Fotók: Sebestyén László
A spárga már az ókortól ismert és szeretett zöldség, ami az idők folyamán a közemberek számára feledésbe merült, azonban újabban újra fontos részét képezi a világ konyháinak. A középkorban csak a főúri családok asztalán volt megtalálható ez a gyógyító és finom növény, termesztése az 1900-as évektől vált jelentőssé. Én igazából Németországban ismerkedtem meg vele, hiszen ott áprilistól júniusig minden tele van spárgával – a piacok, az élelmiszerboltok, és az éttermek étlapjai. Hatalmas kultusza van a spárgának, spárgafesztiválokon mulat a német ember hétvégéken keresztül. Hogy a szezon mikor kezdődik az persze meglehetősen időjárásfüggő, mégis legtöbbször április közepe-vége jelenti a rajtot, a vége pedig hagyományosan június 24-e, legalábbis Németországban. Nagy örömömre itthon is egyre közkedveltebb a spárga, elmondhatom, hogy nem csak én konyhám gyakori kínálata.
A spárga (legyünk egy kicsit szakszerűek!) a liliomfélék családjába tartozik, és bizony nagy szerencse, hogy egy ilyen finom tavaszi „gyógyszerünk” van a zöldségrepertoárban. Ugyanis nagyon gazdag K, C, A, E, B vitaminokban és folsavban, valamint biztosítja szervezetünk számára a szükséges fehérjét, mangánt, foszfort és rostot. A spárga nem csak immunrendszerünk megerősítésében játszhat szerepet, de hasznosnak bizonyul különböző betegségek alternatív gyógyítására, nem beszélve arról, hogy milyen kitűnő diétás fogás, hiszen nagyon alacsony a cukor- és zsírtartalma.
Fogadjátok meg az intelmemet: spárgát csakis megbízható forrásból vásároljunk! A legjobb, ha kistermelői piacra megyünk, igaz, ezek általában csak szombat délelőttönként elérhetők, de nagyon megéri a hétvégi fáradságot (de persze ez általában is igaz, nemcsak ha spárgáról van szó!). A spárga kiválasztásánál fontos, hogy vékonyszárú legyen, tekintve, hogy a vastagabbak már fások, vagyis gyakran keserűek. Az ujjnyi vastagságú spárga számít zsengének, és az ilyen a legsokoldalúbban felhasználható. Vastagabb szárút inkább krémleves készítésére használjunk, ezeknek már az ára is kedvezőbb.
Vásárlás után én egy-két napon belül felhasználom, hiszen a spárgára különösen igaz, hogy csakis frissen az igazi. Arra is felhívom a figyelmet, hogy vannak olyan trükkök, amelyek segítségével könnyedén meg tudunk bizonyosodni arról, hogy igazán friss-e, vagyis minőségi a portéka.
Úgymint:
• a spárga feje legyen zárt;
• kemény és fényes legyen, ha be tudjuk nyomni az ujjunkkal (vagyis gumiszerű), akkor már öreg, és nem éri meg a vele való bajlódást;
• ha a szárak görbék, attól azonban nem kell megijedni – ízbeli különbség nincs, talán nehezebb dolgunk lesz a pucoláskor (de ha emiatt olcsóbban kínálják, akkor megéri);
• ha a spárga vége még friss, tehát ha kicsit megnyomjuk és nedvet ereszt, az jó jel;
• a fásság is a spárga végén ellenőrizhető;
• ha barnás a spárga, akkor kár a gőzért;
• a spárga tipikusan illatos termény – ha nincs illata, akkor íze sincs;
• vásárlás előtt nem megengedett tesztforma az ún. törésteszt: ha eltörjük a friss spárgát pattanó hangot ad.
És persze, a nagy kérdés, hogy fehér legyen-e vagy zöld?
Hogy melyik mellett döntünk az elsősorban ízlés dolga: a fehér spárga a neutrálisabb csemege íz, míg a zöld spárga a karakteresebb. És hogy ne csak a két véglet között mozogjunk: van olyan fehér spárga, ami a fejénél lilás vagy éppen sárgás, ez az íz skálán középen helyezkedik el.
Javaslat az előkészítésre.
Bármit is kezdünk a spárgánkkal, először is hámozzuk meg – olyan vastagon, hogy ne maradjon szálkás, mert később nehéz lesz elvágni, netán elrágni. Minél jobb minőségű a spárgánk annál vékonyabb réteget kell róla eltávolítani. A spárga feje a legértékesebb része, erre nagyon figyeljünk, megpucolni se kell! A végéből viszont körülbelül 2 centiméternyit mindenképpen le kell vágni. (Németországban a pucolt héjból és a levágott végekből készül a spárga leveshez az alaplé, hogy semmi se vesszen kárba!)
Főzése (több iskola szerint).
Ha nincs speciális spárgafőző edényünk, akkor vegyünk elő egy nagy lábost, amibe elfekszenek a megtisztított spárgaszárak, és csak annyi vizet töltsünk rá, hogy éppen ellepje. A kritikusok szerint ugyan ez nem a legmegfelelőbb módszer, mondván, hogy a víz túl sok ízt szív ki a zöldségből, ezért is figyeljünk arra, hogy a lehető legkevesebb vízzel tegyük föl. Adjunk hozzá sót, egy csipetnyi cukrot, egy kis citromlevet, valamint egy kanálka vajat. A vajat azért rakjuk bele, hogy a spárga magában tartsa az ízét, a só az ízesítéshez kell, a citrom azért, hogy szép fehér maradjon, a cukor pedig az esetleges keserűséget tompítja. Vastagságtól függően 15 perc az ideális főzésidő. (Zöld spárga esetén elegendő csupán néhány perc a lobogó vízben!)
Ha van spárgafőző edényünk, akkor álló helyzetben tudjuk párolni a spárgát. Ennek a módszernek az a nagy előnye, hogy nem vizezzük fel a spárgánkat. Csupán a spárgaszárak talpa áll vízben, a többi része a gőzben párolódik. A spárga talpától a fejéig egységesen 10-12 perc alatt megpuhul. Ezekben az edényekben van egy szűrő (olyasmi, mint a tésztafőzőkben), így nem kell őket a vízből kihalászni – egyetlen mozdulattal kiemelhetők, majd hagyjuk lecsöpögni. Ez a módszer azért is jó, mert a spárgafejeket túlfőzni főben járó bűn, ami a vízzel befedés esetén nehezen elkerülhető.
Ha azonban a spárgánkat a sütőben készítjük elő, akkor kapjuk a legintenzívebb ízt, hiszen nem vizezzük, és a spárgalé is megmarad a tepsinkben. De egy kis cukor hozzáadásával lágyan karamellizálhatjuk is. Süthetjük 5-6 darabonként alufóliába szorosan betekerve, sóval, cukorral és vajjal ízesítve, rácson 30-40 percig, 180 fokon. Vagy fektessük a spárgákat egy tepsibe, sóval, cukorral és vajjal ízesítsük, egy kis spárga alaplevet öntsünk alá (amit a levágott végekből és a héjából tudunk elkészíteni), majd a tepsit fedjük le alufóliával, és süssük 30-35 percig. (Minél több spárga sorakozik a tepsiben, annál tovább kell sütni!)
Az előzővel azonos módszerrel készíthetjük el a spárgákat sütőzacskóban is, ilyenkor leginkább arra kell ügyelni, hogy néha fordítsuk meg a zacskót, hogy biztosan semmi se égjen oda, illetve száradjon ki. (180 fokon 25-30 perc kell, hogykellően megpuhuljon.)
Hogy aztán mindezen előjáték után mi minden készülhet a spárgánkból, annak csak a képzeletünk szabhat határt.
Lehet egy klasszikus hollandi mártással tálalni, kínálhatjuk salátaként, szerepelhet pizza feltétként, de egy olaszos pastához is jól passzol, vagy jóféle prosciuttóval sütve előételként – sőt, akár már a reggeli omlettünket is megbolondíthatjuk vele.
Még tart a spárgaszezon – irány a piac!
