Itt a sütőtök szezon, no meg persze a Halloween is, ezért ezzel a tökös-tarte-val készültem nektek! Egyszerű, könnyed, és ezzel az élénk narancssárga színnel plusz szemet gyönyörködtető – igazi őszi sütemény!

Hozzávalók (28 cm-es tarte formához):

Az omlós tészta:
180 g liszt
100 g mandulaliszt
100 g porcukor
egy csipetnyi só
150 g hideg vaj
2 tojás sárgája
A krém:
100 g mazsola
0,5 dl rum
800 g sütőtök
3 db tojás
130 g tejszín
130 g cukor
1 fél teáskanálnyi reszelt gyömbér
100 g pekándió

Elkészítése:
A lisztet a porcukorral egy tálba összeszitáljuk. A vajat 1 cm-es kockákra vágjuk és a lisztes cukorhoz adjuk, majd elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a többi alkotórészt is, majd gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, míg egy jól formálható tésztát nem kapunk. A tésztát a tálból enyhén belisztezett munkafelületre borítjuk. Alaposan átgyúrjuk – az eredmény sima, fényes tészta, amiből cipót formázunk, majd kissé lelapítjuk. Felhasználás előtt frissen tartó fóliába csavarva 20 percig a hűtőszekrényben pihentetjük. Onnan kivéve a tésztát enyhén lisztezett felületen 3-4 mm vastagra nyújtjuk, majd a tarte formát kibéleljük vele, villával megszurkáljuk és sütőpapírral lefedjük, s a formát nehezékképpen megtöltjük szárazbabbal vagy lencsével. 175 fokon 12 percig sütjük így, majd levéve róla a sütőpapíros nehezéket további 5-6 percig bent tartjuk a sütőben, míg kis színt kap.

A sütőtököt megpucoljuk, apró kockákra vágjuk, és egy kis vízen puhává pároljuk, majd botmixerrel krémesítjük, és félrerakjuk hűteni. A tejszínt a tojásokat és a cukrot jól összekeverjük. A mazsolát egy pici vízben felforraljuk, a rumot hozzáöntjük és leturmixoljuk, az így nyert krémet vékonyan elkenjük az omlóstészta aljában.

Elővesszük a kihűlt sütőtökpürét (nem baj, ha még kissé langyos), és összekeverjük a tojásos keverékkel, belekeverjük a gyömbért, és színültig töltjük a tarte-unkat, megszórjuk a pekándióval, és 20-30 percre visszatesszük a sütőbe, amíg megszilárdul.

Ha a krém nem fért bele a tésztába, akkor öntsük kis kerámiatálkákba, és vízfürdőbe szintén szilárdulásig süssük, így egy kis „tök-brûlée”-t kapunk – szintén isteni, és nem megy kárba semmi. A pekándiót erről se hagyjuk le!