budapest

Kelt mandulás csiga

2017-01-27

Fotó: Zsoldos Alexandra

Hozzávalók:

55 dkg liszt
2,5 dl tej
2,5 dkg élesztő
5 dkg + 1 teáskanál cukor
1 egész tojás
1 tojás sárgája
5 dkg olvasztott vaj
2 evőkanál rum
2 evőkanál olaj
csipet só
Töltelék:
6 dkg vaj
8 dkg cukor
pirított mandulalapok
Tetejére:
1 dl tej
1 vaníliás cukor

1 dl langyos tejben 1 teáskanál cukorral felfuttatjuk az élesztőt.
Az átszitált liszthez adjuk a cukrot, a sót, a tojást, a rumot, a maradék tejet és az élesztős tejet kézzel vagy géppel összedolgozzuk.
A dagasztás félidejétől apránként hozzácsurgatjuk az olvasztott vajat, majd utoljára az olajat.
Amikor a tészta szép fényes és már nem ragad a tálhoz, meghintjük egy pici liszttel és letakarva kb 50 perc alatt a duplájára kelesztjük.
A megkelt tésztát gyúródeszkán kb 3 mm vékonyra nyújtjuk, megkenjük az olvasztott vajjal, rászórjuk a cukorral és a mandulával. Feltekerjük és éles késsel kb 2 cm széles szeletekre vágjuk.
Sütőpapírral bélelt tepsibe/tortaformákba tesszük és egy rövid ideig így is kelesztjük. 180 fokosra előmelegített sütőben kb 30-35 percig sütjük, amíg aranybarna lesz. Majd a felforrósított cukros tejjel meglocsoljuk és még 5 percig sütjük. Ilyen szomorkás időben, mint a mai langyosan tálaljuk.

Tonkababos fánk az én konyhámból

2017-01-18

Fotók: Sebestyén László

Hozzávalók:
600 g finomliszt
35 g élesztő
kb. 1,5 dl langyos tej
50 g cukor
4 tojás sárgája
0,2 dl rum
1 csipetnyi só
50 g olv. vaj

Az élesztőt 1 dl langyos tejben egy kávéskanál cukorral felfuttatjuk.
Minden egyéb hozzávalót a vaj kivételével a dagasztótálba teszünk, ráöntjük a felfuttatott élesztős tejet, és dagasztjuk. Amikor a tészta nagyjából összeáll, hozzá csurgatjuk a felolvasztott, langyosra hűtött vajat. Ezzel addig dagasztjuk, ameddig tökéletesen elválik az edény oldalától. A fánktésztánk tetejét meghintjük liszttel, majd tiszta konyharuhával letakarjuk, és a duplájára kelesztjük.

Lisztezett deszkán ujjnyi vastagra húzzuk. Majd egy 6 cm-es kiszúróval korongokat szaggattunk. Ezeket konyharuhával letakarva újabb fél órát kelesztjük.

160 fokos olajban aranybarnára sütjük. A fánkokat úgy tesszük bele, hogy a felső felük kerüljön először az olajba, az ujjunkkal benyomjuk a közepüket. Fedővel letakarva 1-2 percig sütjük, majd megfordítjuk őket és a másik felüket is sütjük, amíg szintén aranybarna színű lesz. Az elkészült fánkokat konyhai papírtörlőre szedjük, hogy leitassuk róluk a felesleges olajat.
Hozzá egy tonkababos csokoládékrémet készítünk, lehetőség szerint egy nappal korában, hogy a megfelelőkrémes állagot kapjuk.

Hozzávalók:
200 g étcsokoládé (70% kakaótartalmú)
350 g tejszín
1 tonkabab

A tejszínbe szerecsendió reszelővel lereszeljük a tonkababot, majd felhevítjük a tejszínt, és a tűzről levéve elkeverjük benne a csokoládét, majd egy tálba áttöltjük, és hűlni hagyjuk.

Funky fánkok farsangja

2017-01-13

Mondják: fánkot sütni bárki tud. Ez igaz. De annak a „bárkinek” pontosan el kell találnia az arányokat, ideális állagú tésztát kell dagasztania… és azt éppen megfelelő ideig pihentetnie. Már nincs is más hátra, mint a megfelelő hőfokú olajban a megfelelő ideig sütni.
Elfogyasztani aztán már tényleg pofonegyszerű! Farsang idején, vagy bármikor.

Fotók: Sebestyén László

A fáraó fánkja
A fánk történetének ismertetését már jóval a Krisztus előtti időkben kell kezdeni. Bár (akkori) ízét nem kóstolhatjuk, illatát nem érezhetjük, a történelem azonban tárgyakban, képekben, szobrokban, írásos emlékekben mégis biztosít bennünket, hogy ez a „műfaj” (olajban kisütött finom édes – vagy sós – csemege) bizony hogy létezett.
A „fánk” sütésének legrégebbi tárgyi emléke II. Ramszesz fáraó (Kr. e. 1290–1224) sírjának domborművén látható. De a Biblia földjén is ismerték ezt a tésztaételt, még ha nyilvánvalóan nem is ugyanaz volt a recept. Nem csak hogy ismerték, de egy valóságos csoda tette igazi hagyománnyá a Hanuka-ünnep alatti készítését és fogyasztását. Igaz, itt nem a tészta, hanem az olaj a hagyomány alapja. A megszálló szeleukidák elleni – Júda Makkabi által vezetett – felkelés a zsidó nép fényes győzelmével végződött, amelynek végén kerülhetett sor a megszentségtelenített Templom megtisztítására. Ehhez nyolc napig kellett volna az olajmécseseknek világítaniuk, de – a rendelkezésre álló mennyiség mindössze egy napra volt elegendő. És mégis világítottak a lámpák… nyolc teljes napon át! (I. e. 163.) Izrael népe erre a csodára emlékezik a mai napig az olajban sütött „Hanuka-fánkok” fogyasztával.

A torkos Marie-Antoinette és az indulatos Frau Krapfen
A fánk Európában jóval később jelent meg, s két legenda is fűződik elterjedéséhez, illetve népszerűvé válásához. A franciák örömmel sajátítanák ki maguknak, de az osztrákok is előállnak a maguk – szerintünk – hihető változatával.
A franciák – mint annyi más jót és rosszat – a „gonosz” osztrák nőnek, a „kalácsos” Marie-Antoinette-nek (aki méltán érdemelte ki alattvalóitól a beszédes „Mademe Déficit” gúnynevet) tulajdonítják ennek az édességnek népszerűvé válását is. A történet szerint egy bolondos karneváli éjszakán a kalandos természetű királyné megszökött az udvari álarcosbálból és álöltözékben elvegyült a Párizs utcáin kavargó néptömegben. Az út szélén álló mézeskalácsos kofától elvett egy fánkot, ami annyira ízlett neki, hogy az egész kosár tartalmát megvásároltatta kísérőjével. Az ünnep múltával aztán a palotába hívatta a mézeskalácsos mestert, és a „know how” szabad értelmezésével a királyi cukrásznak adta át a gyártási titkot. Igaz, cukrásza finomított a „terméken”, tovább gazdagítva a paraszti csemegét, hogy a királyi lakomák igazán méltó koronája lehessen. (Receptje beignets néven vált híressé.)
A másik (az osztrák) legenda is az „alsóbb” néposztály csemegéjeként tartja számon ezt a tésztaféleséget. Bécs belvárosának egyik igen kedvelt kenyérboltja volt Krapfen pékmester sütödéje, amit dolgos özvegye férjének halála után is mindenki megelégedésére üzemeltetett. Történt azonban hogy egy alkalommal nem készült el a kenyér a szokott időben, és ezt egyre nagyobb zúgolódással fogadta az éhes vásárlóközönség. Mire a jó asszonyság elveszítette türelmét s a leghangosabban méltatlankodó vevője fejéhez akart vágni egy darabka nyers kenyértésztát. És ekkor lépett közbe a Sors – a dobás célt tévesztett, a tészta a tűzhelyen levő, forró zsírt rotyogtató lábosban kötött ki… Így sült meg az első, aranybarna „bécsi” fánk. Aki nem hiszi, járjon utána! Az azonban tény, hogy a bécsiek fánkját azóta is Krapfen-nek nevezik. (Van olyan változat is, amely szerint a derék Krapfen asszony férje urához akarta volna vágni a tésztát – természetesen még az életében –, … s ez talán még hihetőbb is volna.)
Az egyre népszerűbbé vált fánkot igazából egyetlen ország (nemzet) sem sajátíthatja ki magának, hiszen olaszhonban éppen olyan kedvelt, mint spanyolföldön, vagy akár a messzi Amerikában. Hiába különböznek a nevek, a lényeget tekintve ugyanarról van szó: churros, lukumadesz, Berliner, fritelle, lokma, tulomba, pampushky, zeppola, mallasadas, donut… Csak olasz nyelvterületen (tájegységenként) legalább harmincféleképpen lehet kérni! (Ízlelni már sokkal egyszerűbb. Bonissimo!)

„Éneklem a Fársáng napjait…”
Természetesen mi, magyarok sem maradhatunk ki semmi jóból! A mi gasztronómiai fánkon is gazdagon megterem a fánk. (És itt mindjárt leckét vehetünk a több jelentésű szavainkból is!)
Gazdagon idézhetnénk Künstlerné Virág Éva cikkéből (Magyar Nemzeti Levéltár honlapja; 2015.02.11.), ha hajdani jó magyar uraink farsangi és fánkpusztító élményeit szeretnénk elősorolni. Mert bizony farsang idején eszik-iszik-mulat s nem csak a magyar, hanem minden kultúrnép – olykor bizony a kulturáltság hagyományaira is fittyet hányva.
„Éneklem a Fársáng napjait s Dorottyát, / Ki látván a dámák bajos állapotját, / Carnevál s az ifjak ellen feltámada, / S diadalmat is nyert pártára únt hada. / Olly lármát, zendűlést, viadalt beszéllek, / Amillyet nem láttam, miolta csak élek…” – olvassuk Csokonai Vitéz Mihály Dorottya, vagyis A Dámák Diadalma a Fársángon furcsa vitézi versezetének Első könyvének első soraiban.
Lárma, zendülés, viadal – de főként, persze, jókedv és jó étkek (italok, nem is zárójelben!). Ez a farsang. „Óh, jaj, ezekben a napokban hány keresztény ember fordul a kegyelem világosságából a sötétség cselekedeteihez, vagyis a torkossághoz, az iszákossághoz, a bujálkodáshoz. Az efféle emberek a farsangban istenüknek választják az ördögöt, akit álarcos mulatsággal és fajtalan énekekkel dicsőítenek megvetvén Krisztust.” Így dörgött a 15. században a neves skolasztikus, Boldog Temesvári Pelbárt, mert bizony, „Jaj a világnak e botrányok és bűnök miatt.” (Pomerium de Tempore)
Hát, nem kedvesebb dolog akkor már inkább Pekry Erzsébet Szidónia grófnő 18. századi „confectes könyvéből” idézni a kovász nélküli fánk receptjét? (Ez a mi csörögé-nk őse.) „Végy egy fél font szép lisztet, és nyolc lót szitált nádmézet (cukor), elegyítsd öszve, ahoz tégy két kalán rózsa, vagy fahej vizet, két tyúktojás sárgáját is keverd a liszt és nádméz közé, gyurd meg a tésztát jó tejfellel, hogy ollyan kemény légyen, mint valami laskának való tészta, keverd addig míg sima lészen, nyújtsd ki ollyan vékonyon a jó késnek a foka, avagy talán annyire vastagabban, azután afféle formában kinyomván tedd a fa tányérra, melly a szép lisztel meg van hintve, ugy hogy edgyik a másikat ne érje – rántsd meg a sírban, hogy a természet szerint való mandulának szinek is légyen. Szép és jó.”

Mi fán(k) terem?
Fánkreceptekkel (is) egész könyvet lehetne megtölteni. Már csak azért is, mert a fánk olyan gyűjtőfogalom, amibe sok minden belefér. Bizony még az Ischler is! Hiszen nem kisebb „gasztroangyal” nevezi ezt Ischli fánk-nak, mint a híres színésznő Vizvári Mariska – 1000 receptet tartalmazó könyvében. (Sokatmondó adat, hogy a könyv 1944-es „legújabb” kiadását 10 ezer példányban nyomtatták ki. Igaz is, háború idején legalább a szemünkkel lakhassunk jól!)
És persze azt sem hihetjük, hogy minden fánkrecept pikk-pakk könnyen elkészíthető. Olvassunk csak bele özv. Szücs Antalné Bagossi Klára Eredeti Magyar Alföldi Szakácskönyvé-be (Szolnok, 1899). Az ő Dorong fánk-ját így kell (kellene? lehetne?) elkészíteni:
„Tíz deka vajat 6 tojássárgájával habzásit verünk, azután beleadunk 4 deka tejbe áztatott élesztőt, 2 kanál czukrot, egy kis sót, ¾liter langyos tejet és 1 ½liter lisztet. Ekkor jól felverve, mérsékelt meleg helyre tesszük és ha megkelt, kiszaggatjuk és ujjnyi vastagra kinyújtva, deszkára rakjuk s letakarjuk. Ekkor szabad helyen (kaminban [kandalló]) fatüzet csinálunk és 2 egészen egyforma, egyik oldallapján kissé ki vésett téglát, a fánk dorongnak azon leendő forgatása végett a tűz mellé állítunk. Mikor ez mind meg van, a dorongot a tűzön felmelegitjük, időnként egy-egy kis vajat öntve rá. Ha már a vaj sülni kezd a fán, a tésztát szépen rárakjuk (de jól kinyújtva, mert különben sütés közben leszakad.) Ha a fa egészen betelt, tojáshabbal igen jól megkenjük és törött czukros mandulával jól behintjük, ezt kézzel rányomogatjuk és jó parázs tűznél szép pirosra sütjük, sütés közben többször megöntözve vajjal, ha szépen megsült, lehúzzuk a formáról és a másikkal hasonlóan bánunk el, lehet ezt csőben is sütni, de hasonlíthatlanul jobb tűznél.” (Ezt persze kezdő háziasszonyoknak nem igazán ajánlanánk – mondjuk, egy lakótelepi konyhában. Különben, ezt a finomságot, ugye, kürtöskalácsként ismerhetjük!)

Narancsos-mézkémes tortácska

2016-12-26

Ezzel a recepttel készültem a Magyar Konyha karácsonyi számába, és most már a blogon is olvasható. Igazán ünnepi desszert, nálunk is ez volt karácsonykor az asztalon desszertként.
Hozzávalók (7 db 8 cm átmérőjű desszertkarika)
BAUMKUCHEN
3 tojás
75 g vaj
75 g marcipán
fél biocitrom héja
fél rúd vanília magja
75 g cukor
csipetnyi só
40 g liszt
35 g étkezési keményítő

NARANCSLEKVÁR
300 g bionarancs
120 g cukor
170 g méz
1 rúd fahéj
5 db egész szegfűszeg

FEHÉRCSOKOLÁDÉS MÉZKRÉM
100 g tej
100 g tejszín
60 g tojássárgája
60 g méz
130 g fehércsokoládé
150 g tejszínhab

TONKABABOS-CSOKOLÁDÉS GANACHE
120 g tejszín
130 g étcsokoládé
20 g vaj
1 fél tonkabab

A tojásokat kettéválasztjuk, a puha vajat és puha marcipánt (ha kell, melegítsünk rá!) a citrom héjával, a vaníliával és 25 g cukorral jól kihabosítjuk, majd hozzáadjuk a tojások sárgáját. A tojás fehérjét a sóval és a maradék 50 g cukorral fényes, kemény habbá verjük. A keményítőt és a lisztet összeszitáljuk. A tojássárgás keveréket lazítjuk egy kevés fehérjehabbal, majd hozzászitáljuk a lisztes keveréket, végül a maradék habot is óvatosan hozzákeverjük. Előkészítünk egy 26 cm-es kerek sütőformát, amit előzőleg kipapíroztunk, és 4-5 evőkanál masszát vékonyan elsimítunk az alján. 190 fokos sütőbe rakjuk, és addig sütjük, míg a teteje egy kis aranybarna színt nem kap, majd kivesszük, és újabb 4-5 evőkanál masszát elkenünk rajta – és ezt így folytatjuk, amíg a masszánk el nem fogy. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, majd 8 cm átmérőjű kiszúróval kivágjuk a tortácskánk aljait. A forma oldalát merev fólialapokkal kibéleljük és elhelyezzük a legalján a piskótakarikákat.
A narancsot héjastul apró darabokra vágjuk, a magokat természetesen gondosan kiválogatjuk belőle. A cukorral, a mézzel és a fűszerekkel kis lángon sűrűsödésig főzzük, időnkként bele-belekeverve. Kivesszük a fűszereket, majd botmixerrel kicsit átdolgozzuk, és további 5 percig főzzük. A narancslekvárt hagyjuk kihűlni, majd bő kétkanálnyit kenjünk el minden egyes piskótánkon.

A tejet, tejszínt, mézet, tojássárgáját 85 fokra hevítjük, a fehércsokoládéra öntjük és botmixerrel emulgáljuk. 35 fokra visszahűtjük, és apránként hozzákeverjük a frissen felvert tejszínhabunkat. A desszertgyűrűkben egyenletesen szétoszlatjuk, majd több órára hűtőszekrénybe rakjuk, hogy megszilárduljon.
A tejszínt a reszelt tonkababbal 85 fokosra melegítjük, és a csokoládét simára turmixoljuk benne, majd hozzákeverjük a vajat, és 30 fokosra visszahűtjük, mielőtt a mézes krémünkön elsimítjuk. Ha a ganache réteg is felkerül a tortácskánkra, akkor még 1 órányit hűtjük – utána máris tálalható, dekorálható.

Csokoládés-narancsos torta

2016-12-22

Fotók: Sebestyén László

Itt egy igazán karácsonyi torta, narancs, fahéj, marcipán, csokoládé… Egész ádventben készíthető, hogy hangolódjunk az ünnepre, vagy akár a szentesti vacsora megkoronázása is lehet.

Hozzávalók (18 cm átmérőjű tortaformához)
Keverttészta:
3 tojás
75 g vaj
75 g marcipán
½ biocitrom héja
½ rúd vanília magja
75 g cukor
csipetnyi só
40 g liszt
35 g étkezési keményítő

NARANCSLEKVÁR:
300 g bionarancs
120 g cukor
170 g méz
1 rúd fahéj
5 db egész szegfűszeg

Csokoládékrém:
150 g étcsokoládé
500 g tejszínhab
tonkabab

Morzsa:
35 g darált pirított mogyoró
45 g liszt
35 g cukor
1 csipetnyi só
1 teáskanál fahéj
½ teáskanál szegfűszeg
30 g hideg vaj

A tojásokat kettéválasztjuk, a puha vajat és puha marcipánt (ha kell, melegítsünk rá!) a citrom héjával, a vaníliával és 25 g cukorral jól kihabosítjuk, majd hozzáadjuk a tojások sárgáját. A tojásfehérjét a sóval és a maradék 50 g cukorral fényes, kemény habbá verjük. A keményítőt és a lisztet összeszitáljuk. A tojássárgás keveréket lazítjuk egy kevés fehérjehabbal, majd hozzászitáljuk a lisztes keveréket, végül a maradék habot is óvatosan hozzákeverjük. Előkészítünk egy 18 cm-es kerek sütőformát, amit előzőleg kipapíroztunk, és a masszát vékonyan elsimítunk az alján. 190 fokos sütőbe rakjuk, és addig sütjük, míg a teteje egy kis aranybarna színt nem kap, majd hagyjuk a formában kihűlni.
A narancsot héjastul apró darabokra vágjuk, a magokat természetesen gondosan kiválogatjuk belőle. A cukorral, a mézzel és a fűszerekkel kis lángon sűrűsödésig főzzük, időnkként bele-belekeverve. Kivesszük a fűszereket, majd botmixerrel kicsit átdolgozzuk, és további 5 percig főzzük. A narancslekvárt hagyjuk kihűlni, majd kettévágjuk a már kihűlt keverttésztánkat, és papírozott tortakarikába visszatöltjük. Legalulra belekerül az egyik lapunk, ezt bőségesen megkenjük a lekvárunkkal.
A csokoládét a reszelt tonkababbal vízgőz felett felolvasztjuk, a tejszínhabot felverjük, és hőkiegyenlítéssel összekeverjük. A krém felét elsimítjuk a lekváros lapon, majd ráhelyezzük a másik lapot, azt is bőségesen megkenjük a lekvárral, majd a maradék csokoládéhabbal. Ezt 1-2 órára hűtőszekrénybe tesszük.

A morzsa száraz hozzávalóit összekeverjük, végül a vajjal gyorsan összedolgozzuk, sütőpapíros tepsin szétmorzsoljuk, sütjük 8 percig, majd félretesszük hűlni.
A kihűlt morzsát a csokoládés rétegen eloszlatjuk. És már tálalható, szeletelhető. Különösen az ádventi időszakra ajánlom ezt a tortát , egy falatnyi ünnepi előzetesként sütöttem most meg otthon.

Tök nap, mint kolbász!

2016-11-29

Tetszik ez az új közmondás? Én találtam ki. Elmagyarázzam? Ha vannak olyan napjaink, amikor nem jut kolbász, miért ne lehetnének olyanok, amikor tök jut kolbász helyett… Higgyétek el, nem is rossz csere!
Igaz, a tök „csak” egy növény, s még csak nem is tartozik a legelőkelőbbek közé, de sokféle finomság elkészíthető belőle, s bizony, még édességnek sem utolsó! Hogy vajon ott volt-e már a (bibliai) Paradicsomban is, azt nem tudom garantálni, de hogy nagyon régóta ott van a fazékban, az történelmi tény. Talán már a fazék föltalálása előtt is. Őshazája Amerika – mint annyi más kedvelt haszonnövényünknek –, ahonnan a spanyol és portugál hódítók, vagy hívhatjuk őket felfedezőknek is, hozták át a nagy vízen, s terjesztették el Európában, illetve Ázsiában és Afrikában. (Érdekes volt ez a „cserekereskedelem”: mi kaptuk a csokoládét, krumplit, tököt stb. – hogy az aranyat meg se említsem –, az őslakosság pedig a tüzes vizet és a spanyol betegséget. Évszázadokig el is hittük mi, fehér emberek, hogy ez a világ trendje, s kicsit sértő, ha lassanként kiderül, hogy talán mégse.) Én különben azt szeretem, hogy tudományosan mindenre annyiféle (nem ritkán egymásnak ellentmondó) bizonyíték van, ahány tudós és tudományos intézet. A tök őshonosságát illetően is: egyes nézetek kötik az ebet a (tök)karóhoz az amerikai eredet mellett kardoskodva, mások szerint az őshaza csakis Kína és India lehetett. Szerencse, hogy abban (szinte) valamennyien megegyeznek, hogy a lopótök (Lagenaria siceraria) – más neveken butykos tök, nyakas tök, szívótök, sáritök, flaskatök – Ázsiából vagy Afrikából származik, ugyanis ez volt az egyetlen olyan tökfajta, amit az európai kontinensen már Amerika felfedezése előtt is termesztettek. Mondhatnánk, hogy ez nem lehet véletlen, hiszen ez a tökfajta volt a legsokoldalúbban növény – nem csak ették, de használták eleink… merítőedénynek és csörgőnek, húros hangszernek és borlopónak.
Az étkezési tök (Cucirbita pepa) családjába – először véletlenül érkezési tök-öt gépeltem, aminek szintén van értelme, hiszen hozzánk „csak úgy” érkezett (máshonnan), mint a fentiekben olvashattuk – nem kevesebb, mint 114 nemzetség és kereken 500 faj tartozik; van közöttük egylaki és kétlaki, lágyszárú éppen úgy, mint fás szárú, nem lehet véletlen, hogy formájuk is ezerféle (vagy eggyel több). Mi, magyarok nevezni is sokféleképpen neveztük: dinka, főzőtök, sőt úri tök. Nem biztos, hogy minden városi gyerek tudja (akik leginkább a fazékban, tányéron, legjobb esetben is a piacon találkoznak vele), de a tök szára több méter hosszan kanyarog a földön, vagy a karóján – elsősorban is azért, mert nagyon szereti a fényt, folyton azt keresi, ebből kifolyólag viszont utálja az árnyékot, ösztönösen kerüli a hűvös helyeket.
A termesztett tökök négy fajtáját különböztetjük meg: laskatök, pézsmatök, óriástök, spárgatök. De végül is a rokonság szintén igen kiterjedt, hiszen a cukkini vagy a patisszon (csillagtök), de még az uborka is a hatalmas tök családfa árnyékában található (noha, mint tudjuk, az árnyékot egyikük sem kedveli). Étkezésben használható sokféleségét talán hangsúlyozni sem kell, de az érdekes, hogy nyers változatban nem tartozik az ínyencségek közé. Sőt! Ami azt illeti: a tápereje sem különleges, fiziológiai értékei elmaradnak a többi zöldségétől; csekély a fehérje-, zsír- és szénhidráttartalma, és vitaminokban sem valami gazdag – leginkább rostanyaga és biológiailag tiszta víztartalma miatt lehet dicsérni, és hogy a levében levő szerves nátrium és só nagyon jól hasznosítható a máj szempontjából! (Cukorbetegeknek különösen ajánlott a nyers tök fogyasztása, tekintve hogy a benne található só és nátrium könnyen felszívódik a vérbe, csökkentve annak cukortartalmát.) A magvai azonban már gazdagok fehérjében és esszenciális zsírsavakban, de van bennük filoszterol, E-vitamin, szelén, mangán, réz és cink is. Arról nem beszélve, hogy milyen kiváló társadalom- és közösségszervező erő – gondoljunk csak a focimeccsek nézőterén „tökmagozó” lelkes szurkolókra (vagy ha éppen vesztésre áll a csapat, a szaksajtó szerint búfelejtőnek is kiváló)!
Tökfőzelék, tökmártás, tökfasírt, tökfelfújt, rántott tök (patisszon), sült tök, sütőtök-leves, tökös-mákos rétes… Soroljam? Valóban, konyhánk egyik legváltozatosabban használható alapanyag. Alap? Ez talán túlzás. A sokoldalúságát azonban kár volna vitatni. A sütőtök különleges íze még a cukrászok fantáziáját is beindítja – jó példa erre az idei esztendő Ország tortája. A salgótarjáni Szó Gellért remekművében (kissé talán rendhagyó módon) a tökmagolaj az egyik meghatározó alkotó elem.
Fegyelmeznem kell magamat, hogy bele ne merüljek a részletekbe… Az őrségi tökmagolaj-sajtolásról szinte külön fejezet lehetne írni. És még mi minden másról! Hogy milyen a jó tök – hogyan kell ellenőrizni a minőséget vásárláskor – mire kell figyelni (legyél óvatos nyáron a gyalult tökkel, mert egynémely „huncutok” keverik az öreg termést a zsengével!) – hogyan kell előkészíteni – tárolni – télire lefagyasztani satöbbi satöbbi.
A lopótök a régi pincék elengedhetetlen tartozéka volt (ma már csak dísztárgya); sokan tartanak dísztököt a lakásukban – tényleg dekoratív darab(ok). Az amerikai kultúra egyre nagyobb térhódításával ma már mifelénk is megszokott látvány a Halloween-ünnep halálra rávigyorgó töklámpása is. (Mintha bizony a mi népi kultúránk nem ismerte volna ezt, hosszú évszázadok óta!)
Hadd idézzek ide (zárásképpen) egy kedves gyerekversikét, amelynek szerzője Kurczina Terézia (címe: Töklámpás).

Kisöcsémmel
csütörtökön;
Megmunkáltuk
sütőtököm.

Elterveztük
jó előre;
Mi készüljön
el belőle.

Kikapartuk
a közepét;

Üregében
kis mécses ég.

Van orra, és
szája, szeme,
Fejére még
mi kellene?

Mókás arcán
gyönyörködöm;
Lámpássá lett
sütőtököm!

És feltétlenül olvassátok el (Benedek) Elek apó egyik szép meséjét is, A tökváros-t!
A receptek között szemezgetve, több tökös receptet is találtok, és ez csak bővülni fog!

Tepsis zöldség télen-nyáron

2016-11-10

Fotók: Sebestyén László

Ez az egyik kedvenc vacsoránk a munkás hétköznapokon, hiszen nincs vele sok gond, és mégis nagyon finom. Nyáron, amikor hatalmas a választék szezonális zöldségekből, akkor hétről hétre egészen más arcát mutatja ez a fogás. Lássunk egy variációt!

Hozzávalók (4 személyre):
400 g újburgonya
2 db cukkini
1 db padlizsán
2 db kaliforniai paprika
2 db vöröshagyma
250 g koktélparadicsom
250 g kolozsvári szalonna
3-4 gerezd fokhagyma
olívaolaj
só
friss rozmaring

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A zöldségeket gusztusos darabokra vágjuk, a koktélparadicsomot egyben sütjük meg. A kolozsvári szalonnát csíkokra szeljük, és a zöldséggel együtt egy nagy tepsibe rakjuk, majd olívaolajjal meglocsoljuk, megsózzuk, a rozmaring ágakat is a tepsibe rakjuk, jól átforgatjuk – és máris mehet a sütőbe. Fél órát sütjük alsó-felső sütésen, majd még fél órára légkeverésre állítjuk, miközben a tepsiben többször átforgatjuk a zöldségeket.

Amikor elkészül, melegen találhatjuk, akár egy kis tejföl kíséretében.
Remek választás még a gomba, édesburgonya, brokkoli, répa, de akár csirkehússal is süthetjük. Vagy: a kész tepsis zöldséget fetasajttal szórjuk meg. Szinte végtelen az ízvariációk sora zöldségek, fűszerek, húsok tekintetében – csak a kreativitásunk szabhat határt…

Fügés-túrós tarte

2016-11-06

Fotók: Sebestyén László

Egy új tarte formát vettem San Franciscóban, és ezzel a recepttel avattam fel, áthívtam egy-két barátot, és egy jó tea mellett elfogyasztottuk. Sajnos, nem maradt belőle, pedig szívesen vittek volna magukkal otthonra is – ennél nagyobb bókra nem is vágytam.
Nem bonyolult, de kissé időigényes recept, mert sok a várakozási idő, de ha otthon vagyunk, és nem sietünk sehova, akkor egy kis mosogatás, rendrakás, főzés, az egyes fázisok között, és már el is készült a tarte-unk. Persze, egy jó kávét is megihatunk a kanapén, amíg hűl a citromkrém.

Hozzávalók (20 x 28 cm-es tarte formához):
Az omlós tészta:
90 g liszt
50 g mandulaliszt
50 g porcukor
egy csipetnyi só
75 g hideg vaj
1 tojás sárgája
A citrom krém:
100 ml citromlé
1 g citromhéj
100 g cukor
2 db tojás
30 g vaj
A túrókrém:
300 g túró
100 g Mascarpone
60 g porcukor
1 rúd vanília
Díszítéshez a tetejére:
15 db füge

A lisztet a porcukorral egy tálba összeszitáljuk. A vajat 1 cm-es kockákra vágjuk és a lisztes cukorhoz adjuk, majd elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a többi hozzávalót is, majd gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, míg egy jól formálható tésztát nem kapunk. A tésztát a tálból enyhén belisztezett munkafelületre borítjuk. Alaposan átgyúrjuk – az eredmény sima, fényes tészta, amiből cipót formázunk, majd kissé lelapítjuk. Felhasználás előtt frissen tartó fóliába csavarva 20 percig a hűtőszekrényben pihentetjük. Onnan kivéve a tésztát enyhén lisztezett felületen 3-4 mm vastagra nyújtjuk, majd a tarte formát kibéleljük vele, villával megszurkáljuk és sütőpapírral lefedjük, s a formát nehezékképpen megtöltjük szárazbabbal vagy lencsével. 175 fokon 12 percig sütjük így, majd levéve róla a sütőpapíros nehezéket további 5-6 percig bent tartjuk a sütőben. A formában hagyjuk kihűlni.

A citromlevet és héjat a cukorral felrakjuk főni, a tojást hőkiegyenlítéssel hozzákeverjük, majd sűrűsödésig főzzük. A tűzről levéve elkeverjük benne a vajat és lefóliázzuk. Hagyjuk kihűlni. A megsült és kihűlt tarte-ba elsimítjuk a citromkémet, és hűtőbe rakjuk szilárdulásig (kb. 2 óra).

A túrót, Mascarponét, vaníliát és a porcukrot összekeverjük, majd botmixerrel még krémesítjük. A szilárd citromkrémen elsimítjuk, majd az ízlés szerint felszeletelt fügével dekoráljuk.

Sütőtökös tarte

2016-10-31

Fotók: Sebestyén László

Itt a sütőtök szezon, no meg persze a Halloween is, ezért ezzel a tökös-tarte-val készültem nektek! Egyszerű, könnyed, és ezzel az élénk narancssárga színnel plusz szemet gyönyörködtető – igazi őszi sütemény!

Hozzávalók (28 cm-es tarte formához):

Az omlós tészta:
180 g liszt
100 g mandulaliszt
100 g porcukor
egy csipetnyi só
150 g hideg vaj
2 tojás sárgája
A krém:
100 g mazsola
0,5 dl rum
800 g sütőtök
3 db tojás
130 g tejszín
130 g cukor
1 fél teáskanálnyi reszelt gyömbér
100 g pekándió

Elkészítése:
A lisztet a porcukorral egy tálba összeszitáljuk. A vajat 1 cm-es kockákra vágjuk és a lisztes cukorhoz adjuk, majd elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a többi alkotórészt is, majd gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, míg egy jól formálható tésztát nem kapunk. A tésztát a tálból enyhén belisztezett munkafelületre borítjuk. Alaposan átgyúrjuk – az eredmény sima, fényes tészta, amiből cipót formázunk, majd kissé lelapítjuk. Felhasználás előtt frissen tartó fóliába csavarva 20 percig a hűtőszekrényben pihentetjük. Onnan kivéve a tésztát enyhén lisztezett felületen 3-4 mm vastagra nyújtjuk, majd a tarte formát kibéleljük vele, villával megszurkáljuk és sütőpapírral lefedjük, s a formát nehezékképpen megtöltjük szárazbabbal vagy lencsével. 175 fokon 12 percig sütjük így, majd levéve róla a sütőpapíros nehezéket további 5-6 percig bent tartjuk a sütőben, míg kis színt kap.

A sütőtököt megpucoljuk, apró kockákra vágjuk, és egy kis vízen puhává pároljuk, majd botmixerrel krémesítjük, és félrerakjuk hűteni. A tejszínt a tojásokat és a cukrot jól összekeverjük. A mazsolát egy pici vízben felforraljuk, a rumot hozzáöntjük és leturmixoljuk, az így nyert krémet vékonyan elkenjük az omlóstészta aljában.

Elővesszük a kihűlt sütőtökpürét (nem baj, ha még kissé langyos), és összekeverjük a tojásos keverékkel, belekeverjük a gyömbért, és színültig töltjük a tarte-unkat, megszórjuk a pekándióval, és 20-30 percre visszatesszük a sütőbe, amíg megszilárdul.

Ha a krém nem fért bele a tésztába, akkor öntsük kis kerámiatálkákba, és vízfürdőbe szintén szilárdulásig süssük, így egy kis „tök-brûlée”-t kapunk – szintén isteni, és nem megy kárba semmi. A pekándiót erről se hagyjuk le!

Fügés máktorta (gluténmentes)

2016-10-18

Érik a füge a kertünkben – szóval, igyekszem sokféleképpen felhasználni ezt a mennyei gyümölcsöt. A következő tortámat gluténérzékenyek is bátran fogyaszthatják!

Hozzávalók (18 cm átmérőjű kerek tortaformába):
125 g mák
75 g vaj
3 tojás
100 g cukor
1 biocitrom héja
1 mokkáskanál fahéj
0,5 dl tej
csipetnyi só
fél mokkáskanálnyi sütőpor
A krémhez:
15 db füge
200 g Mascarpone
3 evőkanál porcukor
150 g tejszín
fél rúd vanília
A dekorációhoz:
6 db füge

Fotók: Sebestyén László

A sütőt előmelegítjük 160 fokra. A mákot, a sütőport, a fahéjat és a citromhéját egy tálba elkeverjük.
A puha vajat a porcukorral kihabosítjuk, a tojások sárgáját egyesével hozzákeverjük. Majd a tejet és a mákos keveréket felváltva hozzáadjuk, és addig dolgozunk vele, amíg homogén masszát kapunk nem kapunk belőle.
A tojások fehérjét egy csipetnyi sóval kemény habbá verjük, majd óvatosan a mákos masszánkhoz keverjük, végül egy sütőpapírral bélelt kapcsos formába töltjük, és az előmelegített sütőben, kb. 30 percig sütjük. Tűpróbával tesztelhetjük, hogy megsült-e a piskótánk.
A sütőből kivéve, hagyjuk teljesen kihűlni, mielőtt összeállítanánk a tortát. Addig a 15 db fügét megmossuk, és vékonyan lehúzzuk a lila héját, majd a húsát egy kis lábosba rakjuk, egy kupicányi folyadékot öntünk alá (akár alkoholt), majd takarékon sűrűre főzzük – nem szükséges sem cukor, sem pektin hozzáadása, a füge cukortartalma biztosítja a megfelelő édességet. Ha jól kenhető lekvárt kapunk, akkor ezt is félrerakjuk, hogy hűljön.

A Mascarpone-krémhez a tejszínből kemény habot verünk, a Mascarponét a porcukorral és a vanília kikapart magjával krémesre elkeverjük, majd a habbal óvatosan lazítjuk.
A sütőt 180 fokon grill fokozatra állítjuk, a maradék 6 db füge tetejét bevágjuk, megszórjuk porcukorral, és sütőpapíron 10 percig grillezzük.
A kihűlt piskótát kettévágjuk, majd az alját megkenjük a fügelekvárunk felével, ráhelyezzük a piskóta tetejét, majd azt is megkenjük. A Mascarpone-krémet eloszlatjuk a tortánk tetején, és a frissen grillezett fügénkkel díszítve tálaljuk.

Baconos datolya

2016-10-12

Fotó: Sebestyén László

Egy kis esti finomság egy jó bor mellé beszélgetésekhez, vagy kitűnő vendégváró falatka, tálaláskor csak az időzítés fontos, hogy még melegen kínáljuk.
Hozzávalók (4 főre):
16 db királydatolya
16 db bacon szelet
A mag nélküli datolyákat a baconszeletekbe csavarjuk fogpiszkálóval rögzítjük, és sütőpapíron 180 fokon 20 percig sütjük, amíg a bacon szép ropogósra sül. A mag helyére rakhatunk mandula szemeket, harapásnál külön élvezetet nyújt a textúrák sokasága. Aszalt szilvával is érdemes kipróbálni. 🙂

Rózsaborsos brownie

2016-09-26

Fotó: Sebestyén László

A rózsabors gyakran feledésbe merül, pedig nagyon látványos fűszer, amit akár édességekbe is kombinálhatunk a merészebb ízek kedvelőinek. Ebben a tömény étcsokoládés tésztában egy-egy falatnál váratlanul ráharapunk egy pikáns rózsaborsra, ami után rögtön ott van a körte édes, gyümölcsös könnyedsége. Érdemes kipróbálni, és meglepni vendégeinket!

Hozzávalók
(25 x 25 cm-es tepsibe):
115 g vaj
65 g étcsokoládé
90 g barnacukor
2 db tojás
50 g liszt
6 g kakaópor
10 szem rózsabors

Körte réteg:
2 db puha körte
1 mokkáskanálnyi vanília eszencia
8 g keményítő

Hab:
250 g tejszín
fél rúd vanília
1 evőkanál porcukor

A dekorációhoz:
rózsabors

Elkészítése:
A sütőt előmelegítjük 170 fokra. A tepsit kivajazzuk, lisztezzük.
A vajat vízfürdőben megolvasztjuk, majd hozzáadjuk a csokoládét – kevergetjük, hogy az is minél hamarabb felolvadjon. A tojásokat a cukorral habosra keverjük, majd hozzászitáljuk a kakaót és a lisztet, a rózsaborsot belemorzsoljuk, végül az olvasztott vajas-csokoládét hozzácsurgatjuk és elkeverjük. A masszát beletöltjük a tepsibe, és 12-15 percig légkeverésen sütjük, akkor jó, ha a közepe még ragacsos.
A körtéket megpucoljuk, és apró kockákra vágjuk, kis lábosba rakjuk, hozzáadjuk a vanília eszenciát, és a keményítőt, majd forrásig főzzük. A kihűlt brownie-nk tetején ezt a körtekrémet egyenletesen elkenjük, majd hűtőben fél órát pihentetjük. Tálaláskor félkemény habot verünk a tejszínből, amit vaníliával és a porcukorral ízesítünk. Végül egy kevés rózsaborssal megszórjuk, és kerülhet is a tányérokra ez a könnyed, pikáns édesség!

Gluténmentes csokoládés-fügés torta

2016-09-20

Fotó: Sebestyén László

Ez a torta unokatestvérem 41. születésnapjára készült, gluténérzékenyek is bátran fogyaszthatják, és ez nem elvesz, sokkal inkább emel a tortakülönlegesség élvezeti értéken! A nagyon könnyed kakaós piskótalapokat sok-sok fügével bolondítjuk meg, és tortaépítményünk minden szintjén nyakon öntjük csokoládémousse-szal – nálunk egyértelműen nagy sikert aratott.

Hozzávalók (26 cm átmérőjű tortaformához):

Piskóta:
8 tojás
250 g cukor
70 g kakaópor

Krém:
1 dl tej
1 tojás sárgája
30 g cukor
250 g étcsokoládé
500 g tejszín
10 db füge

Csokimáz:
15 g víz
30 g cukor
30 g glükóz szirup
20 g cukrozott sűrített tej
2 lapzselatin
30 g étcsokoládé

A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját 100 g cukorral habosra keverjük, a fehérjét 150 g cukorral kemény habbá verjük. A sárgájához elkezdjük hozzászitálni a kakaót, majd felváltva hozzáadni a felvert fehérjét és a maradék kakaót is. Egy nagyon könnyed masszát kapunk.
4 db 26 cm átmérőjű tortaformát kipapírozunk, a masszát szétosztjuk a formákba, majd 200°C-on 15-20 percig sütjük. A piskóta akkor van kész, ha nem ragad az ujjunkhoz. A kész lapokat kivesszük a sütőből, és hagyjuk kihűlni.
A krémhez a tejet a tojássárgáját és a cukrot kikeverem, forráspontig főzöm, leveszem, hozzáadom az aprított csokoládét, és botmixer segítségével emulgálom. Félrerakom, míg 35-38 fokosra nem hűl. Közben a fügét apró kockákra vágom, a piskótalapokat kiemeljük a formákból, lehúzom róluk a sütőpapírt, a tejszínt lágy habbá verem, és a megfelelő hőmérsékleten a csokoládéval vegyítem – és máris elkészült a tökéletes mousse a tortánkhoz.
Ezt követően a tortaforma oldalát kipapírozzuk, és az első lapot a forma aljába helyezzük a krém ¼-ét elsimítjuk rajta, majd a füge 1/3-ával sűrűn megszórjuk. Jöhet a következő réteg piskóta, és így tovább – a felső csokirétegre már nem kerül füge. Egy éjszakára hűtőszekrénybe rakjuk művünket.

Másnap a mázhoz egy lábasba a vizet, a kristálycukrot és a glükózt 103°C kell összeforralni, majd ráöntjük a sűrített tejre és a hideg vízbe áztatott, lecsöpögtetett lapzselatinokra, végül az egészet a csokoládéra, és jöhet a botmixer! Az így elkészült 30-35 fokosan használom. Akár a tortaformában is betölthetem, akkor egy szép tükröt kapunk a torta tetejére, vagy kivehetjük a formából, az oldaláról leszedjük a lapokat, és egy rusztikus áthúzást készítünk, hogy a máz körben lecsurogjon a tortánkról.
Nagyon fontos, hogy a hideg tortát húzzuk át! Az áthúzás előtt tortánkat 10 percre akár áthelyezhetjük a mélyhűtőbe is, hogy a máz még szebben húzzon meg a tetején. További fél órára kerüljön a hűtőbe, utána dekorálhatjuk és tálalhatjuk.
Higgyék el, megéri a sok vesződés – az eredmény sokak örömére szolgál!

Néhány szó a fügéről

2016-09-12

Nem akarok fügét mutatni senkinek (fityiszt) – csak a fügét szeretném bemutatni. Nem egyszerűen azt, hogy tessék, ilyen a füge (ki nem ismeri?!), hanem azt, hogy… mi fán terem. Először is, nem fán terem, hanem bokron, de őshazájában, Nyugat-Ázsiában és a Földközi-tenger vidékén akkorára megnő (akár 6 méteresre is), hogy bátran nevezhetik fának, és hogy meg is teszik, ezen a legkevésbé azok csodálkoznak, akiknek volt már kezében a Biblia. A bibliai tájakon szívesen pihentek meg e „fa” árnyékában a megfáradt munkások és a nem kevésbé fáradt vándorok. Csak a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy a Szentírásban a cédrus után (75) éppen a fügét említik a legtöbbször (68) a növények közül – a korabeli zsidó társadalom számára a füge (és persze a fügebor!) a béke és az öröm szimbóluma. Gyümölcse édes, alkoholként enyhe (vagy nem is annyira enyhe) mámor ébresztője. Mindenekelőtt azonban talán azt a legfontosabb tudni erről a gyümölcsről (ficus carica), hogy nem gyümölcs? De ha nem az, akkor mi? Úgynevezett összetett termés, vagyis (latinul) syconium – hamis gyümölcs, amelyben a virágok és magvak együtt fejlődnek. Amikor megnyitjuk a héját, akkor láthatjuk, hogy miről van szó: belsejében akár másfélezer apró magocska is található. Évente kétszer szedhetünk a fügebokorról érett gyümölcsöt (maradjunk ennél a meghatározásnál), de az igazi a második, a nyári–kora őszi termés, amelynek ideje augusztusban kezdődik s legalább hat hétig tart. Figyelem! Csakis érett állapotban szedjük le (illetve vásároljuk), mert a füge nem utóérő, vagyis olyan marad, ahogy a kosárba kerül, állaga nem javul, viszont hajlamos gyorsan összelottyadni, s akkor már… nem az igazi. Hamisítatlan házikerti termés tehát, hűtőszekrényben is csak néhány napig lehet eltartani. (Ismerjük ugyan az aszalt fügét, de – valljuk be – annak élvezeti értéke… némileg mérsékeltebb.)

Mindenféle szépet és jót el lehet mondani a fügéről, és el is kell, persze. De a legfontosabb benne az, hogy nagyon finom, és sokféleképpen felhasználható (édes és sós ételekben egyaránt).

Persze, sosem árt egy kis tudományoskodás sem!

Nézzük, mi minden található ebben a mi kis kedvencünkben: acetaldehid, alanine, alkaloida, almasav, antocianin, arginin, aszkorbinsav, aszparaginsav, B1, B2, B6 vitamin, bergaptén, béta karotin, borkősav, bórsav, cink, citromsav, cukrok, ecetsav, enzim, eugenol, E-vitamin, fehérje, fenilalanin, flavonoid, foszfor, fruktóz, fumarinsav, furanokumarin, glicin, glikozid, glutaminsav, glükóz, gumi, gyanta, gyümölcssav, illóolaj, invertcukor, jázmonsav, kalcium, kálium, karotin, karotinoid, kaucsuk, koffeinsav, kumarin, leucin, limonén, linalool, linolénsav, lizin, lutein, magnézium, mangán, metil-szalicilát, metionin, nátrium, niacin, pektin, proteáz, pszoralén, rutin, sárga festékanyag, sav, sóskasav, szacharóz, szénhidrát, tannin, umbelliferon, valin, vas, violaxantin, vitamin – ja, és víz.

A füge „mindenre” jó.

Ha levelét rágcsáljuk, üde leheletet ad, vízzel keverve akár a szájfekélyt is gyógyítja. De jó vesekőre, különféle bőrproblémákra, cukorbetegség ellen (mivel magas a kálium-tartalma, elősegíti az inzulin csökkentését; a mézes fügemag fogyasztása már egy hét után érezteti jótékony hatását), a csontokra, bárányhimlőre (a betegség korai szakaszában hatásos ellenszer), de elősegíti a fogyást, használható torokfájás és székrekedés ellen – sőt még vágyfokozóként is ismerik. (Milyen-milyen vágy?!)

Mindezzel együtt, a magam részéről mégis leginkább azért javaslom fogyasztását a mostani kora őszi (termő) időszakban, mert, ahogy említettem, nagyon finom, és sokféleképpen felhasználható a konyhában.

Ilyen egyszerű ez.

Aszús sárgadinnyeleves

2016-09-08

A gyümölcslevesek nagyon egyszerűek és népszerűek, főleg a nyári melegben (s noha a nyárnak vége van, de a hideg ízek iránti vonzalmunk nem múlik el teljesen a bágyadtabb napsütésben sem). Itthon különösen kedveltek, külföldön azonban gyakran inkább kérdő tekintetekbe ütközünk, amikor mesélünk a gyümölcslevesről mint a főétel előtti fogásról – arrafelé desszertként jobban el tudják képzelni ezt az édes és hűsítő finomságot.

Hozzávalók 4 személyre:
1 db sárgadinnye
1 dl Tokaji aszú
esetleg porcukor

fotó: Sebestyén László

A sárgadinnyét magozzuk ki, hámozzuk meg, és vágjuk kockákra, majd az aszúval együtt botmixer segítségével pürésítsük le. A cukor hozzáadása opcionális, a dinnye édességétől függ. A kész levest hűtsük le, és jó hidegen tálaljuk.
Variációk, amivel megbolondíthatjuk a sárgadinnyelevesünk:
– bazsalikom
– menta
– gyömbér
– joghurt
– narancslé
– lime
– fahéj
– méz
– banán
– ananász
Ezek a hozzávalók nagyszerűen kombinálhatók a sárgadinnyével, az egyéni ízlésnek megfelelően.

Töltött kagylótészta

2016-08-24

Hozzávalók 4 személyre
400 g csirkemell
1 db cukkini
1 nagy fej vöröshagyma
75 g Philadelphia krémsajt
150 g fetasajt
300 g nagy kagylótészta
1 nagy csokor petrezselyem
500 g paradicsom

Ez az étel remek vendégváró, előétel vagy akár egy komplett vacsora, mi ez utóbbinak fogyasztottuk.
A csirkemellet egészen apróra felkockázzuk, sóval, borssal ízesítjük. A hagymát felaprítjuk, a cukkinit apró csíkokra szeleteljük. Ha ezekkel az előkészületekkel megvagyunk, akkor egy nagy fazékba felteszünk vizet a tésztához, egy serpenyőbe pedig olívaolajt hevítünk. Az olajon megfuttatjuk a hagymát, majd hozzárakjuk a csirkemellet és megpirítjuk. Amikor szinte kész, hozzáöntjük a cukkinit és összeforgatjuk. Nem kell sokáig, hogy még kicsit ress maradjon. Ekkor hozzákeverem a felaprított petrezselymet, a krémsajtot és a fetát, ezzel elkészült a töltelékünk.

A tésztát a lobogó sós vízben al denté-re főzzük, leszűrjük, a forró vizet kicsepegtetjük belőle, és egy kiskanál segítségével gazdagon megtöltjük. Én a piacon többfajta paradicsomot vásároltam: sárga-, koktél-, ökörszív- és fürtös paradicsomot, ezeket gusztusosan felszeleteltem, és a töltött tészta mellé tálaltam, vagy a paradicsomokból csinálok egy salátaágyat és ezen sorakoztatom fel a kagylótésztákat.

A paradicsomot ízlés szerint ízesíthetjük, akár sóval, olívaolajjal, balzsamecettel, akár balzsamecet különlegességekkel, vagy a hagyományos ecetes-cukros lével.
Látványos, gyors és finom – mást nem is várunk egy fogástól!