kezdte mutogatni, s mert György urat itt mindenki jól ismeri, készségesen eligazították! Kell ennél nagyobb elismerés? – kérdezi csillogó szemmel a férfi; és nem is vár rá választ.

Nem volnék azonban igazi gasztroblogger, ha megelégednék a szavakkal – jó volna persze egy kicsit „közelebb hatolni” a György-féle titkokhoz. Otto nagyvonalú velem, s megosztja velem híres gombakrémjének receptjét (no persze, apró részletekkel nyilván adós marad).

Tehát íme, a György-féle gombakrém:

1 liter sós vizet felforralunk, és beledobáljuk a gombát (nem szükséges megpucolni), körülbelül 3-5 percig főzzük. Egy másik edénybe összeforraljuk a marináló levet: ecet, só, bors, kakukkfű. Befőttes üvegekbe rakjuk a gombát, majd leöntjük a forró lével. Az üvegeket lezárjuk, és száraz dunsztba rakjuk 6 órára. (Száraz, hűvös helyen 1 évig is tárolhatjuk.) Amikor a gombakrém bekeverésére kerül sor, akkor a polcról lekapunk egy üveg magunk által marinált gombát, leszűrjük a levét, ledaráljuk, és összekeverjük zöld fokhagymával, majonézzel, tejföllel, fehérborssal, sóval, olivaolajjal és egy kis citromlével. Nagyszerű mártogatós (vagy szendvicskrém). Mindenki saját ízlése szerint fűszerezheti. (És hát, ugye, éppen ez az! A György-féle „saját” ízlés.)

A piacon járva kihagyhatatlan állomás Hankó Zoltánék zöldségektől színes standja. Zoltán bátyja, Hankó László által termesztett zöldségeket hoz a piacra, keddtől szombatig a Fény utcai piacon találjuk, vasárnaponként természetesen a Szimplán. Honlapjuk a lilaburgonya.hu, a Facebookon is ilyen néven találhatjuk őket – érdemes követni, mert napra kész információkat kaphatunk a szezonális termékekről, sőt speciális recepteket is megosztanak velünk. Zoltánék árujában az a különleges, hogy a közel 10 fajta burgonyát lehet náluk kapni, de mára cukkiniből, padlizsánból, paradicsomból is többféle alakú és színű gazdagítja a kínálatot. Sőt, az olyan ritkább zöldségeket sem kell hiába keresnünk náluk, mint az édesburgonya, mangold, római saláta, vörös cikória.

Zoltánékhoz nagyrész visszajáró vásárlók jönnek, ez nem véletlen, tapasztalatból tudom a miértre a választ, hiszen én is idejárok, mióta felfedeztem őket, és bátran merem ajánlani másoknak is. A Szimpla piacról Zoltán azt mondja, hogy a hangulata egyfajta „hozzáadott érték” – Budapest különleges színfoltja, ettől több, mintha „csak” minőségi kínálat volna. Akik itt várják vásárlóikat kiváló termékeikkel, előbb-utóbb arcról ismerik fel a standjuknál megállókat – mint ahogy őket is a személyesség közvetlenségével szólítják meg látogatóik. A kölcsönös bizalom egyfajta védjegy – fogalmazom meg magamban. Rábízhatjuk magunkat.

Helyszín: Szimpla Kert, VII. kerület, Kazinczy u. 14. 
Időpont: minden vasárnap 9-14 
Facebook