Nem akarok fügét mutatni senkinek (fityiszt) – csak a fügét szeretném bemutatni. Nem egyszerűen azt, hogy tessék, ilyen a füge (ki nem ismeri?!), hanem azt, hogy… mi fán terem. Először is, nem fán terem, hanem bokron, de őshazájában, Nyugat-Ázsiában és a Földközi-tenger vidékén akkorára megnő (akár 6 méteresre is), hogy bátran nevezhetik fának, és hogy meg is teszik, ezen a legkevésbé azok csodálkoznak, akiknek volt már kezében a Biblia. A bibliai tájakon szívesen pihentek meg e „fa” árnyékában a megfáradt munkások és a nem kevésbé fáradt vándorok. Csak a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy a Szentírásban a cédrus után (75) éppen a fügét említik a legtöbbször (68) a növények közül – a korabeli zsidó társadalom számára a füge (és persze a fügebor!) a béke és az öröm szimbóluma. Gyümölcse édes, alkoholként enyhe (vagy nem is annyira enyhe) mámor ébresztője. Mindenekelőtt azonban talán azt a legfontosabb tudni erről a gyümölcsről (ficus carica), hogy nem gyümölcs? De ha nem az, akkor mi? Úgynevezett összetett termés, vagyis (latinul) syconium – hamis gyümölcs, amelyben a virágok és magvak együtt fejlődnek. Amikor megnyitjuk a héját, akkor láthatjuk, hogy miről van szó: belsejében akár másfélezer apró magocska is található. Évente kétszer szedhetünk a fügebokorról érett gyümölcsöt (maradjunk ennél a meghatározásnál), de az igazi a második, a nyári–kora őszi termés, amelynek ideje augusztusban kezdődik s legalább hat hétig tart. Figyelem! Csakis érett állapotban szedjük le (illetve vásároljuk), mert a füge nem utóérő, vagyis olyan marad, ahogy a kosárba kerül, állaga nem javul, viszont hajlamos gyorsan összelottyadni, s akkor már… nem az igazi. Hamisítatlan házikerti termés tehát, hűtőszekrényben is csak néhány napig lehet eltartani. (Ismerjük ugyan az aszalt fügét, de – valljuk be – annak élvezeti értéke… némileg mérsékeltebb.)
Mindenféle szépet és jót el lehet mondani a fügéről, és el is kell, persze. De a legfontosabb benne az, hogy nagyon finom, és sokféleképpen felhasználható (édes és sós ételekben egyaránt).
Persze, sosem árt egy kis tudományoskodás sem!
Nézzük, mi minden található ebben a mi kis kedvencünkben: acetaldehid, alanine, alkaloida, almasav, antocianin, arginin, aszkorbinsav, aszparaginsav, B1, B2, B6 vitamin, bergaptén, béta karotin, borkősav, bórsav, cink, citromsav, cukrok, ecetsav, enzim, eugenol, E-vitamin, fehérje, fenilalanin, flavonoid, foszfor, fruktóz, fumarinsav, furanokumarin, glicin, glikozid, glutaminsav, glükóz, gumi, gyanta, gyümölcssav, illóolaj, invertcukor, jázmonsav, kalcium, kálium, karotin, karotinoid, kaucsuk, koffeinsav, kumarin, leucin, limonén, linalool, linolénsav, lizin, lutein, magnézium, mangán, metil-szalicilát, metionin, nátrium, niacin, pektin, proteáz, pszoralén, rutin, sárga festékanyag, sav, sóskasav, szacharóz, szénhidrát, tannin, umbelliferon, valin, vas, violaxantin, vitamin – ja, és víz.
A füge „mindenre” jó.
Ha levelét rágcsáljuk, üde leheletet ad, vízzel keverve akár a szájfekélyt is gyógyítja. De jó vesekőre, különféle bőrproblémákra, cukorbetegség ellen (mivel magas a kálium-tartalma, elősegíti az inzulin csökkentését; a mézes fügemag fogyasztása már egy hét után érezteti jótékony hatását), a csontokra, bárányhimlőre (a betegség korai szakaszában hatásos ellenszer), de elősegíti a fogyást, használható torokfájás és székrekedés ellen – sőt még vágyfokozóként is ismerik. (Milyen-milyen vágy?!)
Mindezzel együtt, a magam részéről mégis leginkább azért javaslom fogyasztását a mostani kora őszi (termő) időszakban, mert, ahogy említettem, nagyon finom, és sokféleképpen felhasználható a konyhában.
Ilyen egyszerű ez.