Neked Cake

Budapest

Mákos-szilvás tarte marcipánnal

fotó: Sebestyén László

Hozzávalók 8 személyre
Omlóstészta:
160 g liszt
120 g vaj
75 g porcukor
30 g kakaó
2 g só
1 db tojás
Töltelék:
30 g kekszmorzsa
500 g szilva
200 g marcipánmassza
2 evőkanál mák
50 g tejszín
3 tojássárgája
1 mokkáskanál fahéj
1 fél bio citrom reszelt héja
3 tojás fehérje
50 g cukor
A lisztet a vajjal összemorzsolom, majd gyors mozdulatokkal hozzágyúrom a porcukrot, sót, kakaót és a tojást, s addig dolgozom a tésztát, amíg szép fényes gömböt nem tudok formázni belőle. Ekkor fóliába csavarom, és 1 órán át hűtőszekrényben pihentetem. Enyhén lisztezett felületen 2-3 mm-esre nyújtom, és 12 cm átmérőjű kiszúróval köröket vágok belőle, melyeket még fél órát hidegen pihentetek. A sütőt 185°C-ra előmelegítem, a tésztakörökkel kibélelem a tarte formákat, az alját megszurkálom, és légkeveréssel 8 percig sütöm.
A morzsát szétosztom az omlóstésztával bélelt tarte-formákban, majd szilvagerezdekkel megtöltöm a kosárkákat. Az apróra vágott marcipánt a mákkal összedolgozom; csomómentes masszává keverjük a tejszínt és a tojássárgákat, fahéj és citrom hozzáadásával. A tojásfehérjét a cukorral kemény habbá verjük, ezzel lazítjuk a marcipános masszát. Befedjük vele a kosarakat, és 165°C-on további 20-25 percig sütjük.

Hull a szilva…

Itt az iskolakezdés, és hogy valami örömmel is járjon: érnek az őszi gyümölcsök, ezek közül most a szilvához nyújtok pár alternatív kulináris javaslatot – mit is kezdjünk vele… akkor, amikor nem jóféle párlat formájában szeretnénk fogyasztani. Természetesen itt vannak a nagy klasszikusok, mint a szilvás gombóc, derelye, szilváspite, szilvás táska, szilvalekvár, ezeket se hanyagoljunk, de lássunk néhány új receptet is!
Az én receptjeimet kissé rafinált klasszikusoknak nevezhetnénk – hétvégi ebédhez, de uzsonnának csomagolva is isteniek.

Fotó: Sebestyén László

Morzsás szilvás pite

Hozzávalók 12 személyre
250 g cukor
250 g vaj
4 tojás
1 vaníliarúd
1 evőkanál rum
250 g liszt
5 g sütőpor
80 g dió
1 kg szilva
A morzsához:
115 g liszt
50 g darált dió
100 g cukor
100 g vaj
1 teáskanál fahéj
A cukrot a puha vajjal és a vaníliarúd kikapart magjával habosra keverjük. A tojásokat egyesével hozzákeverjük. A lisztet a sütőporral összeszitáljuk, a diót durvára vágjuk és beletesszük, majd apránként a vajas keverékhez adjuk, a kanál rumot hozzácsurgatjuk, és az így nyert masszát egy vajazott, kilisztezett 40 x 20 cm-es tepsibe elsimítjuk. A mosott, félbevágott szilvákat sűrű sorokban ráhelyezzük.
A morzsához a vajat megolvasztjuk, egy edényben a cukrot, fahéjat, diót, lisztet összekeverjük, az olvasztott vajjal, egy villa segítségével, jól összedolgozzuk, majd egyenletesen elmorzsoljuk a szilvák tetején. A pitét 180°C-on 45-50 percig sütjük.

Sokfűszeres pogácsa

Gergő barátom átjött hozzánk, eldicsekedtem neki a frissen ültetett fűszernövény ágyásommal. Szó szót követett, és azonnal alkotni is kellett valami újat, valami finom nassolni valót – így született ez a pogácsa. Variáljátok kedvetekre a kedvenc zöldfűszeritekkel!

Fotó: Sebestyén László

Hozzávalók:
500 g liszt
100 g tejföl
250 g vaj
30 g élesztő
2 dl tej
1 evőkanál cukor
1 tojás
20 g só
Friss fűszernövény – ízlés szerint, akár vegyesen is: rozmaring, kapor, tárkony, kakukkfű, oregánó stb.
Kenéshez:
1 tojás

A lisztet átszitáljuk, a sót, cukrot, tejfölt, vajat, tojást, élesztőt, tejet és az apróra vágott fűszernövényeket összegyúrjuk, dagasztjuk, amíg szép homogén tésztát nem kapunk. Egy órát kelesztjük, majd lisztezett felületen 3 cm vastagra kinyújtjuk, ezt követően kiszaggatjuk, és sütőpapírozott tepsire sorakoztatjuk. Újabb fél órát pihentetjük így, majd a felvert tojással megkenjük és 200 fokon 15-20 percig sütjük. A sülő pogácsa illata fantasztikus mediterrán illatot varázsol a lakásba.

Kakukkfüves-barackos tarte

Fotók: Sebestyén László

Hozzávalók:
250 g liszt
csipetnyi só
125 g vaj
1 evőkanál tej
100 g cukor
2 tojás sárgája
Első réteg:
500 g sárgabarack
2 szál kakukkfű
60 g cukor
15 g keményítő
Második réteg:
4 tojás
120 g cukor
10 g vaníliás cukor
120 g mascarpone
120 g tejföl
160 g túró
20 g keményítő

A lisztet a vajjal összemorzsoljuk, majd gyors mozdulatokkal hozzágyúrjuk a cukrot, sót, tejet és a tojássárgákat, addig dolgozzuk a tésztát, amíg egy szép fényes gömböt nem tudunk formázni belőle. Ekkor frissentartó fóliába csavarjuk, és 1 órán át hűtőszekrényben pihentetjük. Enyhén lisztezett felületen 2-3 mm-esre nyújtjuk, kibéleljük vele a 30 cm átmérőjű tarte-formát, és még további félórát pihentetjük a hidegen.
A sárgabarackot kimagozzuk, a cukorral és a kakukkfűvel felfőzzük (ízlés szerint rakhatunk bele több cukrot is). 10 percig takarékon hagyjuk főni, néha meg-megkeverve, hogy ne kapjon oda. Kivesszük a fűszernövényt, és botmixerrel simára turmixoljuk a barackot. A keményítőt egy kis hideg vízzel kikeverjük, majd hőkiegyenlítés céljából hozzáadunk egy kis barackot, végül az egészet vissza a lábosba. Forrásponton főzzük 2-3 percig, míg besűrűsödik, és a keményítőíz kiforr belőle, majd hagyjuk hűlni.
Az egésztojásokat a cukorral habosra keverjük. A túrót áttörjük, mascarponéval, tejföllel, vaníliás cukorral és a keményítővel kikeverjük, majd a tojáshabhoz adjuk.
A sütőt 185 fokra előmelegítjük. A kinyújtott omlós tésztánkon a barackot elsimítjuk, majd a krémünkkel teletöltjük a formát, és 35-45 percig sütjük, míg szép aranybarna nem lesz a teteje. Langyosan és hidegen egyaránt kitűnő – nálam ez az idei nyári sláger!

Nektarinos panna cotta

Fotó: Sebestyén László

Hozzávalók (4 személyre):
250 g tejszín
250 g tej
40 g cukor
1 vaníliarúd
csipetnyi só
6 lapzselatin
2 db nektarin

A tejet a tejszínnel, a cukorral, a vanília kikapart magjával és a csipetnyi sóval felfőzzük, miközben a lapzselatinokat hideg vízbe áztatjuk. Forráspont előtt abbahagyjuk a főzést, a kinyomkodott zselatinokat belerakjuk, majd 4-5 percig kevergetve hűtjük. Üvegtálalókba, poharakba porciózzuk, majd 4-5 órára hűtőszekrénybe rakjuk, hogy behúzzon a zselatin. Egy nektarint a panna cotta mellé szeletelve tálalunk, a másikat frissen leturmixoljuk, és öntetként kínáljuk.

Sárgabarack hab

Fotó: Sebestyén László

Hozzávalók (4 személyre):
250 g sárgabarack
200 g tejszín
50 g cukor
2 tojás fehérje
csipetnyi só
1 csepp vaníliaeszencia
1 mokkáskanálnyi citrom leve

Forraljunk egy kis lábasba vizet, egyesével rakjuk bele a barackokat 1 percre, hogy könnyen le tudjuk húzni a héját. Ha megpucoltuk az összes barackot, akkor 30 g cukorral, a vaníliával és a citrom levével botmixer segítségével turmixoljuk össze, majd rakjuk félre kihűlni. A tojás fehérjét a csipetnyi sóval és a maradék cukorral kemény habbá verjük. A tejszínt is stabil habbá verjük, és egymás után a fehérjét és a tejszínhabot óvatosan hozzákeverjük a sárgabarackoz, majd hideg poharakba töltjük, és fogyasztásig – de nem több mint 3 órára! – hűtőszekrénybe rakjuk. A hab összeesik, ezért nem szabad túl sokáig váratni.

Múzsa csókja

Hozzávalók:

150 g vaj
80 g cukor
6 g vaníliás cukor
2 tojás
150 g liszt
4 g sütőpor
1 citrom leve és héja

Fotó: Sebestyén László

A puha vajat a cukorral és a vaníliás cukorral jó habosra kikeverjük, a tojásokat egyesével hozzáadjuk, majd a citrom héját és levét is bele, végül a sütőporral összekevert lisztet aláforgatjuk. Az elkészült masszánkat vajazott és lisztezett formába kanalazzuk. Én rögtön egyszemélyes adagokat sütöttem ki, ami nagyon praktikus piknikezés esetén. Ha nincs ilyen formánk, akkor egy kisebb kuglófforma éppúgy megfelel. 180 fokon 20-25 percig sütjük, tűpróbával ellenőrizhetjük, hogy jól átsült-e.
A receptben a citromot bátran helyettesíthetjük, vagy még fokozhatjuk az ízhatást!

Variációk:
• citrom–lime
• citrom–mák
• narancs–étcsokoládé darabok
• pisztácia–kandírozott gyömbér
• kandírozott és aszalt gyümölcsök
• rumos mazsola

Gyümölcs sushi

Hozzávalók:
175 g kerek szemű rizs
csipetnyi só
2 evőkanál méz
1 rúd vanília
200 g kókusztej
200 g gyümölcs (eper, mangó, barack, kiwi stb.)
2 db rizspapír

Fotók: Sebestyén László

Mártogatóshoz:
50 g kókusztejszín
1 teáskanál matchapor
1 evőkanál kókuszvirág cukor

A rizst öntsük egy szűrőbe, és folyóvíz alatt mossuk át, majd rakjuk egy lábasba, öntsünk hozzá 350 ml vizet, adjuk hozzá a mézet, a vanília kikapart magját és a sót, majd fedjük le, forraljuk fel, és fedő alatt főzzük takarékon 15 percig (a fedőt ne emelgessük). Ezek után zárjuk el, a fedőt takarjuk be konyharuhákkal, és így hagyjuk további 10-15 percig, majd a kókusztejet öntsük hozzá, keverjük el, és hagyjuk, hogy kicsit magába szívja – így hűljön a rizs. E közben készítsük elő kedvenc gyümölcseinket, mossuk meg, pucoljuk meg és vágjuk vékony csíkokra őket. A bambusz sushi-tekerőre fektessünk egy fóliát, a rizslapot áztassuk 5 másodpercig langyos vízbe, majd fektessük a fóliára. Kezdődhet a sushi készítés legizgalmasabb része: ízesítsünk, és tekerjünk! A rizslapunk 2/3-án terítsük el fél cm vastagon a rizsünket, és az elejére töltsük be a gyümölcsöket… akár egy csíkon belül is variálva, kombinálva őket. Ha ezzel kész vagyunk, a bambusztekerő segítségével kezdjük el feltekerni a rizslapot, úgy, hogy közben lehúzzuk a fóliát. Az így kapott tekercsből tudunk úgynevezett maki sushikat szeletelni – szeletelés előtt érdemes hűtőszekrényben egy félórát pihentetni. Másik lehetőség, hogy az előbbiek szerint a rizslapot beterítjük a rizzsel, megszórjuk kókuszreszelékkel vagy darált magvakkal, liofilizált gyümölcstörmelékkel fóliát terítünk rá, és megfordítjuk – a rizslapos feléről lehúzzuk a fóliát, és most itt töltjük meg gyümölccsel, majd a fentiek szerint tekerjük és szeleteljük. Így készül a big makink, tehát a „kifordított tekercs”. A maradék rizsből pedig készítsünk nigiri sushit, ami kézzel formázott ovális gombóc, erre fektetjük rá a gyümölcsszeleteket, amit rizslap-csíkkal rögzíthetük.
A mártogatóshoz, a kókusztejszínben a matchaport és a kókuszvirág cukrot csomómentesen elkeverjük, és üvegcsébe csomagolva vihetjük is magunkkal a piknikre.

Spárgás quiche

Hozzávalók:
(a tésztához)
100 g vaj
180 g liszt
4 evőkanál hidegvíz
½ mokkáskanál só

(a töltelékhez)
2 tojás
2 dl tejszín
50 g reszelt sajt
50 g parmezán
szerecsendió
só
bors
250 g spárga

Fotó: Sebestyén László

A vajat, a lisztet, a sót és a vizet gyors mozdulatokkal összedolgozzuk, gombócot formálunk a tésztánkból és fóliába tekerve egy órát hűtőben pihentetjük. 6 db 10 cm átmérőjű gyűrűben sütöttem ki őket, hogy szintén gusztusosan lehessen porciózni kint a szabadban. A tésztát lisztezett felületen vékonyra kinyújtjuk, majd kibéleljük a gyűrűket, a tészta alját megszurkáljuk, és mielőtt kisütnénk, hűtőszekrényben pihentetjük félórát. Majd 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük, úgy, hogy a tetejére sütőpapírt fektetünk, és száraz babbal nehezékképpen megtöltjük. 10 percig így sütjük, majd levesszük a sütőpapírt és további 5 percig sütjük. A spárgát megpucoljuk és szeletekre vágjuk, a sajtokat lereszeljük, a tojást a tejszínnel összekeverjük, és ízlés szerint fűszerezzük a sóval, borssal és szerecsendióval. A kosárkákba rakunk egy kis reszelt sajtot, a spárgákat belefektetjük, ismét megszórjuk sajttal, majd teletöltjük a tejszínes keverékkel, és addig sütjük, amíg megszilárdul és egy kis színt kap. Parmezánforgáccsal és csírával tálalhatjuk, vagy csomagolhatjuk természetesen a piknikhez.

Spárga (kötözni való bolond, aki nem kedveli)

Fotók: Sebestyén László

A spárga már az ókortól ismert és szeretett zöldség, ami az idők folyamán a közemberek számára feledésbe merült, azonban újabban újra fontos részét képezi a világ konyháinak. A középkorban csak a főúri családok asztalán volt megtalálható ez a gyógyító és finom növény, termesztése az 1900-as évektől vált jelentőssé. Én igazából Németországban ismerkedtem meg vele, hiszen ott áprilistól júniusig minden tele van spárgával – a piacok, az élelmiszerboltok, és az éttermek étlapjai. Hatalmas kultusza van a spárgának, spárgafesztiválokon mulat a német ember hétvégéken keresztül. Hogy a szezon mikor kezdődik az persze meglehetősen időjárásfüggő, mégis legtöbbször április közepe-vége jelenti a rajtot, a vége pedig hagyományosan június 24-e, legalábbis Németországban. Nagy örömömre itthon is egyre közkedveltebb a spárga, elmondhatom, hogy nem csak én konyhám gyakori kínálata.

A spárga (legyünk egy kicsit szakszerűek!) a liliomfélék családjába tartozik, és bizony nagy szerencse, hogy egy ilyen finom tavaszi „gyógyszerünk” van a zöldségrepertoárban. Ugyanis nagyon gazdag K, C, A, E, B vitaminokban és folsavban, valamint biztosítja szervezetünk számára a szükséges fehérjét, mangánt, foszfort és rostot. A spárga nem csak immunrendszerünk megerősítésében játszhat szerepet, de hasznosnak bizonyul különböző betegségek alternatív gyógyítására, nem beszélve arról, hogy milyen kitűnő diétás fogás, hiszen nagyon alacsony a cukor- és zsírtartalma.

 

Fogadjátok meg az intelmemet: spárgát csakis megbízható forrásból vásároljunk! A legjobb, ha kistermelői piacra megyünk, igaz, ezek általában csak szombat délelőttönként elérhetők, de nagyon megéri a hétvégi fáradságot (de persze ez általában is igaz, nemcsak ha spárgáról van szó!). A spárga kiválasztásánál fontos, hogy vékonyszárú legyen, tekintve, hogy a vastagabbak már fások, vagyis gyakran keserűek. Az ujjnyi vastagságú spárga számít zsengének, és az ilyen a legsokoldalúbban felhasználható. Vastagabb szárút inkább krémleves készítésére használjunk, ezeknek már az ára is kedvezőbb.

Vásárlás után én egy-két napon belül felhasználom, hiszen a spárgára különösen igaz, hogy csakis frissen az igazi. Arra is felhívom a figyelmet, hogy vannak olyan trükkök, amelyek segítségével könnyedén meg tudunk bizonyosodni arról, hogy igazán friss-e, vagyis minőségi a portéka.

Úgymint:
• a spárga feje legyen zárt;
• kemény és fényes legyen, ha be tudjuk nyomni az ujjunkkal (vagyis gumiszerű), akkor már öreg, és nem éri meg a vele való bajlódást;
• ha a szárak görbék, attól azonban nem kell megijedni – ízbeli különbség nincs, talán nehezebb dolgunk lesz a pucoláskor (de ha emiatt olcsóbban kínálják, akkor megéri);
• ha a spárga vége még friss, tehát ha kicsit megnyomjuk és nedvet ereszt, az jó jel;
• a fásság is a spárga végén ellenőrizhető;
• ha barnás a spárga, akkor kár a gőzért;
• a spárga tipikusan illatos termény – ha nincs illata, akkor íze sincs;
• vásárlás előtt nem megengedett tesztforma az ún. törésteszt: ha eltörjük a friss spárgát pattanó hangot ad.
És persze, a nagy kérdés, hogy fehér legyen-e vagy zöld?

Hogy melyik mellett döntünk az elsősorban ízlés dolga: a fehér spárga a neutrálisabb csemege íz, míg a zöld spárga a karakteresebb. És hogy ne csak a két véglet között mozogjunk: van olyan fehér spárga, ami a fejénél lilás vagy éppen sárgás, ez az íz skálán középen helyezkedik el.

 

Javaslat az előkészítésre.
Bármit is kezdünk a spárgánkkal, először is hámozzuk meg – olyan vastagon, hogy ne maradjon szálkás, mert később nehéz lesz elvágni, netán elrágni. Minél jobb minőségű a spárgánk annál vékonyabb réteget kell róla eltávolítani. A spárga feje a legértékesebb része, erre nagyon figyeljünk, megpucolni se kell! A végéből viszont körülbelül 2 centiméternyit mindenképpen le kell vágni. (Németországban a pucolt héjból és a levágott végekből készül a spárga leveshez az alaplé, hogy semmi se vesszen kárba!)

Főzése (több iskola szerint).
Ha nincs speciális spárgafőző edényünk, akkor vegyünk elő egy nagy lábost, amibe elfekszenek a megtisztított spárgaszárak, és csak annyi vizet töltsünk rá, hogy éppen ellepje. A kritikusok szerint ugyan ez nem a legmegfelelőbb módszer, mondván, hogy a víz túl sok ízt szív ki a zöldségből, ezért is figyeljünk arra, hogy a lehető legkevesebb vízzel tegyük föl. Adjunk hozzá sót, egy csipetnyi cukrot, egy kis citromlevet, valamint egy kanálka vajat. A vajat azért rakjuk bele, hogy a spárga magában tartsa az ízét, a só az ízesítéshez kell, a citrom azért, hogy szép fehér maradjon, a cukor pedig az esetleges keserűséget tompítja. Vastagságtól függően 15 perc az ideális főzésidő. (Zöld spárga esetén elegendő csupán néhány perc a lobogó vízben!)
Ha van spárgafőző edényünk, akkor álló helyzetben tudjuk párolni a spárgát. Ennek a módszernek az a nagy előnye, hogy nem vizezzük fel a spárgánkat. Csupán a spárgaszárak talpa áll vízben, a többi része a gőzben párolódik. A spárga talpától a fejéig egységesen 10-12 perc alatt megpuhul. Ezekben az edényekben van egy szűrő (olyasmi, mint a tésztafőzőkben), így nem kell őket a vízből kihalászni – egyetlen mozdulattal kiemelhetők, majd hagyjuk lecsöpögni. Ez a módszer azért is jó, mert a spárgafejeket túlfőzni főben járó bűn, ami a vízzel befedés esetén nehezen elkerülhető.
Ha azonban a spárgánkat a sütőben készítjük elő, akkor kapjuk a legintenzívebb ízt, hiszen nem vizezzük, és a spárgalé is megmarad a tepsinkben. De egy kis cukor hozzáadásával lágyan karamellizálhatjuk is. Süthetjük 5-6 darabonként alufóliába szorosan betekerve, sóval, cukorral és vajjal ízesítve, rácson 30-40 percig, 180 fokon. Vagy fektessük a spárgákat egy tepsibe, sóval, cukorral és vajjal ízesítsük, egy kis spárga alaplevet öntsünk alá (amit a levágott végekből és a héjából tudunk elkészíteni), majd a tepsit fedjük le alufóliával, és süssük 30-35 percig. (Minél több spárga sorakozik a tepsiben, annál tovább kell sütni!)
Az előzővel azonos módszerrel készíthetjük el a spárgákat sütőzacskóban is, ilyenkor leginkább arra kell ügyelni, hogy néha fordítsuk meg a zacskót, hogy biztosan semmi se égjen oda, illetve száradjon ki. (180 fokon 25-30 perc kell, hogykellően megpuhuljon.)
Hogy aztán mindezen előjáték után mi minden készülhet a spárgánkból, annak csak a képzeletünk szabhat határt.
Lehet egy klasszikus hollandi mártással tálalni, kínálhatjuk salátaként, szerepelhet pizza feltétként, de egy olaszos pastához is jól passzol, vagy jóféle prosciuttóval sütve előételként – sőt, akár már a reggeli omlettünket is megbolondíthatjuk vele.

Még tart a spárgaszezon – irány a piac!

Eper és mangalica

Meggyes libamájtorta Oliva étterem, Veszprém

Az jutott eszembe, hogy vajon az idei gasztromajális (Gourmet Fesztivál) rendezőinek eszébe jutott-e az 1970-es amerikai film, Eper és vér, amely a vietnami háború ellen lázongó amerikai ifjúság egyfajta kultfilmje volt, de ha nem, akkor sem biztos, hogy találhattak volna ellentétesebb fogalmakat rendezvényük téma-meghatározásához, mint e két szó. Kicsit olyan ez, mint a langyos kacsazsír két kockacukorral – ám aki csak egy félórát is időzött kint ezen a hétvégén a Millenáris parkban, gyorsan túlteszi (túltette) magát a kezdeti meglepetésen. Végül is… micsoda gazdag lehetőség rejlik e kétféle minőségben! A gyümölcsök királynője (egyfelől): az eper – és a húsok csúcsminősége (másfelől): a mangalica „gyesznó” (úgy értve, hogy disznó).

Disznó szerencséje van mindenkinek, aki vendég lehet e gazda kínálatú négynapos fesztiválon, ahol szem-szájnak ingere, bármerre tekint is az ember. Sztárséfek a világ minden tájáról, hogy csak a szlovák Ana Rost, a Michelin-csillagos lengyel Wojciech Amarót, s a mi Bocuse d’Or-os Széll Tamásunkat és csapataikat említsem meg, de persze nem megfeledkezve Palágyi Eszter (Costes), Mészáros Ádám (Onyx), Sárközi Ákos (Borkonyha) és Tiago Dabarigo (Costes Downtown) nevéről sem – feledhetetlen élményben van/volt részük azoknak, akik megcsodálhatták/-ják bemutatójukat, pláne, akik helyet foglalhatnak az exkluzív ebéd-, illetve vacsoramenüt kínáló asztalaiknál! –, több mint száz kiállító vonultatja fel pazar fantáziáról tanúskodó ételkölteményeit az eper és a mangalica jegyében.
Bemutatók, workshop, babakonyha, kézműves foglalkozások, séf-suli… De mindenekelőtt: ízek, ízek, ízek. Megunhatatlan változatossággal.

  • Mangalica és társai

Ismerjük meg hazánk legkiválóbb éttermeit és borászatait. Kinálat a streetfoodtól a fine diningig terjed, mindenki megtalalhatja a kedvére valót. Az Oliva étterem kínálta Meggyes libamájtortából kétszer is vettem.

Nézzétek a képeket!

Greenhouse

Nagyon szeretek csapatban dolgozni, mert akkor az egész végeredmény olyan összhangot mutat, ami igazán szemet gyönyörködtető. A részletekben rejtik a titok, sok munka előzte meg ezeket a csodálatot képeket, de minden perc megérte. Imádtam ezt a munkát a Barefoot Wedding Style csapattal, aminek én is részese vagyok. Ez a nem hagyományos fotósorozat egy elhagyatott üvegházban készült, nézzétek, remélem nektek is tetszeni fog!

Csapat, koncepció: Barefoot Wedding Style
Fotó: Csomor Petra és Sólyom Balázs – Just Stay Natural
Digitális kisfilm: Buday Dániel
Super8-as kisfilm: Lévai Dóra – Super8love
Dekor: Huszár Zsanett és Varsányi Erzsébet – Odú Design
Virág: Farkas Dóra és Járay Janka – Bloom flowers and design Budapest
Grafika: Ripszám Eszter – Esteripsam
Desszert: Kocsis Regina – NekedCake
Közreműködők:
Modell: Mikóczi Barbara
Haj: Herbert Kornél – Kornel Hairbert
Smink: Szlameniczky Zita – Szlamizita
Ruha: Cselényi Eszter – Celeni
Gyűrű: Bézi
Kiegészítők: ArtKRAFT
Kerámia: Hér

Egy igazán „fogunkra” való Al Dente!

Fotók: Sebestyén László

Anna és Marco tavaly nyitotta meg, a Krúdy utcában, a Mikszáth tér tövében kis olasz éttermét, az Al Dentét. Folyamatos „szülői” felügyelet mellett üzemel tavaly május óta rendületlenül ez a számomra igazán autentikus kis trattoria. Mitől is hagyományos egy olasz étterem? Az persze sose baj, ha a tulajdonos ízig-vérig olasz – mint Marco. Torinóból származik, és a szerelemnek köszönhető (feladva az örökös ingázást), hogy végül Budapesten teremtett magának egy falatnyi Olaszországot. Kezdte ezt a Bródy Sándor utcában levő kávézójukkal, a Café Torinóval, s már ott is magától értetődött, hogy a kávé mellé étel is dukál, így tehát már csak egy „lépés” – meg persze az a sokat emlegetett véletlen – kellett ahhoz, hogy megtegyék a Bródytól a Krúdyig tartó utat (miközben – úgymond – „irodalmilag” is jó társaságban maradhattak).

Marcónak mindez amúgy is a vérében van, igaz, végzetségét tekintve agrárközgazdász, de mint minden olasz ő is biztosan mozog a konyha és a terített asztalok világában. Pláne, hogy talált  egy igazi olasz séfet, aki éppenséggel az olasz gasztronómiai Mekkából, a dél-olasz Pugliából származik, és az anyatejjel szívta magába a főzés és a sütés tudományát, családi éttermükben. Ezt a „mama konyhája” érzést teremtette meg nekünk is, ebben a belvárosi miliőben.

Az Al Dentébe betérve mindig szezonálisan változó étlap fogad bennünket, ahol az első kellemes meglepetés, a széles választék, ami túlmutat a pizzák és a tészták világán (de persze nekem szinte nem is kell „továbblapoznom”, hiszen mindenkori kedvencem a Tagliatelle Parma e Spinaci (a pármai sonkás, spenótos tagliatelle). Napi menükén háromféle tészta kínálja magát: egy húsos, egy halas és egy vegetáriánus. A konyhában szinte csakis olasz alapanyagokat használnak, és a halételek választéka is azért ilyen széles, mert végre megtalálták a frisshalas beszállítójukat is, aki egyenesen a „tengeri pecabot” végéről hozza a halat Pestre.
A látványkonyha egyfajta bizonyságot nyújt a vendégnek, hiszen minden a szeme előtt történik, és elmondhatom, hogy Uccio, a séf profizmusa mindenkit elkápráztat, ahogy azon a szűk néhány négyzetméteren mozog (mit mozog – vezényel!), a pizzaposzt és a bár között.

A húsételek közül az abszolút kedvenc a Torta carré alla Bismarck, amely „titokzatos” név nem mást takar, mint egy mindenféle jóval megrakott borjúhátszínt (ide most egy nagy nyelés hangját tessék elképzelni!) – s hogy mit keres Itália „földjén” a német Vaskancellár, maradjon az ő titkuk (igaz, ki ne ismerné klasszikus „gasztronómiai” mondását?!: „A törvények olyanok, mint a kolbász. Jobb, ha nincs ott az ember, amikor készülnek.”).
Kényes kérdés, de megkerülhetetlen!
Az adagok igen tisztességesek; nem maradtok hát éhesek, és igen, az árak is… a földön (magyar földön!) járnak. Az étel persze önmagában még nem minden, de… a magam részéről a kiszolgálásban sem találtam eddig még hibát. Itt mindenki kedves, vidám, laza, és az sem ritka, hogy amolyan jó délies szokás szerint maga Uccio is kijön a pult mögül, hogy megbizonyosodjék munkájának sikeréről. A séf is ember! Néha ő is vágyik egy-egy dicsérő szóra – a legjobb persze, ha olaszul próbálkozunk vele…

Mindezért nem meglepő tehát, hogy ez az alig néhány asztalos étterem máris komoly törzsközönségre számíthat. A rendelésnél egy dologra azonban feltétlenül figyelnünk kell! A Séf úr imádja a chilit, és bizony, néha meg-meg tud szaladni a keze. Én azonban már rutinos versenyző vagyok, s még a desszertnél is jelzem, hogy – csípős azért ne legyen…
Az Al Dente reggeltől estig várja a vendégeket; reggeli–ebéd–vacsora kínálat egyaránt megtalálható a palettáján. S mivel Uccio séf egyben pék és cukrász is, ezért már a reggelihez is helyben sütött bucik, fánkok és briósok kínálják magukat (nem is könnyű ellenállni nekik). Ebben a hirtelen nyárias tavaszban pedig nem utolsó érv, hogy kipróbáljuk ennek a kedves olasz–magyar helynek a vendégszeretetét: az a kis trattoria terasza. Külön olaszos varázsa van!
Ismerkedjetek hát meg ti is Anna és Marco kis családjával, és mielőbb találjátok meg a saját kedvenceteket az étlapon, de persze – asztalt érdemes előre foglalni!

Cím: 1088 Budapest, Krúdy Gyula u. 9.
Tel.: 06 70 514 7883
Nyitva: H-P 9:00–22:00, Szo 10:00–22:00

Hazai kedvencek-Bomo Art Budapest

Fotók: Sebestyén László

Hőn szeretett magyar márkánk, a sokak által a Régiposta utcából ismert Bomo Art idén ünnepli 20. születésnapját, ami – tán nem is kell külön kiemelni – nagyon nagy dolog és büszkeség. A mára már nem csak itthon ismert márka tulajdonosával, Boldizsár Károllyal beszélgettem. Ennek apropója lehetett volna maga a jubileum, de ennél prózaibb oka volt, mégpedig, hogy a Neked Cake-torták és sütemények díszcsomagolásának az általuk készített dobozokat álmodtam meg, legyen az karácsonyi csomag (lekvárokkal, kekszekkel) vagy esküvői köszönőajándék, de bármely más, vagy az én kedvencem, a honlapomról folyamatosan rendelhető tarte-ok díszdobozban – az utóbbi egy kalapdoboz alacsonyabb mása, a legkülönfélébb mintákkal. Tökéletes és hasznos ajándék akkor, ha bizonytalanok vagyunk, mit is kéne venni. Egy dekoratív „öltözék” összehozza a családot, a baráti kört a sütemény elfogyasztásakor, és még utána is, úgymond, örök darab, egy ilyen csodálatos doboz a lakás bármely pontján. Ezt bátran kijelenthetem, hiszen írás közben körülnézve engem is 4 különböző doboz vesz körül, melyekben kisebb-nagyobb kincseimet tárolom.

„Boldizsár Károly, a Bomo Art Budapest alapítója, gyerekkora óta a papír szerelmese. Mikor egy nyomdában beleszippantott a címkék, cetlik összetéveszthetetlen illatába, megérintette valami. Véletlenek sorozata után végül szakmailag is a papírok világába csöppent, s a mai napig megdobban a szíve, mikor kikerül a nyomdából egy-egy frissen kinyomott Bomo csomagolópapír.”
Tavaly a pici, de nagy múltra visszatekintő pesti mellett Budán is nyitottak üzletet, a Várkertbazár üzletsorán, egy gyönyörű, tágas, világos, boltíves helyiségben, szemet gyönyörködtető környezetben, ahol nagy választékkal várják nem csak az arra sétáló turistákat, hanem – természetesen – a hazai közönséget is. Számomra, régi vásárlójuk számára jól ismert a kínálatuk, de nem mondhatja el ezt mindenki, akik még nem fordultak meg náluk – őket be kell vezetnünk ebbe a varázslatos világba!
Mi mindennel foglalkozik a Bomo Art Budapest?

Alapvető törekvésük, hogy „szorosabbra fűzzék az ember és a könyv kapcsolatát, felébreszteni az alvó alkotóvágyat” – ebben segít a minőség, az esztétika és az egyediség, egy helyen kínálva. Nagyon leegyszerűsítve egy nem hagyományos papír-írószer boltról beszélünk – nagyon leegyszerűsítve és nagyon nem hagyományos! Hiszen sokkal inkább egy különleges ajándékbolt ez, hisz’ nincs az a korosztály, amely ne találhatna itt magának – vagy szeretteinek, barátainak – valami kedveset és igazán egyedit.
Ebben a budapesti manufaktúrában egyedi tervezésű grafikák készülnek, melyek megvásárolhatóak naptár, notesz, album, csomagolópapír, rajzfüzet, füzet, írótábla, ajándékkísérő, mappa, könyvjelző, receptes könyv formájában. Tovább is van, mondjam még?
Teljes kínálatukat Ti is megtalálhatjátok a honlapjukon – http://www.bomoart.hu/ –, ahol nem csak kész darabokat lehet rendelni, de ki-ki (hogy csak egy példát mondjak) megtervezheti saját naplóját is, bejelölve a bőrkötést, a papírt, méretet, ami és ahogy neki tetszik.
Károly hisz a folyamatos fejlesztésben, tudja, hogy sohasem szabad hátradőlni, legkevésbé akkor, ha „megy az üzlet”, mert az csak akkor „megy”, ha folyamatos a jelenlét és nem szünetel a kreativitás. A csapat is sorra-rendre bővül, ahogy a kínálat is. Egy állandó stábbal a háta mögött tud mindig újat és még újabbat álmodni, kis túlzással a Bomo Art olyan, mint egy nagy család.
A folyamatos bővülés-bővítés azért is fontos, mert így minden kis területnek meglesz a „specialistája”, aki az adott részterülethez valóban a legjobban ért, és minden figyelmével (idejével) csak azzal foglalkozik. Az idő igazolta ezt a gyakorlatot.
Egységes dizájnt alakítottak ki az évek során, mert hiába különböznek a minták, hiába minden papír más és más, de minden termékükben van valami közös, valami „bomós” – törekedtek is erre, de szinte magától is így alakult. Károly fejében születnek meg az ötletek, ami után hosszú konzultáció kezdődik Évával és Andrással, a két grafikussal. Károly elmondása szerint a végeredmény így lesz 200%-os! Ugyanis az elképzelés eleve 100%, a grafikai megvalósítás aztán még hozzátesz ehhez további 100%-ot. Vajon ki versenyezhetne ezzel?

Tavaly 3 új grafika született, és rengeteg új termék, amik már régen vártak a megvalósításra, és idén is sok meglepetést tartogatnak egyre bővülő vevőkörük számára. Megújulnak a levélkártya, és üdvözlőkártya szettek, de a minimalisták is kezdhetik a visszaszámlálást, hiszen 2017-es újdonság lesz az a könyvborító is, amelyeken az eddigi grafikai gazdagság helyett már csak egy-egy karakteres elem lesz látható. De bővül majd a karácsonyi papírkínálat is, 2 új grafikával. A 20 év alatt egyre inkább sikerült megtalálni az állandó minőséget biztosító beszállítókat, legyen az bőr vagy papír, szkennelő vagy nyomda.
Külön érdemes megemlíteni az „Európa 1842” grafika történetét, ami egy eredeti, Bécsben vásárolt, vászonra nyomott és rongyosra hajtogatott térkép másolata. Csak ez az egy darab több mint 8 évnyi utánajárás és munka eredménye – érthető, hogy ez Károly egyik nagy kedvence. Nem egy darab papír, hanem a múlt egy bekeretezhető darabja lakásunk falára!

A Bomo-termékek ma már Amerikában, Angliában és Németországban is megvásárolhatók; a magyar cég jelen van a különböző nagy szakmai vásárokon is – Frankfurt am Maintól, Párizson és Londonon keresztül, New Yorkig. Legrégebbi grafikájuk közé tartoznak a préselt virágos, a botanikus, illetve az ún. találmányos papírok – ez utóbbiból tavaly került újra elő. De nagy közönség-kedvenc a Ballon, az enyém pedig a Tavirózsák, a Zöldségek és a Madárház.
Az esztétikai nevelés otthon, családi körben kezdődik – mondja Károly –, de ez csak az alapok lerakásához elég, szükséges, hogy az alapvető érdeklődés (és jó ízlés) a későbbiekben tudatosuljon az emberben. Károly a maga első igazi és meghatározó élményét a 20-as éveihez és Velencéhez köti, mert ott és akkor (Olaszországban) mutatkozott meg számára először és igazán a minket körülvevő világ gazdag esztétikuma. Az olasz könyvkötészet gazdag múltja épp úgy, mint napjaink csodaszámba menő észak-olasz papír- és írószer kínálata. Saját lánya esetében is reméli, hogy feléled benne az jóízlés elültetett magja, amit egyellőre a csillogás-villogás és a pónik világa urall.


Ugye, azt szokták mondani, hogy – ez nem a reklám helye?
Én azonban most bátran vállalom ennek az ellenkezőjét. Vagyis – mindenkit invitálok, hogy látogasson el a két Bomo-üzlet egyikébe, ha azt akarja, hogy… megmelegedjen egy kicsit a lelke. Mert ahogy a szép mozdulatról, úgy minden a szép tárgyról is elmondható, hogy „a szem zenéje”. Fülünknek, szemünknek, egész emberi lényünknek szüksége van erre a harmóniára.
Megköszönöm a beszélgetést Károllyal a múltról és a jövőt tartogató újdonságokról. Elképzelhető, hogy a boltokba látogatva ti is találkozhattok vele. De azt még okvetlenül el kell mondanom, hogy a mi együttműködésünk sem áll meg a tökéletes tortadobozoknál; ígérhetek még egy különleges Bomo tarte-ot, sütivásárt (és megannyi más meglepetést – amit most azért nem részletezek, mert akkor nem lenne meglepetés, ugye).


Tudjátok, díszdobozos tortáim innen rendelhetők
Figyelem! A fehércsokis málnás tarte máris igazi kedvenc! De… szemezgessetek bátran, ízlésetek szerint!
Aktuális dobozkínálatomról pedig tájékozódjatok itt

Ajándékba tortát!

A Neked Cake újdonsága, hogy gyönyörű díszdobozban is rendelheted tarte-jaidat. Tökéletes ajándék, mert a finom ízek összehozzák a családot vagy a baráti kört. A Bomo Art-os csomagolás egyedivé teszi az ajándékot, és ha a torta elfogyott, a doboz – ahogy már írtam is – örök emlék és hasznos tárgy marad.

Aktuális doboz kínálatom:

Ballon

Tavirózsa

Sütigyár

Cementlapok

Párizs

 

Portugál krémes

Bár nem a híres Pastéis/Pastel de Belém titkos receptjét osztom meg veletek, de biztos vagyok benne, hogy rajongótábort fog vonzani ez a vaníliás desszert is. Így Valentin napon, az ősi mondásban is bízhatunk, hogy a férfiak szívéhez a gyomrukon keresztül vezet az út. Hát, lányok, akkor sütésre fel!

Fotók: Sebesytén László

Hozzávalók:
300 g leveles tészta (legjobb, ha házi, persze akkor kevésbé gyors az elkészítése)
300 g tejszín
200 g tej
1 rúd vanília
100 g cukor
8 tojás sárgája
Az elkészítés nagyon egyszerű és gyors is, föltéve, ha már kéznél van a leveles tésztánk. Először elkészítjük a vaníliakrémet: a tejet a tejszínnel és a vaníliarúd kikapart magjával feltesszük főni, miközben a cukrot és a tojás sárgáját simára keverjük, majd egy pár evőkanállal hozzákeverünk a melegedő tejszínes tejünkből. Ha már felhevült a tej, akkor apránként hozzá öntjük a tojásos keverékünkhöz, és végül vissza a lábosba, ahol folyamatos kevergetés mellett sűrűre főzzük. Amikor elkészült a krém, akkor hűvös helyre félrerakjuk.
A leveles tésztát vékonyra nyújtjuk, majd felgörgetjük, és 12 darabra vágjuk, így kis csigákat kapunk belőle. Egy muffin sütőformát kivajazunk, és a csigákat belefektetjük a mélyedésekbe, majd szétnyomkodva mintegy kibéleljük azt, hogy kis kosárkát kapjunk. A krémünket előhozzuk, szétosztjuk a kosárkákban, és a 250 fokra előmelegített sütő alsó felére helyezzük, majd körülbelül 15 percig sütjük. (Nem kell megijedni, ha a teteje nagyon megbarnul, szinte megfeketedik!) A sütőből kivéve kicsit pihentessük, aztán langyosan tálalhatjuk!

Variációk:
Én kipróbáltam úgy is egy alkalommal, hogy narancshéjat reszeltem a vaníliakrémbe főzéskor, máskor pedig töltés után rumos aranymazsolával szórtam meg. Szintén ajánlom, hogy a leveles tésztát bolondítsátok meg egy kis fahéjjal, nyújtás után szórjátok meg, s úgy tekerjétek fel, és ezt nyomkodjátok az aljába. Ez alkalommal én 6 darabot fahéjasan csináltam, 6-ot pedig nélküle.
Ez a finom, gyors és meleg desszert tökéletes lezárása lehet egy otthon töltött vacsorának. Nem kell megijedni, ha marad, hiszen másnap (hidegen) is isteni a reggeli kávé mellé.